2022. január 20. csütörtökFábián, Sebestyén
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Elhunyt Király Károly

2021. november 04. 17:19, utolsó frissítés: 2021. november 05. 10:54

91 éves korában elhunyt Király Károly, a romániai magyar közélet valamikori emblematikus figurája - közölte a hírt testvére, Király Ibolya a Facebookon.




Király Károly 1930. szeptember 26-án született, Dicsőszentmártonban, nyolcgyermekes munkáscsaládban. Saját elmondása szerint 1945-ben került kapcsolatba a kommunista mozgalommal."1945 márciusában ácsinasnak szegődtem el Mihály Tiborhoz, Mihály Jóska bácsi régi illegális kommunista, az akkori ideiglenes munkásgárda rendőrfőkapitánya fiához. Tibor, a mesterem, az RKP tagja, a Magyar Népi Szövetség marosvásárhelyi szervezetének egyik vezető egyénisége volt. Ő irányított engem a mozgalomba" - írta a Nyílt kártyákkal címmel megjelent önéletírásában, amely itt érhető el a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

"Az életemben nem minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Pályaválasztásom az akkori társadalmi, politikai viszonyok határozták meg" - írta nem sokkal később, és szerinte majd az idő fogja eldönteni, hogy mit is kellett volna tennie annak a proletárgyereknek, aki a saját bőrén tapasztalta meg a kizsákmányolást és a román nacionalizmus terrorakcióit.



1956-57 között a moszkvai Komszomol Főiskolán tanul, majd 1964-ban a bukaresti Stefan Gheorghiu Pártfőiskolán képezi tovább magát, 1970-ben pedig a bukaresti Közgazdasági Akadémia végez. Közben aktív politikai szerepet vállalt, de kész volt a hatalom és a magyar kisebbség közötti közvetítésre. 1957-1965 között a Magyar Autonóm tartomány területi KISZ Bizottság első titkára, 1965-1966 között a gyergyószentmiklósi rajon Pártbizottságának első titkára, míg az 1966-67 az RKPB instruktora. 1968-ban az újonnan létrejött Kovászna megye első titkára lett. Tisztségéről 1972-ben mondott le, miután népszerűsége szálka lett a hatalom szemében. Ezt követően Király szakított a pártvezetéssel is és nyíltan ellenzéki szerepet vállalt, kritizálva a Ceaușcu-rezsim kisebbségellenes politikáját. Ezzel kortársai között az elsők között volt, aki szembefordult a hatalommal. Karánsebesre száműzték, majd később visszaengedték Marosvásárhelyre, de 1978-ban, miután nyílt levélben tiltakozott a kisebbségek romániai bánásmódja ellen, újra Karánsebesre küldték, sőt, ismeretlenek az autójára is rálőttek. Beadványaival, a legfelső párt- és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceaușescu jogtiprásairól.

Az 1989-es fordulat után a Marosvásárhelyi Megmentési Front elnöke, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának alelnöke lett. Ebben a minőségében szerepet játszott a "fekete március" események csillapításában: nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat. 1990 májusában Kovászna Megye szenátorának választják, majd a Román Szenátus alelnöke is lesz, de miután 1991 novemberében egyedüliként nem vesz részt az ország új alkotmányának a szavazásán annak kisebbségellenes passzusai miatt, megfosztják a mandátumától. Részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakításában, 1992-1993 között a Szövetség háromszéki szervezetének volt az elnöke is volt.

Az elmondása szerint a közbenjárásával állítanak szobrot Gyárfás Miklósnak, Gábor Áronnak Kézdivásárhelyen, Csoma Sándornak Kovásznán és Csomakőrösön, Benedek Eleknek Kisbaconban.

A Transindex 2018-ban készített vele életútinterjút:

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS