Csatlakoztunk az elektro-hulladék gyűjtőkhöz
K. R. 2008. október 08. 14:10, utolsó frissítés: 2008. október 07. 17:09Elszállítják a kapuk elé kipakolt elektronikai berendezéseket. De ha nem sietnek eléggé, az "önjelölt gyűjtögetők" megelőzik őket.
Három éve próbálunk megszabadulni egy rég elromlott mosógéptől, és valahogy mindig lemaradtunk az elektro-hulladék gyűjtő akcióról. Pénteken a Polgármesteri Hivatal sajtóközleményéből értesültünk, hogy a hétvégén sor kerül egy újabb szállításra.
A közleményhez egy lista is tartozik, mely a különböző gyűjtőpontokat tartalmazza, illetve a cégeket, melyek végrehajtják a szállítást. Az esetek legnagyobb részében a Brantner-Veres vállalat az.
Telefonálok a Polgármesteri Hivatal sajtóirodájába, hogy riportot készítenék az eseményről, ők az illetékes céghez irányítanak. Segítséget, elérhetőséget kérek, a közleményben ugyanis ez nem szerepel, de végül a Google és a telefonkönyv marad a nyomozás alapja.
Végül sikerül egyeztetni, és közben a markos felmentő sereg is lecipeli a hatalmas mosógépet az utca sarkába, ahol szerencsére gyűjtőpont van, a sajtóközlemény listája alapján.
Másnap reggel, mikor bemegyek a cég székhelyére, még nem világos, hogy külön be kell-e jelenteni az elektronikus hulladékot, vagy elég, ha kivisszük a gyűjtő konténerekhez. Az irodában Vadean Adriana egy listával fogad, melyen a kollégák útvonala szerepel. Ezt az előző nap folyamán kapott telefonos bejelentések alapján állították össze. A mi utcánk nem szerepel rajta.
Kicsit nyugtalan leszek, nem értem, hogy is van ez, talán kellett volna külön szólni a mosógépről, de aztán tisztázódik: a vállalat három csapata párhuzamosan dolgozik, és a gyűjtőpontokon kívül elmennek azokra a helyekre is, ahonnan telefonos bejelentés érkezik - mert nem mindenki tudja elcipelni a nagyobb tárgyakat egy távolabbi ponthoz.
Végigjártunk néhány útvonalat Brie Ioan gyártási igazgatóval és társával. Autózás közben fel-feltűnik egy monitor, porszívó, vagy tévé a kapuk előtt. Ilyenkor megállnak, feljegyzik a címet, és telefonálnak a legközelebbi csapatnak.
A legelső felkeresett címen éppen nem jelentkezik a tulajdonos, aki előző este betelefonált. Ilyenkor várniuk kell, vagy később visszatérni ugyanarra a címre. Igaz, az ilyesmi nem túl gyakori, mondja Brie Ioan, az viszont többször megtörténik, hogy nem reggel teszik ki a hulladékot, így aztán a nap folyamán többször is vissza kell térniük ugyanabba az utcába.
Levadászunk még néhány őskövület felszerelést, az egyik tévétől kicsit távolabb éppen várjuk az autót, ami elviszi majd, amikor egy srác megáll előtte, nézegeti, és miután észrevesz, vitatkozni kezd a tévé tulajdonjogát illetően.
Az "önkéntes szállítókkal" van a legnagyobb gond, mondja el az igazgató, nem érhetünk oda abban a pillanatban, amikor kipakolják a dolgokat a házból, így aztán néha káosz alakul ki. Közben megpillantjuk, hogy a megadott címen valaki megelőzött minket, és már viszi a televíziót, a megadott helyről, egy másik háznál pedig éppen szekérre pakolják fel a hűtőszekrényt, amiért indultunk.
Nincs mit tegyünk, mondja az autóban az igazgató. Hiába kezdenénk veszekedni velük, mondja, aztán fordulunk, és megyünk tovább. Ügy letudva.
Veres Eugen, a cég vezetője a végén elmondja, a médiában való megjelenés is hozzájárulhat ahhoz, hogy az köztudatba beépüljön: az akció úgy lehet igazán sikeres, ha az egy szervezett prcedúra szerint történik, nem akkor pakol ki bárki bármit a kapuja elé, amikor eszébe jut. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az információ eljusson azokhoz, akik a szállítást igénybe szeretnék venni.
Hazaérkezéskor még csekkolom: a mosógépet már elszállították az utca sarkából.