Mit tegyünk, hogy ne gondoljunk arra, amire nem akarunk?
Gy. A. 2009. július 14. 09:58, utolsó frissítés: 09:58A közismert „ne gondolj a rózsaszín elefántra!” jelenség lényege, hogy ha valamire nagyon nem akarunk gondolni, akkor annál inkább fogunk. Ez az agy ironikus természetéből ered, de csak ritkán vicces.
Az alkimisták aranycsinálási kézikönyvei olykor ilyen mondatokat tartalmaznak: ha a kísérletben elértél eddig a pontig, ügyelj arra, hogy ne gondolj az elefántra, mert ez esetben nem sikerülhet. Dosztojevszkij egyik szereplője a fehér medvére nem akart gondolni, de nem tudta megállni.
Ez utóbbi irodalmi hős esete inspirálta Daniel Wegnert, a Harvard Egyetemen pszichológusát, hogy kutatni kezdje azt, amit ő az agy “ironikus folyamatának nevez.” Vele, a téma szakértőjével közölt interjút a meghatározó internetes kultúra folyóirat, a Wired.
Ne cicózz a tudatalattiddal!
Mi is történik, miközben az elménk folyamatos és tudatos erőfeszítéseket tesz például arra, hogy az első randin ne beszéljünk az exekről, vagy elhallgassuk a munkahelyünkről való késés valódi okát? Wegner és mások kísérletek sorozatával próbálták ezt kideríteni.
A pszichológus elmondása szerint meglehetősen gyakori jelenségről van szó, de tény, hogy csak szokatlan körülmények között nyilvánul meg. Legtöbbször ugyanis képesek vagyunk minden gond nélkül valamire gondolni és annak megfelelően cselekedni.
De, minél erősebben törekszünk valamire, és minél extrémebb stresszhelyzetben vagy erős mentális nyomás alatt állunk éppen, annál inkább bekövetkezik az ironikus effektus. A tudattalan folyamat áttöri a racionális védelmet, és a nem kívánt gondolat kibukkan. A jelek szerint ugyanis a tudattalan sokkal ellenállóbb a figyelemeltereléssel szemben, mint a tudat.
Hogyan érhető tetten az ironikus effektus?
Wegner szerint az agy ironikus funkcióját a legegyszerűbben úgy lehet szemléltetni, ha egy ingát próbálunk meg mozdulatlanul kézben tartani: talán egy kicsit kileng, de azért sikerülhet. Ha viszont erősen arra koncentrálunk, hogy egy adott irányba nehogy kimozdítsuk, akkor valószínűbb, hogy tényleg kimozdul.
Hogy milyen kísérletekkel lehet ezt a jelenséget vizsgálni? Az egyik módja, hogy alanyokat kérnek meg arra, hogy rögzítsék a szabadon áramló tudatfolyamot, miközben megpróbálnak egy adott témára nem gondolni. Ilyenkor nagyon gyakori az, hogy több ízben is említik a nem kívánt témát.
De ez a módszer nem egészen megbízható. Ezért legtöbbször arra kérik fel a kísérleti személyeket, hogy olyan dolgokra ne gondoljanak, amelyek erősen izgató hatásuak és ezáltal megnövelik a bőr elektromos vezetőképességét. Ez pedig már mérhető paramétert jelent annak igazolására, hogy mégiscsak arra gondoltak.
Egy másik kísérleti módszer, hogy megkérik a résztvevőket, ne gondoljanak valamire, miközben a képernyőn különböző színű szavak jelennek meg. Az alanyok dolga, hogy nevezzék meg a szavak színét. Ha az a szó jelenik meg, amire a tiltás vonatkozik, akkor a blokkolás miatt a színmegnevezéshez több időre van szükség. Egyes kísérletek azt is igazolták, hogy az alkohol gyengíti a tudatos kontroll képességét.
Wegner elismeri, arról még nagyon keveset tudnak, hogy pontosan mi is történik ilyenkor az agyban, annyi azonban bizonyos, hogy a két ellentétes folyamatban (kontroll - ironikus effektus) az agy két különböző része aktiválódik.
Gyakorlat teszi a mestert
Hogyan tudjuk leküzdeni ezt a problémát? A javaslat nagyon egyszerű: ahányszor megpróbáljuk ellenőrzés alatt tartani az elménket, nagyon hasznos, ha sok tartalék mentális kapacitásunk van – vagyis próbáljuk meg nem leterhelni az agyunkat. Ezt kell megpróbálni stresszhelyzetben elérni, amikor amúgy is csökkent a tudatkontrolunk.
Wegner szerint a dolog nyitja, hogy a folyamatot automatikussá kell tenni. Például sportoláskor az emberek rendszerint addig és addig gyakorolnak, amíg a szükséges cselekvéssor automatikussá válik: ekkor már nincs szükség az addigi mentális folyamatokra a végrehajtáshoz.
De ezt csak kellő gyakorlattal lehet elérni: az a személy, aki nem akar idétlen dolgokat mondani az első randin, a 30-ik első találkán már biztosan nem fog – csak elég bátornak kell lennie a próbálkozásokhoz. A sportból tudjuk, miért nem használjuk hát a társasági életben is? – teszi fel a kérdést a szakember.
Segít a hipnózis is
A Wired újságírója arra is kíváncsi volt, hogy léteznek-e olyanok, akik immunisak az ilyenfajta baklövésekkel szemben. Azok a személyek, akik nagyon fogékonyak a hipnózisra, és arra hipnotizálták őket, hogy totális mentális kontrolljuk legyen, nos, azok nagyon jól teljesítenek ezekben a tesztekben – mondta el Wegner.
Egy érdekes vetülete ezeknek a kutatásoknak, hogy megoldást próbálnak találni arra a jelenségre, ahogyan ez az effektus problémát jelent az előítéletek leküzdésében is. Vannak, akik valamilyen szociális előítéletüket próbálják meg levetkőzni, de erőlködésük közepette pl. sehogyan sem tudnak elvonatkoztatni a bőrszíntől.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!