2021. október 18. hétfőLukács
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Külföldi termékeink a kommunizmusban

Kassay Réka 2008. augusztus 18. 10:23, utolsó frissítés: 2008. augusztus 17. 19:36

Lerben sült pumacipő és társai: összeállításunkat a '89 előtt becsempészett árukkal és az azokat övező legendákkal folytatjuk.



Múlt heti, Változatlan ízek a kommunizmusból című összeállításunkban olyan termékeket gyűjtöttünk össze, melyeket már '89 előtt is fogyasztottunk és azóta is kaphatóak az üzletekben.

A hozzászólásokban is felelevenített emlékek hatására most azokat az árucikkeket vettük sorra, melyeket régen a pult alatt vásárolhattunk, vagy rokonnal, baráttal hozattunk külföldről. Egyesek közülük most kaphatóak, vannak azonban olyanok is, melyeknek már csak az emléke él.

Mivel saját visszaemlékezéseinkre nem hagyatkozhatunk teljes megbízhatósággal, megkérdeztük szüleinket, ismerőseinket a legendákról, melyek a nehezen beszerzett, csempészett, vagy másodkézből származó külföldi termékekhez fűződnek.


Fogamzásgátló: Postinor



Az abortuszt tiltó rendszerben spirált felhelyezni is tilos volt és fogamzásgátlót sem lehetett legálisan vásárolni. Akinek kellett, az szerzett külföldről. Egyik ismert márka a Postinor volt. Ez valójában esemény utáni tabletta, azonban sokan sima fogamzásgátlóként szedték, vagyis jóval többször, mint a megengedett havi egy-két alkalom.

Nem csoda, hogy elterjedt a hit, miszerint, ha fogamzásgátlót szedsz, felborul az egész hormonháztartásod, meghízol és bajuszod nő. A fogamzásgátlót feketén importálós divat még a ’90-es években is jó ideig élt, akkor már szabadabban kántálták a piacon a seftelők, hogy „antibééééébi, antibééééébi!”.


Kenősajtok: Medve sajt, Kemping sajt



Kétféle krémsajt hagyott nyomot emlékeinkben: a háromszögű és a hosszúkás, kinyomós. Háromszögűből sokféle megjelent itthon is a rendszerváltás után, uborkástól diós ízesítésűig. Medvesajtot viszont csak egy-két éve lehet kapni, a hipermarketek megjelenéséig magyarországi jellegzetességnek számított.

Kemping sajtot viszont évek óta nem láttunk. Lehet, hogy csak a romantika mondatja ezt velünk, de a mai napig úgy tűnik, a most kapható köménymagos, paprikás vagy zöldfűszeres kinyomós sajtok egyike sem hasonlít a natúr, krémes Kemping sajt ízéhez.


Pick szalámi



A Medve sajthoz és a Kemping sajthoz hasonlóan ezt is magyarországi rokonoktól, ismerősöktől lehetett beszerezni. Voltak, akik alaposan meg is lepődtek azon, ha egy gyerek csoki helyett Pick szalámit kért a Mikulástól.


Kozmetikumok: Nivea-krém, Bac-szappan és Intim-spray


A Nivea sötétkék-fehér dizájnja, minősége és presztízse is változatlan. A Kaufland polcain díszelgő Bac-szappan azonban teljesen kirí a kozmetikumok sorából. Megszagolni valóságos időutazást jelent, melyben felsejlik a mosószappan erős szaga és a tükör előtti polcon levő borotvapamacs képe egy régi fürdőszobában.

Ebből a márkából sprayt is lehetett szerezni, hasonlóan karakteres aromájút. Volt viszont egy Intim nevű spray, amit sokan használtak, mert állítólag az illata kellemesebb volt és többet tartott. Persze csak addig, amíg el nem olvasták az apró betűs részt, miszerint főleg az intim testtájak illatosítására ajánlják a nehéz napok idején.


Pezsgőtabletta

Egy hasonló urban legend-gyanús eset jutott el hozzánk egy pezsgőtablettáról. A történet szerint a külföldi segélyek idején faluhelyen egy idős házaspár többek között pezsgőtablettát kapott egy csomagban. Használati utasítás nem volt hozzá, ezért feloldották vízben és megitták mint a Plussz tablettát, melyet akkor már nagyjából mindenki ismert. Igaz, kissé furcsa íze volt. Mint utóbb kiderült, a tabletta rendeltetése az lett volna, hogy a belőle készült oldatba a műfogsort áztassák be éjszakára.





Bébitápszer (Robébi)



A magyarországról importált babatejport megvásárolhatta a patikában az, akinek volt rá pénze és orvosi receptje (azt pedig elvileg akkor írtak fel, ha nem volt teje az anyukának). Hogy miért volt mégis Robébi a neve, azt nem tudtuk kideríteni, minden esetre volt belőle Robébi 1 és 2, egyik piros dobozos, a másik meg sárga. Egy egész generáció ezen nőtt fel, de sajnos már nem emlékszik hogy milyen volt az íze.


Shopok: cigi, alkohol, farmer



Az egyetemi bentlakások bizonyos szobáiban az arab diákoktól több értékes dolgot lehetett vásárolni: például jobbfajta cigit, whiskyt, farmert. Az első farmernadrágok nagyon menőnek számítottak.

Volt, aki Lengyelországból hozott, volt, aki az NDK-ból. Magyarországon nagy szám volt a Trapper, mert a szocialista országok közül egyedül itt gyártottak "igazi" farmert.



Külföldi cigit, alkoholt és hasonló javakat bizonyos “shopokban” is lehetett kapni, dollárért. Romániai állampolgárnak azonban nem lehetett dollárja. A dolgot csak úgy lehetett kibekkelni, ha egy külföldi vásárolta meg, amit kellett (hasonló a helyzet Egyiptomban: néhány éve Kairóban a recepciós első "biznisze" az volt, hogy elcipelt minket a shopba whiskyt venni. Ezután a kiruccanás után ő volt a legjobb barátunk, árengedményt adott, intézkedett, tanácsokat adott - szerk. megj.).

A sörösdobozokból, cigisdobozokból sokan gyűjteményt, sőt valóságos installációkat készítettek. Egyesek cérnára fűzték fel a bádogokat, mások a szekrény tetején sorakoztatták azokat. Nekünk egy kis robotunk volt csupa BT-cigisdobozból.


Africana, kínai csoki, narancs



Emlékezetes csemege volt ez a fekete-sárga csomagolású Africana csoki, széles kockákkal és sok-sok mogyoróval. Ezt a fajtát, és még sok mást, csak személyesen lehetett hozni/hozatni külföldről. Aki a pártnál dolgozott, az a pártbüfében könnyebben hozzájuthatott például kínai csokihoz, nagyobb mennyiségben.

És volt olyan csoki is, igaz nagyon ritkán, amit üzletben árultak. Persze hosszú sorokat kellett kiállni érte és mindenkinek kevés jutott. Ugyanez volt a helyzet a naranccsal is, ráadásul nem is az üzlet főbejáratán keresztül folyt az akció, hanem egy hátsó ablakon osztották az üdvös étkeket.

Mi is kiálltunk egyszer egy hosszú sort édesanyámmal. Akinek kisgyereke volt, annak többet adtak, így aztán miután megvette a nekünk járó adagot, jóanyám kölcsönadott engem pár percre egy másik bácsinak, aki valamivel utánunk következett a sorban, hogy ő is többet vásárolhasson.


Kávé



Mexikói kávé szintén csak a protekciósoknak jutott. Az Omnia volt a másik közkedvelt, igazi kávé, amit időnként be lehetett szerezni Magyarországról. Amikor nem volt, akkor vagy a cikóriás változatot ittuk (ezt még mi, gyerekek is, mert semmi koffeint nem tartalmazott), vagy azt a kávénak nevezett keverék dolgot, amiből, ha kértél tíz dekát, ezt kérdezte az elárusító: „Cu naut sau cu orz?” (csicseriborsóval vagy árpával kevertet?)


Túró Rudi



A Túró Rudi szintén olyasmi volt, amit kötelezően kellett hozni, ha az ember Magyarországon járt. Ez még a rendszerváltás után is sokáig így volt, mert a román fogyasztók valamiért nem haraptak rá a jellegzetes édességre.

A Napolactnak volt egy próbálkozása pár évvel a rendszerváltás után: egyszerűen Rudi néven dobták piacra a fehér-piros pöttyös túrós csokirudacskát, de pár hónapnál nem volt hosszabb élete.

Aztán eltelt még néhány év, míg végül a nemzetközi névvel és nagyon erős kampánnyal bemutatkozó Dots terjedt el. Úgy látszik, a pötty jobban bejön az embereknek, mint a túró (ki ne emlékezne a tévénézők közül a pöttyös alsónadrágra).


Matricák



Egy tárgy attól, hogy egy színes matricát ragasztottak rá, új jelentést kapott. Magyarországon mindenkinek Casco-ja volt, úgyhogy itt is májer volt az, aki felbiggyesztett egy Casco-s matricát a szélvédőjére. Másoknak a hűtőszekrényén díszelgett az I Love Budapest, vagy ehhez hasonló felirat.


Műanyag zacskók



Amit ma olyan negatív értelemben emlegetünk (és jogosan), az valaha nagy szám volt, sőt egyenesen ajándékszámba ment néha. Volt, aki direkt többet hozott, mint amennyire szüksége volt, hogy legyen későbbre is. És olyan is, aki még hosszú évekig kimosta, kiszárította a reklámzacskókat.

De a műanyagzacskó-helyzet nem nálunk volt a legsúlyosabb: bőven akadt, aki abból csinált üzletet, hogy százszámra vitt magával egyszínű, román műanyagzacskót a szovjetuniói társasutazásra.


Dunakavics, gumicukorka



Ezeknek az édességeknek, más termékekkel ellentétben, régen ismertük a csomagolt formáját, most kaphatók bárhol, kilóra (is). Akkor nagy becsben tartottuk őket, ma a legközönségesebb édességek sorába tartoznak.

Igaz, hogy az a cukorral bevont mogyoró, amit most árulnak az élelmiszerboltokban és amit Dunakavicsnak mondunk, nem olyan, mint a régi: vastag rajta a cukormáz, kemény és nagyon mű. A gumicukorkát pedig gyakran aprópénzként is használják az elárusítók: ha nem tudnak visszaadni néhány banit, adnak egy gumimacit.


Puma cipő



A Puma cipő státusszimbólum volt. Testvérem annyira ragaszkodott a németországi rokonoktól kapott cipőjéhez, hogy állandóan hordani akarta, pedig jó pár számmal nagyobb volt a méreténél.

Mosás után rendszeresen a lerben szárította, lassú tűznél. Mert az nem csak gyorsabb, de jót tesz neki. Már nagy gyakorlata volt a műveletben, amikor egyszer a szomszédnál voltunk, és egy kisfiú azzal szaladt fel a tömbház udvaráról, hogy valami sötét füst szivárog ki az ablakainkon.

Az eset nem csak a drága Puma cipő vesztét jelentette (néhány ujjnyi széndarab formájában végezte), hanem egy új kezdedtet is: az éppen befejezett húsvéti nagytakarítást előlről lehetett kezdeni, mert mindenre lerakódott a lakásban a korom.


Piros Arany



A Piros Arany rögtön a rendszerváltás után nálunk is forgalomba került. Eleinte annyira egyedi termék volt és annyira magyar, hogy a román elárusítóknak is úgy mondtuk: „Dati-mi un pirosarany”. Azóta sem emlékszünk, hogy bármit változott volna.


Papírdzseki

Szüleink egyetemista korában volt divatos a papírdzseki, melyet többnyire Lengyelországból hoztak. Valami nagyon vékony, „füstréning”-szerű anyagból készült, viszont nem volt bélése. Többnyire fehér volt, valamilyen reklámfelirattal, vagy mintával a hátán (teniszütő, motorbicikli stb.) és néhányszor ki lehetett mosni. Akinek volt, az nagyon büszke volt rá.


Vegeta



Előbb volt a Vegeta, később a Delikát. Mindkettő nagyon ízletes, nagyon jó dolognak tűnt, nem úgy, mint ma a zacskós levesek. Valószínűleg azért, mert csak mértékkel használtuk. Az ízét akkor annyira szerettük, hogy ha volt, akkor kedvenc reggelinek számított a vajas kenyér, vegetával megszórva. De azért nem annyira, mint a Pick szalámi és a Kemping sajt...


Poszter, tapéta



Szintén külföldről hoztak egyesek öntapadós tapétákat és hatalmas posztereket. Sikkes dolog volt egy egész falat beborító posztert kiragasztani, melyen valami egzotikus táj díszelgett. Aztán készültek olyan fotók baráti összejöveteleken, melyeken a vendégek hawaii táj előterében csücsültek szép barna, faragott székeken, Wiborova vodkás üveggel a kezükben.


+1 bónusz a rommagyar értelmiség gyűjteményéből:

István a király rockopera bakelit lemezen



Romániai magyar értelmiségi körökben vált etalonná az István a király rockopera, a magyarság modern szimbóluma. A csempészáru a történelemkönyvekhez, a többi magyar bakelitlemezhez és egyéb tiltott szellemi táplálékhoz hasonlóan egészen érdekes utakat járt be, ugyanis a fogyasztható árucikkekkel ellentétben évekig kellett rejtegetni.

Hozzánk is úgy került egy példány, hogy szüleimnél jobban ellenőrzött, magyar körökben tevékeny ismerősünk megkért, tartsuk magunknál, mert nála házkutatást tartanak. Nem is kérte vissza többet, mi pedig hallgattuk ezerrel.


>> Gyerekkorom emlékei - képgyűjtemény >>

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS