Környezetbarát termékek: zöld vagyok. Mindenki látja?
Fülöp Noémi 2008. május 28. 17:23, utolsó frissítés: 16:55Egy környezetkímélő termék eladásához már nem elég ráírni, hogy zöld – a “mondj valamit magadról” fogyasztói trend ezt a piacot sem kíméli.
A státustörténetnek nevezett, friss fogyasztói trend értelmében nem elég, ha egy termék ismert, jó minőségű, drága – a vásárló minden újabb szerzeményével mondani szeretne valamit magáról. Jelen esetben azt, hogy környezetbarát. Mert zöldnek lenni trendi – főleg akkor, ha mások is látják.
Egyszerű feltűnni egy ruhadarabbal, táskával, napszemüveggel, vagy az autóddal. Egy tisztítószert azonban legfeljebb addig látnak a többiek, amíg elcocókázod a bevásárlókosárban a kasszáig. Pedig a környezetvédelem szempontjából a vegyszerek fontos faktort jelentenek.
A megoldás: márkanév és mosolygó háziasszony helyett nagy betűs üzenetekkel díszíteni a csomagolást. Mit mondana egy tisztítószer? “Elbánok a piszkos munkáddal”, “Bízd rám a kényes szövetet”, “Adok én neked csillogást”.
Aki pedig a nagybetűs részt elolvasta, valószínűleg eljut a kis fekete feliratig is: “És jól bánok majd a környezettel”. Az új-zélandi cég termékeit hamarább lesz kedved kipakolni a polcra a porcelán mellé, mint elrejteni egy szekrény mélyére.
A Daub & Bauble kozmetikumai nem szövegelnek sokat, hiszen a flakonokat borító grafika magáért beszél. Első pillantásra rájönni, hogy nem mindennapi termékkel van dolgod, másodikra pedig kideríted, miért: a flakonok teljes mértékben újrahasznosíthatók, tartalmuk pedig természetes anyagokból készül.
Hogy miért vásárolnak az emberek dízel-elektromos Toyota Priust? Egy felmérés szerint 57 százalékuk mintegy önmagukról szóló nyilatkozatként. Ennek egyik kulcsa, hogy az ökoautókat eleve különlegesre tervezik, nehogy valaki tévedésbe essék. Igaz, ez néha balul üt ki.
A Myers Motors NmG (No More Gas, azaz nincs több benzin) nevű modellje teljesen elektronikus, hat-nyolc óra alatt töltődik fel és kb. 30 mérföldet bírja. A háromkerekű hátránya, hogy egyszemélyes.
Az Aptera szintén teljesen elektronikus, de ez már 120 mérföldet bírja egy feltöltéssel. A Nissan Pivo pedig... hát igen. Az óriásbuborék gyakorlatilag egy 360 fokban elfordítható kabin, azaz nem kell vele kanyarodni – tiszta energiaspórlás.
Szintén furcsa, de azért nem ennyire kacagságos kinézetű járműveket eredményez a beépített napelempanel. Ilyesmit jelenleg golfautóra, illetve kompokra és jachtokra gyártanak. Előbbi nem sokat változtat az oldalt nyitott járgány kinézetén, az utóbbi pedig egy óriási, magas hátuszonyra emlékeztet a leginkább.
Több amerikai város vette tervbe, hogy hasonlóra cseréli le hagyományos kompjait, hiszen a napelemes uszony még felhős időben is képes elég energiát termelni ahhoz, hogy működtesse a hajót. És ne is mondjam, hogy jó messziről látszik.
Az Ecoist táskái leginkább mozaikra hasonlítanak, ám ez nem jelenti azt, hogy csúnyák volnának. Persze, minden újrafelhasznált: a retikülök előző életükben elnyomtatott csipszes- és cukorkászacskók voltak. Az alapanyagot mexikói képzőművészek, illetve brazil nőszövetkezetek vágják csíkokra és szövik táskává.
Az Adidas és a Nike is gyárt ökocipőt. Ám míg az előbbi színei és anyagai messziről hirdetik: környezetbarát surranóról van szó, az utóbbi csak sokadik pillantásra árulja el, hogy nem tartozik a tucatcipők közé.
Vissza a napelemhez – mit keres az egy kézitáskán vagy kabáton? Lehet vele mp3-lejátszót vagy mobiltelefont tölteni. Az amerikaiak viszont csakis iPodot vagy iPhone-t töltenek vele, de ez már egy másik státustörténet.
Női szemmel egy napelemes táska nem valami szívmelengető látvány, ám felhős időben, vagy ha éppen dugig tele az összes kütyü akkuja, simán meg lehet fordítani, és a mindennapi oldalát mutatni. Ám akkor ki látja, hogy zöld a táskánk? Nagy dilemma. A napelemes kabátok viszont egészen szemrevalók.
És végül, de nem utolsó sorban az ökoházak, netán lakótelepek. Hogy ökoházad van Felsőbivalyröcsögén a Kerekeskút utcában, csak akkor derül ki, ha beszélsz róla, ám egy nemzetközileg ismert luxusépület nevével a névjegykártyádon nincs szükség magyarázatra.
A Bahrain World Trade Center óriási vitorláival az arab Bahrein fővárosában, Manamában nyúlik az égbe. Bár a három szélturbina nagyon jól mutat, az épület energiaszükségletének alig 11–15 százalékát fedezik.
A Chicago Hyde Park-jában épülő Solstice on The Park 2010-re készül el. Az épület cseles szögekben épített ablakai és teraszai télen beengedik, nyáron kizárják a napfényt. A cél az energiazabáló légkondikkal való spórolás.
Akinek nem jött össze zöld épületet felhúzni, az legalább a tetőt telepíti be növényekkel. Zöld tetőt terveznek többek között a GAP kaliforniai főhadiszállására, a san franciscói tudományos akadémiára, a szöuli Ann Demeulemeester bevásárlóközpontra vagy a japán ACROS épületre is.
Mások nem állnak meg egyetlen épületnél. A Masdar Initiative egy teljes, nulla széndioxidot és nulla szemetet termelő város lesz Abu Dhabi környékén. Természetesen az autókat sem engedik majd be, a város lakosságát a környező területeken működtetett szélturbina- és napelem-rengeteg látja majd el energiával. A projekt elméletileg 2015-re készül el.
Hasonlót terveznek az oroszok is: a moszkvai Crystal Island tulajdonképpen “város egy épületben”: 450 méter magasra nyúlik majd és 30 ezer személy befogadására lesz alkalmas. Külseje napelemekből áll, és nem hiányoznak majd a szélturbinák sem. A fűtést és a hűtést nyitható-csukható panelekkel tervezik megoldani. A Crystal Island a tervek szerint öt éven belül elkészül – és még szép is.
Forrás: Trendwatching
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!