9. számú óvoda: ahonnan a gyerekek nem akarnak hazamenni
Kertész Melinda
2008. szeptember 12. 09:59, utolsó frissítés: 2008. szeptember 11. 14:58
Rengeteg a jelentkező Nusi óvónéni Mókus csoportjába: a kolozsvári szülők már az újszülöttjeiket iratják be.
Elek apó mellé új szomszéd költözik az írók-költők-mesemondók falára. Éppen Petőfi Sándor képét ragasztja fel Muszka Pál Anna. „A nagyok már mutatják, melyik Móra Ferenc, ha egy meséjét olvasom nekik”.
A kolozsvári 9. számú napközi óvodában készülődnek az évnyitóra: ceruza hegyeződik, barna, sárga, narancsszínű filclevelek hulldogálnak a játékok közé, a polcokra, a filcnapocska is mintha aranybarnán hunyorogna.
Muszka Pál Anna óvónéni – akit a gyerekek Nusi óvónéniként ismernek – szabadkozik: „Még nincs teljesen előkészítve a két terem a gyerekek fogadására, a szivacsmatracra még huzatot kell vonni...” – mondja.
>>Ahol játékosan tanul a csemete>>
Megkér, tegezzem. „Itt mindenki tegez mindenkit, a szülők egymást, a gyerekek engem, a többi szülőt és engem is. Nem ragaszkodom a formalitáshoz, mert nem azon múlik a kölcsönös tisztelet, hogy megtartjuk-e egymás között a távolságot. Így az óvodásokkal és szüleikkel olyanok vagyunk, mint egy nagy család.”
Muszka Pál Anna: – Idén csak 25 gyerek lesz, mert sok is volt a 30 vagy 34 ebben a kis térben. Az Egyészségügyi Hivatal is megszólított, hogy ekkora területre nem szabad olyan sok gyereket fogadni.
A szülők szerint nagyon nagy a túljelentkezés Nusi óvónéninél...
– Ez így van, tényleg nagyon sok szülőt el kellett küldeni. Ilyenkor fáj a szívem és mindig azon töröm a fejemet, hogy vajon hova mennek, és nehogy más tagozatra iratkozzanak emiatt. Azokat a gyerekeket írtam be az idén, akik most születtek.
A tanügyi törvény azt mondja, hogy egy óvónő legkevesebb öt és legtöbb tíz gyerekre vigyázhat. De mivel óvodahiány van, sokkal több gyerek esik egy óvónőre.
A mi óvodánk magyar tagozatán két vegyes csoport van. Már szólt az igazgató, hogy mi lenne, ha egyik csoportban a 3-5 évesekkel, a másikban pedig az 5-7 évesekkel foglalkoznánk.
Nem vagyunk ennek híve, mert a gyerek megszokja a pedagógust és nehéz alkalmazkodnia egy másik teremhez, egy másik óvónőhöz. Úgy a legegészségesebb, ha mindegyik óvónő végigviszi a csoportját.
Három év múlva lesznek ezek a gyerekek óvodás korúak. Hányan szerepelnek jelenleg a listán?
– Már hat újszülött szerepel. 27-nél több gyereket semmiképpen nem vehetünk fel, de a kisebb testvérek mindenképpen elsőbbséget élveznek. Legtöbb szülő, akiknek ide jár a csemetéje, vállalja a második, sőt a harmadik gyereket is, ami a magyar családokban egy évtizeddel ezelőtt ritka volt.
Azonban még nem számoltam össze azokat a gyerekeket, akik iskolába mennek, mert annak függvényében derül ki, hogy hány új gyereket vehetek fel a csoportba, ahhoz, hogy a gyerekek száma ne haladja meg a 26-27-et...
Hogyan indul be az új óvodai év?
– Az első nap általában egy kicsit zűrös, mert vegyes csoportot vezetek: minden évben érkezik néhány 3 éves, aki frissen szakadt ki a családi fészekből. Együtt tanulnak-játszanak az öt, hat, hat és fél éves gyerekekkel. Nehéz a vegyes csoporttal dolgozni, viszont nagyon szép is, mert a nagyok gondoskodnak a kicsikről és otthonossá válik a csoport. A nagyobb figyel a kicsire, a kicsi is bízik a nagyban. Amikor esznek vagy lefeküdni készülnek, a nagyok anyáskodnak, apáskodnak a kicsik felett.
Nem nehéz őket tanítani, úgy, hogy a kicsik figyelme, koncentrációs képessége kevésbé van kialakulva, mint a nagyobbaké?
Az első két hét a kicsik esetében nehezebb, ezért sokkal több játékot szervezünk a kötött tevékenységek helyett. Azt tapasztaltam már idestova 28 év alatt, hogy nagyon hamar beleszoknak a közösen kialakított házi szabályzatba.
Megbeszéljük, hogy milyen szabályokat kell betartanunk, hogy mindenki jól érezze magát. Például idebent a teremben nem rohangálhatunk, vagy nem lökdössük a kicsiket, a játékokat kölcsön adjuk egymásnak, evés előtt kezet mosunk, nem kiabálunk, nem beszélünk csúnyán.
Van olyan, hogy összevesznek egy játékon, és bizony hangos és csúnya szavak is elhangzanak. Nem vagyok a büntetésnek híve, de mikor minden kötél szakad – ahogy az egyik óvodásom mondta – mérges vagyok és dobbantok, akkor a vétkest leültetem egy székre, és két és fél perc alatt elgondolkodik azon, hogy mit tett.
Mikor meggondolta, akkor leülünk, és megbeszéljük, hogy a viselkedése miért is volt helytelen. Mindenki részt vesz a beszélgetésen, mert általában az esetnek tanúi is vannak, akik jönnek és bizonygatnak. Fontos megbeszélni, hogy haragban ne váljunk el.
Milyen az oktatási struktúra ebben az óvodában?
– Létezik a nemzeti kerettanterv, amelyet tiszteletben kell tartani, de a szabadságunk megvan a tevékenységek ötvözéséhez. Nem vagyok köteles abban a formában betartani az órarendet, ahogy a munkatervbe beírom: a hét folyamán úgy alakítom az órák tartalmát, hogy az a gyereknek jó legyen.
Például ha a környezetről tanulunk hétfőn, akkor a következő napokban a témához kapcsolódó zenét és mondókákat, meséket hallgatnak, tanulnak a gyerekek.
Összetett tevékenységekben gondolkodom, nem a régi módszert alkalmazva adagolom megszakításokkal az ismereteket: nincs olyan, hogy fél óráig románt, fél óráig mateket tanulunk.
Ez azért is érdekes, mert különböző korú gyerekek tanulnak együtt, a nemzeti kerettanterv pedig megszabja, hogy mit kell elsajátítsanak az iskola előtt állók, ami mennyiségileg és komplexitásában is sokkal több, mint a hároméveseknek szánt anyag.
– Ez így van. A kicsikre való tekintettel a tevékenység elején a könnyebb kérdések merülnek fel, majd fokozatosan nehezedik az anyag. A kötött tevékenység elején a kicsiket vonom be inkább, mert egy idő után jelzik, akár a hőmérő, hogy elfáradtak: ledőlnek, vagy vécére kérezkednek.
Egy kis játékkal, vagy mondókával felrázom őket, de amikor tényleg elegük van, kiléphetnek a tevékenységből és tudják, hogy a játéksarokban csendben foglalatoskodhatnak: szétszóródnak a teremben és kirakóssal, kockákkal játszanak, vagy a játékkonyhában tesznek-vesznek.
Közösen is szoktunk szórakoztató-lazító játékokat játszani, ebédig. Tizenkettő és fél egy között ebédelnek, étkezés után ágyba kerülnek. Külön szertartás a pizsama felvétele, mókázunk és utána meséket mondok nekik.
Lefekszenek, és úgy ülnek az ágyban, mint a kis gombák, én pedig olyan helyre ülők, ahonnan mindenki láthat. Általában három mesét is kicsalogatnak. A kicsik már az első mesébe belealszanak, és én halkan folytatom.
Háromnegyed négyig alszanak a gyerekek, majd miután felkelnek, játszanak és ötig, fél hatig, a szülők érkezéséig foglalatoskodnak.
Az étkezést hogyan oldják meg? Beleszólhatnak a szülők az étrendbe?
– Egy anyuka vallási okokból nem szeretné, ha disznóhúst kapna a kislánya, de konkrétan soha nem kérte ezt. Az étrendet minden hét elején kifüggesztik, amikor disznóhús szerepel a listán, a kislány a második fogáshoz hozza otthonról a csirkefalatot vagy egyebet.
A többi gyerek érdeklődik, hogy a kislány miért nem eszi azt, amit ők, én pedig azt felelem, hogy neki most nem szabad, bár nem részletezem, hogy miért.
Bár állami intézmény ez az óvoda, a gyerekek étkeztetése mégis pénzbe kerül a szülőknek. Mennyit kell fizetniük azoknak, akik napközibe iratják a gyereküket?
– Napi öt lejért kapnak reggelit, három fogásos ebédet és uzsonnát. Nem férnénk bele ebbe az összegbe állami támogatás nélkül.
Gyűjtünk egy kis csoportpénzt is, amiből megvásároljuk a kellékeket: színes papírt, gyurmát, néha játékszereinket is pótoljuk. A gyerekek abban az esetben hozhatják otthonról a játékaikat, ha a társaiknak is kölcsönadják.
Milyen tanterven kívüli tevékenységeken vesznek részt a gyerekek?
– Zajlik az élet: kirándulásokra vagy a tűzoltókhoz látogatunk el, elmegyünk a nagyparkba. Szüreti, farsangi bált szervezünk, ezeken aktívan részt vesznek a szülők is. A kirándulások is családosak, ilyenkor együtt főzünk, versenyeket szervezünk.
A szülők már valósággal igénylik: öt-hatodikos gyerekek szüleikkel együtt visszajárnak. A jövendő óvodásainkat is meghívjuk.
Mindenki benne van a buliban: mivel a csoportot Mókus csoportnak hívják, így vannak öreg mókusok, akik már iskolások, a mókuskák, azaz a jelenlegi óvodások és a mókusjelöltek, akik csak ezután lesznek a mi óvodásaink.
Nyáron Mákóban, Bogártelkén, most utoljára a Hidegszamoson voltunk, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Most éppen azt tervezzük a szülőkkel, hogy októberben Torockóra megyünk.
A farsangi bált az Apáczai líceum nagytermében szerveztük meg. Minden család kiválasztott magának egy témát, és ennek megfelelően öltöztek maskarába. Tombolát is rendeztünk, a gyerekeknek egy lejes, a felnőtteknek két lejes jegyeket árultunk. Persze a gyerektombola mindenike nyerő volt.
A szülők tevékenykedők, kezdeményezők: kávétól elkezdve a borig, sörig mindent beszereztek, szendvicseket készítettek, majd a helyszínen felállított büfében árulták a vendégeknek.
A gyerekek rajzait is áruba bocsátottuk: a nagyszülők, keresztszülők, egyéb rokonok és ismerősök megvásárolhatták ezeket.
Ezekből a rendezvényekből már annyi pénz gyűlt össze, hogy az óvodának új ágyakat és berendezést vásároltunk a befolyó összegből, emellett a Hidegszamoson töltött három napos közös nyári vakációnk felét is ebből álltuk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!
ÉletmódRSS
Bevásárlóközpontban lesz látható két csontváz, amelyek a legismertebb szerelmes drámáját idézik
Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt
Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.
Vizi Imre kiesett az Eurovíziós Dalfesztivál romániai elődöntőjében
Bátran ehetjük ezentúl a házi tücsköt is, az EU jóváhagyta élelmiszerként való felhasználását
