Gruscsik, cicibán, melanzs: na mi az?
K. M. 2008. március 31. 10:26, utolsó frissítés: 2008. március 29. 11:25Vannak szavak, amelyeket csak mi értünk: a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrzője pirossal aláhúzza a pufulec szót, javasolva, javítsam puff-félére. Ha tudnám, hogy az mi... Karikával nem lehet írni, így makacsul mégis azt írom, hogy #b#karióka#/b#.
Polémiák sorozata alakult ki abból, hogy mennyire elfogadhatóak az irodalmi nyelvtől való eltérések, szabad-e teljes létjogot adni a jövevény szavaknak, mikortól bólint rá az Akadémia egy-egy új szónak a felvételére az irodalmi magyar nyelvet őrző és ápoló szótárba.
Van, aki azt hajtogatja, hogy felelősségteljesen kell bánni a nyelvvel, így a jövevény szavaknak semmi keresnivalójuk nincs az irodalmi szövegekben vagy az újságban, mások nem ennyire hajthatatlanok, és elképzelhetőnek tartják a helyi jellegzetességnek számító szavak előfordulását akár ezekben a szövegben is: finom a határvonal a megengedhető, hivatalosan nem magyar szavak használata és mellőzése között.
Bár nem írja a szótár, és a sajtóban a nyelv tisztaságára figyelés nem engedi, hogy használjuk őket, a köznyelven forgó szavak mégis léteznek, nap mint nap tarkítják a köznép beszédét. Így hát a flotánt
hiába tartózkodási engedély,
például a kolozsvári magyar egyetemisták körében nem dívik ez utóbbi használata: túl hosszú, vagy nem is gondolkoztak el azon, hogy miként lehetne az ominózus irat megnevezését lefordítani, nem tudni.
Nem figyelünk a nyelv higiénéjére tudatlanságból, hanyagságból, mulasztásból vagy csupán befolyásolhatóságból?
Van ilyen eset is. De mi van akkor, ha az irodalmi magyar nyelv nem tartalmaz olyan szót, amely a helyi jellegzetes tartozó tárgyat leírja. Hogyan lehetne magyarul mondani azt, hogy pufulec, ha Magyarországon nem ismerik a máléból készített csemegét?
A kukoricapehely megfelel a kérelmeknek, csupán az a gond, hogy egyetlen romániai magyarnak sem jut erről eszébe a pufulec. Nem mondhatjuk másképp – Tamásit idézve „mert nálunk ezt így szokás mondani”.
Helyi kuriózumként, avagy a nyelv romlásához hozzájáruló kifejezésekként kell felfogni ezeket a jövevényszavakat?
A Magyar Tudományos Akadémia megoldást keresve erre a bonyolult kérdésre: a határon túli kutatóállomásainak és kutatóhelyeinek munkatársai ezért hozták létre a Termini magyar-magyar on-line szótárt, amely olyan kifejezéseket foglal magába, amelyek eddig az Akadémiai Kiadó szótáraiban és különböző egyéb publikációiban nem jelentek meg.
A pufulec, buletin és a franzella mellé a gruscsik (=rakodómunkás, Kárpátalja), cicibán (=óvodás, Muravidék), melanzs (=tejeskávé, Őrvidék) is bekerült a Termini magyar-magyar szótárba, amely a gyűjtők ígérete szerint folyamatosan bővül.
A szótár azokat a szavakat foglalja magába, amelyet a Kárpát-medencében, az anyaország határain túl élő erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi, muravidéki, illetve őrvidéki magyarok használnak.
"A magyar nyelvi folyamatok kedvezőtlen alakulása és ennek következményei mellett az is nyilvánvaló, hogy a 20. század jelentős részében a peremrégiók kiszorultak az Akadémia hatásköréből, a magyar nyelvi sztenderdizációból, kodifikációból,
önálló nyelvi tervezésre ezekben a régiókban nem volt lehetőség.
Az anyanyelvi oktatás, a közéleti és főképpen a hivatalos nyelvhasználat pedig csak szűk körre korlátozódott" – olvashatunk az on-line szótár honlapján a kutatás kiváltó okáról.
Az szóadatbázis létrehozása egyrészt a magyar nyelvterületeken élőknek lehetővé teszi, hogy megismerjék a helyi sajátosságnak számító szavak közmagyar megfelelőit, illetve más magyar nyelvváltozatok sajátos szavait és szójelentéseit.
Egyszer majd a helyesírás-ellenőrző szókincse is bővül ennek a kutatásnak az eredményeképpen, és akkor majd leírhatjuk a szövegszerkesztő programban azt is hogy pufulec. És tudni fogja, hogy miről beszélünk.