2021. október 18. hétfőLukács
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Változatlan ízek a kommunizmusból

Kassay Réka 2008. augusztus 13. 12:56, utolsó frissítés: 02:11

Termékek, melyek túlélték a gosztáti csirkét és azóta is szeretjük őket. #b#[kommentekkel]#/b#



Vannak termékek, melyekről azt hittük, rég eltűntek az üzletekből, mint a gosztáti csirke. Aztán kiderült: most is árulják őket, és nem is csak eldugott, falusi boltocskákban.

Vannak olyan élelmiszerek, melyek kisebb-nagyobb változáson mentek át, és ma különböző gyártóktól származó új formában kaphatóak. És vannak olyanok is, melyek változatlan népszerűséggel fejlődtek tovább, vagy még nagyobb népszerűségre tettek szert azáltal, hogy már a kommunizmus idején is léteztek.

Ezek imidzsében a régi idők felidézése a nosztalgiával, a már jól ismert és megszokott termék pozitív fogalmával társul. Nem véletlenül vásárolják őket még ma is. Összeállításunkban ezeket a több évtizedes múlttal rendelkező élelmiszereket teszteltük.


Kakaós cukorka


A kakaóporos bevonatú tejcukorka az egyik legjellegzetesebb édesség volt, melyet mindenhol lehetett kapni. Azt gondoltuk, már csak az emlékeinkben él, így nagy meglepetés volt, hogy felfedeztük csomagolt formában egy hipermarket polcain (egy zacskó 50 bani).

Ez a változat töltelékes, a lényeg azonban ugyanaz: az első ízlelésre keserű, majd egyre édesebb élmény, a szájpadlásra tapadó, majd lassan olvadó kakaópor. A meglelepetés a töltelékben várakozik: ez ugyanis mézes ízesítésű. Van, akinek bejön.


Béka-süti


A sütemények közül többről is elmondható, hogy már a kommunizmus alatt is lehetett kapni, mind közül a legjellegzetesebb azonban az élénkzöld cukormázzal bevont, béka-formájú, amilyent külföldön még sehol sem láttunk. Romániában azonban nem emlékszünk olyan időre, amikor ez a jellegzetesség ne virított volna ott szinte minden cukrászda vitrinjében, és ez a mai napig így van.

Régebb volt egy barna színű, nagyobb testvére, mely ízre nem nagyon különbözött ettől, azonban valószínűleg túl természetes kinézetű volt ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet és olyan sok éven át népszerű maradjon, mint kisöccse. Annak ellenére, hogy gasztronómiailag egyikben sincs semmi különös.


Rumos csoki (Rom Tricolor)


A rumos krémmel töltött, piros-sárga-kék csokiszelet másképpen is kötődik a kommunizmus éveihez: az arculata is erre épül. A márka image-elemei: a sarló-kalapácsos weblap, a ma viccesnek tűnő reklámok, az egész elvtársas, csáusészkus, szekuritátés koncepció a letűnt kort idézi.

A kampány nem annyira jött be, habár a rumos csoki így nem csak túlélője maradt a kornak, mint más komcsi élelmiszerek, hanem egy igazi, nagyon erős, nagyon karakteres arculattal rendelkező termék, amely már mindenki számára könnyen azonosítható.



Azonban a csoki vásárlóközönsége nem kimondottan a fiatal generáció volt, az idősebb és középkorú rétegnek pedig ez a téma teljesen mást jelent: egy sokkal személyesebb élményekre alapozott kapcsolatot, mint nekünk, akik inkább kuriózumnak, jó ötletnek tekintjük a kreatív műfajban. A Rom Tricolor gyártója el is vesztette ezzel a kampánnyal vásárlói egy jelentős részét, az eladások csökkentek, ahelyett, hogy megugrottak volna.

Ezt használta ki a Poiana, amikor piacra dobta ugyancsak ROM elnevezésű, ugyanolyan formájú, piros csomagolású csokiszeletét, és egyből megnyerte magának a Rom Tricolor fogyasztóinak egy részét. Azóta mind a két termék kapható az üzletek édességes polcain, 1 lej 50 bani és 2 lej közötti áron.


Victoria szalámi


A Caroli Foods másképpen építette be a terméke brandjébe a kommunizmus fogalmát. Lévén, hogy a Victoria szalámi már '89 előtt is kapható volt, a 25-50 év közötti fogyasztókat szólították meg 2004 körül induló kampányukban, felidézve a régi rendszerből azt, ami szép lehetett és kellemes.

>> Ahogy a nagyi készítette: gesztenyepüré krumpliból, ikra ikra nélkül (Komcsi receptek) >>

Figyelembe véve az előzetes piackutatásokat, illetve azt, hogy a bevásárlásokat első sorban a családanyák végzik, a termék köré egy olyan világot építettek, amely nosztalgikus hangnemben eleveníti fel a '70-es, '80-as éveket. Igaz, nem feltétlenül a kommunizmusra koncentrál, de egy olyan kontextusról szól, melynek elemeit markánsan meghatározza a régi rendszer.


Az ötlet kézenfekvő és nyereséges kampányt eredményezett, a Victoria sonkás szalámi pedig (ezzel együtt vagy enélkül is) az egyik legnépszerűbb felvágott az országban, kilója 16 lej körül kapható szinte bárhol, ahol húskészítményeket árulnak.


Szebeni szalámi


Annak idején pult alatt lehetett kapni, de olyan is volt, aki Magyarországról szerezte be. A drágább, minőségibb, népszerű felvágottak közé tartozik. Ezt a példányt, melyen azt írja, “Szebeni szalámi”, 11 lej 50 baniért vásároltuk, de mint kiderült, halvány másolata csak az eredetinek.


Húsőrlős keksz


A diktatúrában kemény volt a keksz, ezért mindig kakaóskávéba aprítva, vagy teába mártogatva ettük. A kommunizmusban annyira kemény volt a keksz, hogy leginkább kekszszalámit készítettünk bebőle, de akkor is húsőrlővel kellett ledaráljuk.

Ma is árulják, kimérve, nagyon sok élelmiszerboltban (5 és fél lej kilója) és "Biscuiţi populari" néven szerepel (népi keksz). Ugyanolyan kemény és fűrészporízű, valószínűleg háztartási alapanyagnak tökéletes, esetleg éhenhalás ellen.


Rahát


Kiskorunkban a dada vásárolta a sarki cukrászdából - ezt lehetett kapni, ezt szerettük. Kilóra árulták, akárcsak ma: meglepetésünkre a legtöbb élelmiszerboltban, hipermarketben ott virít pirosban, sárgában és zöldben a kimérős kekszek, édességek között.

Mindenhol ugyanolyan, a gyártóra vonatkozó jellegzetességet nem fedeztünk fel egyiken sem. Nassolni nem nagyon vesszük már, de időnként eszünkbe jut: tökéletesen alkalmas például egy marcipán, vagy más különleges édességrecepthez hozzávalónak. Kilóját 1,7 lejért vásároltuk.


Karamellás popcorn


A popcorn a legkülönbözőbb formákban és ízesítésben volt népszerű az évek során. Nagyi a piacról vette papírtölcsérben, és valami piros, zöld vagy sötétkék cukormáz volt ráöntve a tetejére. De árulták karamellbevonattal is, gömb formájában.

Úgy tűnt, a popcorn ízvilága kissé átalakult, egy ideje csak a sajtos, vajas vagy sós "mozi-változatát" vettük, most azonban újra feltűnt az édesített is az előbbiek mellett, kissé retrós csomagolásban. Az ára magasabb, mint a többié, egy 150 grammos zacskó 2 lej 35 baniba kerül.


Babapiskóta


Évekkel ezelőtt teljesen érthetetlennek tűnt, hogy a piskóta-tésztát, amit kinéztünk a szakácskönyvből és elkészítettünk (és ami ugye egy kavart, puha sütemény), miért hívják ugyanúgy, mint azt a sárgás kövületet, amit babapiskóta néven adtak el (ráadásul baba... és különben is mi köze a kettőnek egymáshoz?) Később aztán feltűnt némi hasonlóság. A babapiskóta is, akár a húsőrlős keksz, arra volt jó, hogy feláztatva “beolvasszuk” és felhasználjuk valami édességhez.

De a nagymamák megtalálták a módját, hogy tortát varázsoljanak belőle, és fel sem tűnt: a kőkemény édesség volt az alapja. Akkoriban orosz krémet készítettünk belőle (piskóta+házilag főzött puding, vagy pergelt cukor-krém), ma inkább tiramisut. A mai piskóta is kemény, viszont ropogósan kemény és nagyon hamar teljesen szétolvad. Egy 200 grammos csomag 2.5-3 lej körül kapható.


Céklakonzerv


A céklakonzervek mindig ott álltak az élelmiszerboltok polcain, erre szüleink is emlékeznek, azonban sem ők, sem a megkérdezettek nem tudtak pontosan beszámolni róluk, mert bevallásuk szerint valamiért sosem volt merszük kipróbálni.

Később éveken át a piacon vettük a legfinomabb céklát kilóra, nylonzacskóban, egy szoknyás nénitől. Ennek a jó maszekolós világnak is vége, az üveges cékla azonban most is ott díszeleg a polcokon, 2 lej 50 baniért kapható és kimondottan bizalomgerjesztően néz ki. Összetételében van azért egy kis E-betűs anyag és mesterséges aroma is.


Bucegi sör


Az egyik legrégibb román sörmárka, melynek gyártója szintén profitál a lehetőségből, hogy a kommunizmusra való nosztalgikus emlékezés égisze alatt adja el termékét.


Ezt azonban óvatosan teszi, nem mond ítéletet, sem rosszat, sem jót, csak annyit: ez az a sör, amely már akkor is része volt az életünknek, amikor sorban álltunk a húsért vagy az esti, 2 órás tévéprogramot lestük (a fókuszcsoport természetesen első sorban a 25 fölötti férfitársadalom). A szlogen ezt egy mondatban foglalja össze: Împreună la bine si la rău (együtt jóban, rosszban).


Zizi


A zizi több jó tulajdonság egybeesését jelentette kicsi korunkban: olcsó volt, sok volt (legalábbis annak tűnt, mert jó szapora volt), ráadásul még édes is volt, meg színes.

Ma már nem színes, csak kakaó-, vagy méz-színű és a gabonapelyhek, müzlik polcán árusítják. Továbbfejlesztett változatát jó drágán, dobozban, az "egészséges reggeli"-típusú pelyhek sorában is meg lehet kapni, de van zacskós is, 50 baniért, ami szintén nem sokban különbözik az előbbitől. A fotón levő zizi karamell- és tejszínhab ízesítésű.

>> Használat előtt összerázandó – pufulec-teszt >>


Eugenia


Az Eugenia egyike azon termékeknek, melyeket változatlanul szinte minden élelmiszerboltban lehet kapni, ugyanolyan dupla kiszerelésben, amióta az eszünket tudjuk.

Több különböző gyártótól származó termékből válogathatunk, nagy részük ma is ugyanolyan kemény, elhanyagolható mennyiségű krémmel. Emlékeink a termékről leginkább a diáktáborokhoz és az iskolás büféhez kötődnek, de még találkozhatunk vele egyes régmúlt időkből fennmaradt cukrászdákban, a kávé mellé szervírozva is (1 csomag ára 30-40 bani).


Halva


A kalóriadús, mézből, vajból és olajos magvakból (szezámmag, napraforgómag, dió, mogyoró, mandula stb.) készült édesség az arab világból származik (neve az arab "édes" szóból ered).

A Közel-Keleten és a Balkánon kívül a Szovjetúnió egyes területein is népszerű volt. Régebben kimérve árulták, ma csak kakaós vagy vaníliás ízesítésűt lehet kapni, többnyire csomagolva. Egy 400 grammos csomag ára 4 lej 50 bani körül mozog.


Krumplicukor


Ebből az édességből mai napig vásárolunk időről időre, ha kirándulni megyünk, amikor hosszabb túra, vagy nagyobb fizikai erőfeszítés előtt állunk. A glükóz (szőlőcukor) amolyan gyorssegélyként működik energiavesztés esetén, mert ez szívódik fel a leghamarabb a szervezetben.

Lényeges különbségek vannak azonban a most kapható, és a 20 évvel ezelőtt kapható krumplicukor között: például, hogy a mostani, természetesebb színű édességet meg lehet rágni, az akkorit, mely időnként rózsaszínű volt, halványzöld, vagy sárga, csak elszopogatni lehetett.

Csokitáblához hasonló formában árulták, de még eltörni is erőfeszítés volt. Ennek a terméknek az esetében lényeges fejlődés történt, a mostani változaton még az eredeti ízt is lehet érezni, nem csak egy cukorkövületet. Egy kis tábla 70 baniba kerül.


Mentosan


A fehér, mentolos cukorka brandjét szintén nem kebeleze be egyik gyártó sem, ugyanolyan "no comment" változatban csücsül a legnagyobb hipermarketek polcain is, mint ahogy a sarki bódéban árulták két évtizede. És nem is zavarja, hogy körülötte színesen, hivalkodóan díszeleg a többi sorstársa.


Törökméz (nugát)


A mai huszonévesek, habár nagyon gyermekek voltunk még akkor, az édességfelhozatalt biztosan jól ismertük. Így sokan emlékszünk még azokra a kis, vitrines, mobil asztalkákra (vagy bódékra?), melyeknél édességet árultak: például zöld, rózsaszín, vagy halványbarna, édes, valamilyen szeletet (“baton”).

Csokiszeletnek azért nem neveznénk, és nem állítanánk folytonosságot ezek és a ma mindenhol kapható házicsoki között – bár van, aki megteszi. Továbbá cukrozott almát, törökmézet, és ha volt hozzá felszerelés, vattacukrot is lehetett kapni. Ezek közül a törökmézhez leginkább hasonló édességet találtuk meg a boltban: bár a neve alapján mogyorós szelet, mogyorót csak nyomokban tartalmaz. A 60 banit valószínűleg mindenképp megéri.


Olajbogyó


Fekete olajbogyót kimérve lehetett kapni a '70-es, '80-as években is, bár a '80-as évek végére már eltűnt az üzletekből. Most az olívabogyó rajongói változatos felhozatalnak örülhetnek, lehet válogatni a töltött, zöld, fekete, üveges, konzerves, dobozos fajtából (és ebből kifoltólag az árak is nagyon különbözőek). Ám az olajbogyó esetében nem valószínű, hogy a minőségi változás is jelentős lenne.


Ropi


A visszaemlékezések alapján a ropiról alkotott általános vélemény pozitív. Igaz, kemény volt, meg vastagabb is, nem volt ennyi féle ízesítés, volt, amikor nem volt elég sós, de szerettük. Ez az egyik legismertebb márkájú ropi 25 baniba került.

Neked melyik termék jött be leginkább?


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS