2020. szeptember 27. vasárnapAdalbert
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Aki jött, jött, aki nem, nem

Bakk-Dávid Tímea Bakk-Dávid Tímea 2008. július 29. 10:26, utolsó frissítés: 2008. július 28. 11:27

Csapatos EU-vetélkedő, újrahasznosítás első kézből, Ökomata, társasjátékok: egyeseknek nemcsak sörivásról és koncertekről szólt a fesztivál.






Aligha tévedünk, ha azt állítjuk: az átlag félszigetező kiegészítő időtöltésnek tartott minden olyan közösségi vagy egyéni tevékenységet, amely nem a söröspohár emelgetését vagy a bulizást foglalta magában.

A Civil Falu vonzása tehát nem volt erősnek mondható a marosvásárhelyi Weekend-telepen megrendezett fesztiválon, a szervezetek programjainak pedig a gyakori esők sem tettek jót. Akit ugyanis elkapott a zuhé, inkább menekült be egy sörsátor alá, mint hátra, a civilekhez.

A szervezők kritériuma minden esetben az interaktivitás volt, így került be 25 szervezet a Félszigetre. Közülük hármat kerestünk fel, arról érdeklődve, hogyan értékelik az idei Félszigetet és a saját tevékenységeik népszerűségét.

Nagy kartondoboz, rajta színes ceruzával festett virágok, rajta három macskaajtószerű nyílás: A, B és C. Ismerős? Aki volt Tusványoson, nagy valószínűséggel látta már működés közben a Zöld Székelyföld Egyesület kvízkérdésekkel bombázó humanoid gépezetét. A Félszigeten ezúttal nem gyűjtöttek szelektíven szemetet, de az Ökomatát ide is elhozta a csíkszeredai bázisú szervezet.





Csonta László elnök szerint naponta körülbelül százan játszottak az Ökomatán. “Ez kevesebb, mint Tusványoson. Pedig azt gondoltuk, mivel a Félsziget nagyobb rendezvény, itt nagyobb lesz a látogatottság, de sajnos


főként az időjárás miatt kevesen jártak a Civil Faluban”

– mondja Laci, de gyorsan hozzá is teszi: így is meg vannak elégedve, hiszen akik játszottak, azok részéről pozitív visszajelzéseket kaptak, tetszett nekik az ötlet, illetve a kérdések.

“Az Ökomatán kívül még ökolábnyom-méréssel foglalkoztunk; szerettünk volna filmet is vetíteni, de sajnos nem tudtuk megoldani a helyszínt, illetve a technikai feltételeket” – számol be zöldszékelyék tevékenységéről. Idén rajtuk kívül a Civil Faluban, ha jól számolom,


három környezetvédelemmel foglalkozó szervezetnek is van sátra:

a Roddia zöld emberei a Zöld Napot népszerűsítették, náluk lehetett festeni például újrahasznosítható villanykörtéket; de ott volt a Maros megyei Fókusz Öko Központ is. Volt-e kapcsolat a zöld szervezetek között, gondolkodnak-e együttműködésen, kérdezem Csonta Lászlótól.

„Nem igazán, de a Fókusz Öko Központtal mégis, hiszen befogadtak többek között a sátrukba, így nem kellett Csíkszeredából sátrat hozzunk magunkkal. Vannak közös elképzelések is, amelyekre hamarosan sor fog kerülni.

Például ők dolgoznak egy kiskereskedelmi hálózat kiépítésén – a cél a kistermelők támogatása vásárlókör kialakításával. Ebbe a projektjükbe mi is szeretnénk belekapcsolódni, egyelőre megfigyelőként, kíváncsiak vagyunk, hogy működik. Mi is játszadoztunk a gondolattal, és ez jó alkalom arra, hogy tanuljunk tőlük” – mondta.

A Fókusz Öko Központ képviseletében szombat délután két amerikai önkéntesüket csípem el a Félszigeten. Alan Ohióból, Erica Oregonból érkezett Romániába. Inkább Alan válaszolgat,


összevissza ragasztgatott szemüvegkerete mögül

derűsen és csöppet sem fölényesen néz a világba, ahogy egy kalandvággyal vegyes küldetéstudattal felvértezett, középosztálybeli fiatal nézi az egzotikus Kelet-Európát. Életkorukra nem kérdezek rá, de húsz-huszonöt éveseknek saccolom őket.

Alan nagyszerűnek tartja a fesztivált, ahol 24 órából 24-ben van amit csinálni, egy csomó mindennel elfoglalhatja magát az ember, és a fellépők nagyon jók, sorolja érdeklődésemre.

Ők a Fókusz Öko Központ önkénteseiként környezetvédelmi kérdésekről tartottak felvilágosítást a sátorhoz ellátogató érdeklődőknek, játékokkal és kvízzel várták a fesztiválozókat. Ahhoz képest, hogy esett az eső, elég sokan jöttek, mondja Alan, és azok, akik egyáltalán betették a lábukat a Civil Faluba, nyitottak voltak a környezetvédelmi problémák iránt is. Ám a nagy többséget valószínűleg


nem nagyon izgatja a környezet,

sem egyik civil szervezet sem, a fiatalokat talán inkább. Mit talált érdekesnek a Félsziget kínálatából, melyik együttes produkcióját? szegezem neki a következő kérdést, és meglep a válasza, mert elragadtatással beszél az Anima előző esti koncertjéről. Soha nem hallott korábban róluk, de itteni barátai noszogatására elment, és nem bánta meg.

„Nagyon jó showt nyomtak, és közben esett az eső, emiatt nem voltak nagyon sokan, de aki maradt, az esőben táncolt, fantasztikus volt, nagyon jól szórakoztunk” – meséli lelkesen.



Egy önkéntes két évre jön Romániába. Alannek hamarosan lejár ez a periódus, Erica viszont nemrég, februárban kezdte. Szereti itt, nem beszél sokat, mosolyog. Alan, mi lesz a következő lépés, visszatérsz Amerikába? „Hmm, nem tudom”, nevet, majd hozzáteszi, még utazgatni szeretne, nem akar visszamenni még, mert akkor kellene valamit csinálnia is, s az otthoni melózás elkezdésének időpontját


olyan messzire akarja kitolni, amilyenre csak lehet.

Decemberig mindeképp Európában marad, szóba jöhet akár egy állás is. Milyen pénzből utazna? – firtatom, vigyorog, és azzal kerüli ki az anyagi helyzetére vonatkozó kérdést, hogy nagyon olcsón utazik, hiszen stoppol. Aztán elmondja, az önkénteskedésért kapott pénzből kényelmesen megél, sőt egy keveset félre is tudott tenni, az utazást autóstoppal, a szállást haveroknál oldja meg. „Próbálunk olcsón élni” – nevet.


Tudsz-e már EUrópaiul? címmel is zajlott vetélkedő a Félsziget ideje alatt.

Az Integratio Alapítványnál a munkatársak éppen sátrat bontanak, amikor szombaton odalátogatok. Többfordulós, EU-s ismereteket tesztelő versenyük sikeréről ifj. Toró Tibort kérdezem. „15 csapat jelentkezett, ám abból csak hét tért vissza játszani is. Úgy érzem, hogy az időjárás ellenére elég jónak volt mondható a forgalmunk, a vetélkedő mellett mindenféle alternatív kis programokat is igyekeztünk kínálni.


Aki idejött, nyerhetett cukorkát

EU-s ország-várossal vagy egy villámkérdésre válaszolva. Megfordult egy csomó ember, aki jött és maradt, jól érezte magát, én elégedett vagyok” – mondta Tibi. Naponta 25-30 személy látogatott el hozzájuk, ami jó ahhoz képest, hogy nem volt „rögtönszolgáltatást” nyújtó programjuk, mint amilyen a maszkfestés vagy a villanykörte-festés a szomszéd sátrakban.

Mivel a villámkérdések könnyűek voltak, a teljesítmény pedig vegyes, ezért nem igazán lehet általános érvényű megállapítást tenni, a Félsziget-résztvevők mennyire felkészültek az EU-s témákból. A vetélkedőkön résztvevők egész jól teljesítettek, kivéve a pénteki fordulót, amelyet az eső miatt egyetlen résztvevő vitt végig: a feladata az volt, állítson össze egy kérdőívet az euroszkepticizmusról.

„Amit kértünk, jól megcsinálták, főleg az első két próbát: amikor plakátot kellett tervezni a férfi és női egyenjogúságról, nagyon jó ötletek születtek, de az országpantomim alkalmával is.

Általunk megnevezett országok integrációját kellett elmutogatni, különös tekintettel az országspecifikumokra - nagyon ötletes dolgokat találtak ki, sőt sokan nem is kértek segítséget vagy információt tőlünk arra nézve, egy-egy ország esetében mi is lehet az integrációs sajátosság” – értékelte a teljesítményeket az Integratio munkatársa.




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS