2023. szeptember 21. csütörtökMáté, Mirella
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Viselkedési tippek diplomatáknak

Kertész Melinda kérdezett:Kertész Melinda 2008. március 17. 16:41, utolsó frissítés: 15:35

Az asztalkendő nem nyálazó, diplomáciai fogadás alkalmából a fehér zokni nem nyerő, és a mázsás aranyláncot is illik otthon felejteni. Intelmek kezdő és haladó hivatalosságoknak.




Adrian Cioroianu külügyminiszter diplomáciai protokoll-megszegéseitől visszhangzott múlt héten a sajtó. A tárcavezető svédországi hivatalos tartózkodása során bakit bakira halmozott: például elkésett a üzletember-találkozóról, amelyen részt vett Traian Băsescu államelnök és maga Svédország királya, XVI. Carl Gustaf is.



A késés tényét súlyosbította, hogy az etikett szerint senki nem engedheti meg magának, hogy a király után érkezzen meg. Cioroianu továbbá a miniszterelnökkel való találkozón nem figyelt oda a beszélgetésre, ehelyett körmét piszkálgatta, a látogatás első napján pedig lemaradt a hivatalos konvoj indulásáról: nyugodtan elszívta cigijét.


Ha már vicces történetek, akkor például emlékezetes Băsescu kopaszságát eltakarandó, hosszúra növesztett pár szál haja is, amely csak amúgy lengedezett a szélben egy diplomáciai fogadáson.

Szász Attila államtanácsost kérdeztük, milyen alapszabályokat kell betartaniuk a diplomatáknak a küldetéseiken.

SzA: – Az Európai Unióban nincs külön protokoll, az a diplomáciai protokoll van érvényben, amelyet az 1961-es bécsi szerződésben leszögeztek. Ez azóta bizonyos változásokon ment át, úgyhogy jelenleg részben írott, illetve részben íratlan szabályokat kellene a diplomatáknak figyelembe venniük.

Nem ártana szélesebb körökben ismertetni ezeket az alapszabályokat, hogy ne lássunk közéleti figurákat fehér zokniban, félkilós arany nyakláncokkal, ápolatlan kezekkel, hajakkal, hogy tudjanak viselkedni, hogy tudják, miről illik és miről nem illik beszélni stb. Bőven van tennivaló ezen a téren.

Milyen protokoll szerint kell utaznia egy diplomatának egy hivatalos eseményre, mikor kell mindenáron valakinek kísérnie az autóban, illetve milyen autóban illik utaznia?


– A protokoll célra vagy magas tisztségviselők szállítására használt gépkocsik biztonságosak és általában sötét színűek (feketék vagy sötétkékek). Márkák szerinti megkötés nem létezik.

Minden valamit is magára adó gépkocsigyártó országban saját gyártású autókkal szállítják a főméltóságokat. Németországban Mercedesszel vagy BMW-vel, Svédországban Volvóval vagy Saabbal, Amerikában valamely ott gyártott limuzinban, az Egyesült Királyságban pedig Jaguárral.


Ott, ahol az autóipar még nem tart ezen a szinten, az említett márkák közül valamelyiket használják. A hivatalos személyeket soha nem szállítják sportautókkal, kiskategóriás vagy kombi típusú gépkocsikkal. Biztonsági megfontolásból használnak időnkét terepjárókat, de a standard a sötét limuzin.

Ha az illető főméltóság (államfő, miniszterelnök) konvojban utazik, akkor ennek külön szabályai vannak, az autókat megszámozzák, és a következő sorrendben haladnak, anélkül, hogy egymást megelőzhetnék: a rendőrségi felvezető autó az első, amely jelez, hogy elsőbbséget kell adni, a második a protokollos autója, mert a protokollos soha nem utazik a védett személlyel.

Harmadik a biztonsági autó, amely rendszerint terepjáró, törő autó, negyedikként a tartalék limuzin halad. A fővendég autója az ötödik, utána következik a biztonsági autó, majd a rendőrautó.

A sorban a vendéglátó autói következnek, őket a vendég ország nagykövetségének autója követi a sorban, tizedik pozícióban áll a rokonok, barátok, üzletfelek, sajtó autója, a sort a rendőrségi autó zárja.


Ha kis küldöttség érkezik és nem igényel különösebb biztonsági intézkedéseket, akkor rendszerint az illető állam nagykövetsége gondoskodik a szállításáról, a főautóban jobboldalt hátul utazik a vendég, mellette a nagykövet.

Rendkívüli esetekben, ha a házigazda, a fogadó főméltóság meghívja vendégét, hogy utazzon az ő autójában, akkor a házigazda ül hátul baloldalt, a vendég hátul jobboldalt. Ha tolmácsra is szükségük van, akkor az övé az anyósülés.


Hogyan kell viselkedni egy svédasztalos fogadáson? Mit javallott mindenáron elkerülni?

– A svédasztalos fogadás nem versenyfutás vagy versenyevés. Nem kell kienni senkit a vagyonából. Nem kell feltétlenül elsőként lerohannunk a svédasztalt, nem kell három, púposra pakolt tányérral belakni. Nem kell furakodni az asztalnál, nem kell leenni magunkat, vagy másoknak az ölébe borítani az ételt, nem kell teli szájjal beszélni, s be kell tartani az általános étkezési etikettet.

A svédasztalos fogadásokon a szervezők gondoskodnak arról, hogy az evőeszközök használata ne okozzon különösebb fejtörést. Ha pedig mégis bonyolultabb a menü, akkor előkészítik az asztalokon, és a fogások sorrendjében kívülről befele haladva használjuk őket. A fogadás után nem illik elsőnek elmenni, és ha lehet elkerülendő az utolsóként való távozás is.

Persze valakinek mindig elsőnek és utolsónak kell lennie, de ennek nem kell feltűnőnek lennie. Távozási szándékunkról tájékoztatjuk az illetékeseket, és különösebb feltűnéskeltés nélkül elhagyjuk a helyszínt.



Az asztali kendő pedig nem nyálazó: nem kell begyűrni az ingnyakba, hanem egyszerűen az ölünkbe terítjük.

– Mikor végeztünk az evéssel, csupán a szánkat töröljük meg, s nem az egész arcunkat. A szalvétát nem gondosan összefogva, hanem enyhe hanyagsággal tányérunk mellé, és nem bele tesszük. Az evőeszközöket egymással párhuzamosan, picit átlósan hagyjuk a tányérban. Egyébként az étkezési etikett az egyik legváltozatosabb és legérdekesebb.


Milyen sorrendben kell kezet fognia egy hivatalos eseményen egy diplomatának?

– Minden személyes kapcsolat első eleme a köszönés. Ennek alapszabálya, hogy előbb a férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak, a beosztott a főnöknek, a belépő a bent levőknek köszön.



Ugyanolyan általánosan elterjedt udvariassági forma a kézfogás is, de alapszabályai pont ellentétesek: a nő a férfinek, az idősebb a fiatalabbnak, a magasabb rangú az alacsonyabb rangúnak, a főnök a beosztottnak nyújt kezet. A tisztség pedig üti a kort, úgyhogy lényegtelen, hogy ki az idősebb.

Kivételes helyzetekben viszont nem árt odafigyelni ezekre a kérdésekre is. Egyébként a kézfogás bizalmassági gesztus, kezdetben ezzel bizonyították a felek, hogy nincs náluk fegyver, jó szándékkal jöttek, megbízható emberek.

Egyik legkedvesebb, legmegkülönböztetőbb, udvarias formája a hölgyek köszöntésének a kézcsók – ha a hölgy éppen nem visel kesztyűt – de ez a szokás kikopóban van, diplomáciában már nem is használatos.

Egy másik gyakori köszönési forma a meghajlás, amit hölgyek üdvözlésekor, bemutatkozáskor (kézfogással együtt), társasági összejöveteleken alkalmazhatunk.


Mit tehet egy diplomata, ha elkésik egy hivatalos eseményről, annak érdekében, hogy enyhítsen a kellemetlen helyzetén?

– Nem késik el. Pontosságunkkal partnerünk iránti tiszteletünket fejezzük ki. Ha mégis előfordul, akkor legyen rá nyomós oka, amit el is mondhat, és tárgyalófelei el is fogadhatnak. Különben jobb, ha nem is magyarázkodik, egyszerűen elnézést kér.

Egyébként általában a stábokban van egy-egy protokollos, akik egymással folyamatos kapcsolatban vannak. Ha valamilyen csúszás mégis bekövetkezik, akkor idejében tájékoztatják egymást az esetleges programmódosításról.


A helyi forgalomra hivatkozni lehet ugyan, de mentségnek nem elég. Bukarestben ezért gyakran furcsa helyzetek állanak elő, hiszen a forgalom teljesen kiszámíthatatlan.

Az egyik nap egy bizonyos útszakasz megtétele lehet, mondjuk fél óra, másnap ugyanazt az útszakaszt megtehetjük tíz perc vagy másfél óra alatt. Mivel senki nem akar késni, megtörténik, hogy hamarabb érkeznek, ha pedig túl feszesre szabják a programot, szinte biztos, hogy késni fognak.

Legutóbb Wilfried Martens, az EPP elnöke késett az RMDSZ elnöki hivatalában szervezett találkozóról másfél órát. Ilyen forgalmat még nem látott – mondta. Persze mi sem haragudtunk meg rá.


Hogyan kell kikéreznie a mellékhelyiségre a diplomatának?

– Ilyen nincs. Nem a mellékhelyiségre kérezkedik, egyszerűen jelzi, hogy pár percig hiányzik, elnézést kér, s anélkül, hogy különösebb feltűnést keltene, távozik, majd ugyanolyan diszkréten visszatér.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS