A cigánypurdéra nevettek fel
2007. december 12. 16:44, utolsó frissítés: 15:00Kiderül, mi köze a Nokia gyárnak a válaszúti szórványkollégiumhoz, illetve hogy kicsoda az a Kormos István. A Libri könyvesbolt és a Little People alapítvány ajándékakciója.
Nyúlós, szürke, álmosító december – el is hangzik az autóban Válaszút felé menet: ronda nap egy ilyen utazáshoz. Elvégre a csapat örömet szerezni, ajándékozni indult a Kallós Zoltán Alapítvány válaszúti szórványkollégiumába.
>>Tizenkét ajándék: a Libri könyvesbolt és a Little People Alapítvány akciója>>
Kétszázhuszonegy, libris zacskóba bújtatott könyv rejtőzik a csomagtartóban. A kicsik Méhes György Szikra Ferkója mellé Szent Miklós történetét is megkapják, az előbbit az Ulpius, a másodikat a Pro Editura kiadótól. Ki sem érünk Kolozsvárról, és
építőtelepen autózunk végig:
bővítik a repülőteret, lassan formát ölt az új terminál épülete. Kevéssel arrébb egy felüljáró óriási betonlábai készülnek, Zsukhoz közeledve pedig az országút szélén lévő árkokat csinosítják éppen. Vendégváró művelet a Nokia-gyár fogadásához, amely az út jobb oldalán épül majd, ahogy egy méretes tábla is jelzi.
Válaszúton akárhány hotelt lepipáló, láthatóan vadonatúj, emeletes épület fogad, mi viszont a mögötte megbúvó, kisebbe és kopottabba megyünk. Itt tanul ugyanis délutánonként a 38 bentlakó elemi iskolás, akik éppen délutáni álmukból ébredeznek. Nemsokára azonban teljesen átköltözhetnek az új épületbe, amelynek tetőterében most készülnek a tanulószobák.
Éppen ideje, hiszen a régi épületre ráférne egy kiadós tatarozás. Ha elkészülnek,
múzeum lesz a kiszolgált ingatlanból,
amelyben régebben a bentlakás és iskola működött. Közben megérkeznek az első apróságok, egyelőre lepakolnak, mindenki a maga helyén. A falakon egy osztályterem minden kelléke: matematikai és nyelvtani táblázatok, gyerekrajzok, és egy sor író-költő arcképe.
Amíg a nem mindennapi válogatást szemlélem, (a megszokott Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth sorozat helyett-mellett Nemes Nagy Ágnes, Hervay Gizella és Fekete István is ott van), féltucat szempár követi a mozdulataimat. Ahogy arréb lépek, elkezdik tárgyalni: Ott van Kormos István! Kicsoda, ott nincs is olyan. Hát nem is Kormos István, te, hanem Fekete! Aztán megpillantják a fényképezőgépet, és pillanatokon belül köréje gyűlve kérdezgetik, mi micsoda rajta.
A meseolvasás idejére összeterelik őket a nagyobbik terembe – szűken, de elférnek, az egyforma rózsaszín tréninges ikrek a fásládán,
a legapróbb a tanítónéni ölében.
A Libri könyvesbolt és a Little People Alapítvány három önkéntese legalább annyira izgul, mint a kicsik, akik mély csendben, alig izegve-mozogva hallgatják a mesét. Egyszer nevetnek fel mindanniyan: a Megtehetné akármelyik cigánypurdé! mondatra.
Fegyelmező szó el sem hangzik, amikor a hátsó sorban nagyobb mozgolódás támad, a nevelőnő felemelt ujja elég, hogy elcsendesedjenek. Nem katonaság jut eszembe, inkább elfogadott, otthonossá vált rendszabályok. A mese végére felébred a tanítónéni ölében időnként elszundító csöppség is, aki inkább hallgatja, mint énekli a pásztoros karácsonyi dalt.
Az ajándékzacskók láttára persze megbolydulnak, mint a méhkas, van, aki azonnal átlapozza a könyveket, de olyan is, aki rákönyököl a zacskóra, későbbre tartogatva az örvendezést. Mire a házi feladatokhoz fognának, mi a túlsó épületben járunk. Padlócsempe, piros-fehér kockás abroszok az ebédlőben, az emeleti ajtókon pedig fényképekre ragasztott nevek jelzik, melyik szobában kik alszanak.
Valaki még arra is ügyelt, hogy az ágynemű színes, gyerekeknek való legyen, és mivel
a legkisebbek még el-elcsúsznak
a zuhanytálcán, lábmosó lavórt kaptak és kisszéket, hogy a kagylót is elérjék. A néhány (egyelőre) nem használt szobában – az épület nyolcvan férőhelyes – a Nokia gyárat építő munkások laknak. Mindenkinek jó, hiszen a “lakbért” a kicsik ellátására fordítják.
A csomagtartóban még mindig maradt egy kupacnyi könyveszacskó – a bennük lévő Szikra Ferkó-köteteket a szamosújvári Téka Alapítvány kapja. A többi (szám szerint 27) Szikra Ferkó-kötet a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum speciális osztályaiban talált gazdára december ötödikén, ahol szintén a Libri és a Little People Alapítvány önkéntesei olvastak mesét a gyerekeknek.
A kolozsvári 63-as számú napközi otthon közel hetven óvodása jegesmedvékről és elefántokról szóló meséket hallgattak meg december 10-én. A nagycsoportosok Hans de Beer Pihe, siess haza című könyvét vitték haza, a kicsik Elfie Donelly Benjamin, az elefánt kincset talál című történetét kapták ajándékba a Móra kiadótól. A meseolvasásokat közös játék és beszélgetés követte Mikulásról, ajándékokról és állatkertekről. (x)
Fotók: Biró István
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!