2023. június 1. csütörtökTünde
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Ha nem adják egy lejért, alkudj

Kertész Melinda Kertész Melinda 2007. november 26. 17:47, utolsó frissítés: 17:47

A bóvli között olykor elegáns vagy márkás ruhára lel az, aki kitartóan átkutatja a brassói Traian piacon lévő standokon tornyosuló ruhahalmokat. Ugyanitt #i#Armani #/i#parfüm is kapható – bagóért. #b#[piaci körkép]#/b#




„Jöjjenek, asszonyaim, válogassanak, válogassanak” – ordítja egy nagy karimájú kalapos, bőrmellényes cigány még tíz árussal egyidejűleg. A vásárlónak első látásra furcsa lehet ez az arabhoni bazári hangulat, de hogyha elég kitartás szorult belé, akkor megtanulja, nem érdemes túl közel menni az áruját kínálgató vásároshoz, mert minden további nélkül harsányan a fülébe ordítja, hogy a lábbeli árát 10 lejről 5 lejre szállította le.

A brassói Traian utcai piac a kilencvenes évek elején kezdte el működését, a focipálya nagyságú területen a szabad ég alatt mintegy hatvan stand áll, tele


használt cipők és ruhák halmával.



A bejáratnál óriási zsákok sorakoznak: egyikben gyerekruhák, odébb egy másikban függönyök, konyharongyok. Szemközt egymás mellé kiállított pultokon ruhahegyek; az árus – dió nagyságú aranyfülbevalót hordó, virágmintával díszített, rakott szoknyás ténsasszony – öblös hangon hirdeti, hogy most bármit egy lejért odaad, vigyed.


A soron továbbhaladva a bunda és bőrruha részleg következik: van itt a nyolcvanas évek divatját szorosan követő motoros szerkótól elkezdve a legprímább szőrméből készült bundáig mindenféle kisebb-nagyobb bőrkabát, muff és sapka, és persze az elmaradhatatlan rókaprém gallér. Tovább fedett csarnokban folyik az alkudozás: odabent egymást érik az ócskaságokat árusító üzlethelyiségek.

Itt pulóverek, amott övek, cipők tornyosulnak, kirakodáskor mindig az évszaknak megfelelő áru vár gazdára. Mindenik boltocska ugyanazt a látványt nyújtja – odabent a falak mentén asztalok állnak, rajtuk


borulásig egymásra rakott holmi.

Azonban létezik egy olyan helyiség, amely jócskán elüt a többitől: ez lenne a „szalonnak” becézett szoba. Falát valamilyen zöld és a kék közötti színre meszelték. A szerájból való szöktetést illusztráló faliszőnyeg, gipszkeretben olajfesték naplemente koronázza az idillt. Több fémállványra bundákat aggattak, a földön perzsaszőnyeg, az ajtóval szemközt embermagasságú, optikailag soványító tükörben illegetheti magát a kedves vásárló.

Alkudozni szinte mindig kötelező – csak akkor nem illik, amikor nevetségesen alacsony árat szabnak meg a kiállított árura. A kupacokban rongyosra viselt póló, de vastag indiai selyemsál vagy címkével ellátott télikabát is lehet – minden azon múlik, van-e a standok között bóklászónak elég türelme ahhoz, hogy kibányássza a kincset.

Már drágának számít, ha egyes standoknál egy ruhadarabot 3 lejért, illetve ugyanitt kettőt 5 lejért árulnak. Ahol eleve nem hirdetik a ruhák árát, ott ruhadarabra megy a vásár – az eladó egyenként szabja meg, mennyit kér el egy-egy jobb állapotban lévő szoknyáért. Ilyenkor


határozott fellépéssel,

a megszabottnál körülbelül 30 százalékkal kisebb összeget kell ajánlani – általában áll az alku. A nem roma nemzetiségű elárusítókkal nem olyan könnyű egyezkedni – velük próbálkozni is kár.

A standok között itt-ott kisebb asztalokon kupacba rakott napszemüvegek álcázzák az igazi vásárfiát: a piac az illegális parfümkereskedés melegágya.

A Gucci, Cacharel, Chanel, Escada márkanevekkel fémjelzett illatszerek 35 lejért kaphatóak. A cigányné a világért sem árulná el, honnan jön az áru, kitérő választ ad: túlfelülről, és lebeszélően int a szemével, nem érdemes kérdezősködni, úgysem árulja el. Érjem be annyival, külföldről jönnek az üvegcsék. A rendőrség szimatolása nem segít.

A parfümkereskedés virágzik, amint megneszelik, hogy megint ellenőrzés készül, az illatszereket a föld nyeli el, a hivatalos szervek immár csak törvényesen áruba bocsátott


napszemüvegek között turkálhatnak.

A piac napjai meg vannak számlálva – a városrendezés a piac területének parkosítására készül, vagy tömbházat épít a helyére.

„A piac működése nem felel meg az elvárásoknak, így a bazárt jövő márciusban áthelyezik és a vásár lebonyolítására megfelelő körülményeket teremtenek” – ígéri George Scripcaru brassói polgármester. A hírnek sem a vásárló, sem az eladók nem örülnek. Mindenki attól fél, hogy a korszerű körülmények emelnek majd a standok bérleti árán, és ennek következtében az áru is lényegesebben drágább lesz.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS