Álom hamisított Armaniban
Fülöp Noémi 2008. június 24. 14:58, utolsó frissítés: 13:46A kokalár leginkább másnak szeretne látszani, mint ami. Ám nem mindenki hajlandó színházasdit játszani vele. Körülnéztünk, milyenek a hazai menő csávók.
A kokalár számára a siker definícója: márkás cuccok, jó autó, jó nő, haverok, akik felnéznek rá. Ezeket összehozni azonban gyakran anyagi nehézségekbe ütközik – úgyhogy a kokalár elfogadja mindennek utánzatát, oroszpiaci kistestvérét is.
A kérdés azonban, miért jobb a hamis Armani, Versace vagy Dolce and Gabbana, mint egy márkátlan, de legalább nem hamisított cucc? Túlzás lenne azt feltételezni egy ilyen helyi menő csávóról, hogy ne tudná: az eredeti cuccokra simán rámenne a havi jövedelme. Túlzás lenne akár azt is feltételezni róla, hogy azt feltételezi másokról: bedőlnek a trükknek.
Ennél összetettebb jelenséggel állunk szemben. A kokalár is
tudja, hogy hamisítvány az öve,
és tudja azt is, hogy te tudod. Ám ő szereti azt álmodni, hogy nem kamu a felirat, és az a réteg, amelyhez viszonyítva meghatározza magát (a haverjai, illetve a külvárosi tündérkék, azaz pitzipoankák) hajlandóak együtt álmodni vele.
A közösen álmodott álomból pedig valóságos mikrovilág növi ki magát, ahol külső szemlélő számára elmosódik a valóság és az utánzat közötti határ. Isten hozott Kokalárlendben, ahol nem illik észrevenni, ha a mobiltelefonnal készített fotó háttere a vécécsésze, vagy ha a sportcipőn Adiads felirat díszeleg.
A látszat fenntartásához elengedhetetlen az is, hogy a kokalár drágább szórakozóhelyekre járjon, mint amit megengedhetne magának. Inkább egész héten margarinoskenyéren él, ám szombaton este whiskyt iszik a kedvenc klubjában.
A helyi menő csávó számára fontos megnyilvánulási felületet jelentenek a közösségi oldalak. Az ide feltöltött információk
teszik kerekké álomvilágát:
halomnyi bankjegy fölött pózol az asztalon, vagy drága autóra támaszkodik. Az illúzió megteremtésének szempontjából lényegtelen, hogy ezeket valóban birtokolja-e.
Nehéz eldönteni, hogy mennyire kokalár az, akinek valóban Versacéból van a Versace-öve, és a háta mögött virító Mercedes is a sajátja. Hogyha a kokalárság öltözködési és viselkedési módot jelent, gond nélkül idesorolható.
Ám hogyha a kokalárt úgy határozzuk meg, mint olyasvalakit, aki másnak (saját fogalmai szerint többnek) szeretne látszani, mint ami, a helyi menő csávót éppen a hamisítványok által megteremtett illúzió teszi kokalárrá. Nem is lenne semmi gond, ha Kokalárlend lakói
láthatatlanok volnának a külvilág számára,
amely nem hajlandó együtt játszani velük. A külvilág azonban nem huny szemet, először csak kósza megjegyzésekben és kuncogásokban, később szervezett formában manifesztálódik.
Például blogban, lévén ez a műfaj anonim és mindenki számára elérhető. A Cocalari.com célja egyszerű: nyersanyagot szolgáltatni egy jó röhögéshez a helyi menő csávók nyilvános oldalakon fellelhető fotóiból.
A blogon általában az első fajta, azaz hamisított ruhákat és ékszereket villogtató kokalár fordul elő. A poén csattanóját ugyanis legtöbbször nem csak a szerelés ízléstelensége, hanem az egyértelmű utánzat, vagy a gondosan megkomponált look mögül előkandikáló csempekályha vagy krumplisszatyor adja.
Az oldal szerzői, Iepuraşul de pluş (Plüssnyuszi) és Barosanu' (lefordíthatatlan kifejezés) a Pitzipoanca.org szerzőihez mérten kevesebb és visszafogottabb kommentárt fűznek a képekhez. A választékban jó néhány hölgyike is szerepel, és sok kép vagy videó nem is a rajta ábrázoltak kokalársága, hanem
csak a poén kedvéért kerül fel a blogra.
A Cocalarii.com oldal nézettsége általában napi tízezer látogató körül mozog (legalábbis Iepuraşul de pluş és Barosanu' közlése szerint), azaz kevesebben kattintanak rá, mint a Pitzipoanca.org-ra – a szerzők szerint ez annak tudható be, hogy egy rakás szexi csaj bármikor, bárhol nagyobb népszerűségnek örvend, mint ugyanannyi pasi.
A szerzők a honlapon közzétett nyilatkozatuk szerint minden felelősséget a fotók beküldőire hárítanak – akárcsak a Pitzipoanca.org szerzői, ők is azt az elvet vallják: attól a pillanattól kezdve, hogy a fotó egyéb pontosítás nélkül, nyilvános helyen elérhető, köztulajdonná vált.
A közösségi oldalak többsége (köztük a Hi5) szabályzatában is szerepel, hogy az oda feltöltött fotókat tilos más célra felhasználni. Ugyanakkor a Hi5 figyelmezteti a felhasználóit: gondolják meg, milyen képeket tesznek publikussá, és fontolják meg azt is, vajon szeretnék, hogy családtagjaik lássák azokat.
Kérdés, mennyire vannak tisztában az internetes nyilvánosság mibenlétével a fotók feltöltői.
Kinek szánják a meztelen, zuhanyzós fotót,
és tudnak-e arról, hogy azt nem csak a haveri kör, hanem gyakorlatilag bárki, bármikor láthatja?
Az erősen valószínű, hogy nem a Cocalari.com rosszmájú kommentelői a fotók célközönsége. A blog szerzői a Cotidianul napilapnak elmondták: kérésre bármelyik fényképet vagy videót eltávolítják az oldalról – erre egyébként jónéhány példa akad.
De hozzátették, gyakran a dühöngő és fenyegetőző “kliensekből” lesznek később a legjobb együttműködők, akik maguk is fotókat vagy videókat küldenek be – például az általuk nem kedvelt kokalárokét.
A privát fotóit naivan közzétevő áldozatnak legalább annyira igaza van, mint a blog szerzőjének, aki a tízezres olvasótábor céltáblájává teszi őket. És nem tiszta még az sem: egy kokalár szemszögéből egyáltalán jó vagy rossz megjelenni a Cocalari.com-on – mint ahogy ez a beszélgetés is mutatja.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!