Házipornó, spájz-dufta, széttuningolt Dacia: gyűjts te is digitális népkultúrát!
kérdezett:Kertész Melinda 2007. június 21. 13:35, utolsó frissítés: 2007. június 20. 11:27DC++-on fellelhető kulturális artefaktumokat gyűjt az AltArt Alapítvány. Mindenki hozzájárulhat a bazeli Culturescapes fesztivál kiállítási anyagához.
Román digitális kultúra. Eszik vagy isszák?
Szakáts István: - A digitális társadalom Romániában a nyugati országokhoz képest később jelent meg; a technológia is egy jó pár év késéssel tört be ide, illetve a vásárlóerő relatív hiánya miatt csak lassan alakult ki az a kritikus tömeg, mely elindította volna a digitális kultúra terjedését. Mert számottevő tömegnek kell megjelennie ahhoz, hogy a digitális kultúra észrevehetővé, majd kiforrottá válhasson. Megjelenése előtt voltak felhasználók, de nem jelentek meg azok a modellek, amelynek alapján digitális kultúráról lehetne beszélni.
A román digitális kultúra kialakulásában nagy szerepet játszottak az ún. „tömbház-hálózatok”, nyílt és zártkörű hubok, melyek már-már klubrendszerben működnek. Fogalommá vált a DC++ fájlcsereberélő program, a résztvevők között kialakult egy bizonyos hierarchia és protokoll, amely azt szabályozza, hogy ki csatlakozhat hozzájuk.
Egy-egy ilyen hálózaton belül létezik a downloader: ő a letöltésekkel foglalkozik. A többiek tudják, hogy bármilyen tartalmat megkaphatnak tőle. Létezik aztán a csoportnak az a tagja, akinek például a legjobb pornófilm-gyűjteménye van, vagy az, akitől bármilyen szoftvert meg lehet szerezni. A tagok tudják, hogy bizonyos kéréssel kihez kell fordulni.
A DC++-ban létezik a reprodukció és a produkció. A reprodukció az egyszerűbbik része: a felhasználó összegyűjti - netán strukturálja - ezeket a tartalmakat, majd elfelejti letörölni.
Létezik a remix produkció, amely világszerte elterjedt jelenség. Ezek az alkotások úgy jönnek létre, hogy a felhasználó összegyűjti a mások tulajdonában levő kulturális artefaktumokat, azokat belátása szerint szétszedi, részeit felhasználja, majd összerakja, a végén pedig az eredményt saját alkotásként könyveli el.
>> Kis ízelítő: Mi van a román pornó hátterében? >>
Továbbá léteznek olyanok, akik nem másoktól veszik át a nyersanyagot, hanem ők maguk „termelnek”. Ezek többnyire önvallomások: tuningolt Daciák, május elsejei miccsezések. Ezek kulturális artefaktumokként is szemlélhetőek: megláttatja egy bizonyos rétegre jellemző kocsit, grillsütőt, a tréningnadrágot, a szemetet. Ezek a tárgyak túlmutatnak eredeti polgári értelmükön és már azt a makroközösséget is képesek jellemezni, amelyből vétettek.
Beszélhetünk ebben az esetben egy külön digitális-kulturális létforma megjelenéséről?
- A tevékenységeink mögött meghúzódó szimbolikus struktúrák:talán ez a kultúrának a legtágabb meghatározása. Ez magyarán az a mód, ahogyan a dolgokat csináljuk: legyen az a konyha-, öltözködési, viselkedési, nemzeti, kisebbségi-, városi- vagy szubkultúra.
Ahol tettenérhetők a szimbolikus struktúrák, az már kultúrának minősíthető. Akár egy tömbházbejárat előtt ácsingáló csoport viselkedésében is felfedezhető – abban, hogy a tizenévesek milyen sajátos szlenget használnak, hogyan fogalmaznak.
Mit tálaltok fel a bázeli Culturescapes fesztiválon?
- A fesztivál főkurátora eredetileg azt szerette volna, hogy az AltArt Alapítvány videokiállítást szervezzen, erre vállogassa ki a munkákat. De mi inkább a kortárs romániai digitális kultúrát szeretnénk bemutatni, ami nem más, mint az internetfelhasználás, a chat, a letöltések, a böngészés és nem utolsó sorban a „tömbház-hálózatok” és a DC++-n fellelhető kulturális artefaktumok összessége.
A svájci kiállításunk konkrétan egy DC++ hub lesz, öt számítógéppel. A látogatók majd úgy keresgélnek a merevlemezen megtalálható tartalmakban, mintha maguk is egy DC++ hub felhasználói lennének. Emellett rendelkezésükre áll majd egy hatalmas DC++ linklista, amely más romániai DC++ hubokba enged betekintést. Így aki megunja a kiállítást, akkor ráléphet arra az óriási kulturális tájképre, amelyből ennek elemeit kivállogattuk.
Nevezni is lehet a bázeli kiállításra. Milyen munkákat vártok?
- Szöveg, kép, video, film, directory struktúra, bármi nevezhető: mindegy, hogy az alkotást valaki letöltötte és közzétette, vagy teljes mértékben saját maga állította elő. Ezekből a munkákból válogatunk, és azokat állítjuk ki, amelyek egy bizonyos mikroközösségre jellemzőek. Ahogy Bartók Béla, aki elment népdalokat gyűjteni, ugyanúgy megyek én is „ merevlemezemmel ” digitális népköltészetet gyűjteni.
A DC++ az internetes kalózkodás melegágya. Jelent-e ez problémát számodra?
- A DC++ óriási jogi, illetve etikai darázsfészek. A jogi oldala nem is érdekel annyira, mint az etikai vetülete. Ez utóbbi le nem szögezett, kiforratlan elveken alapul, a törvényes oldala is tisztázatlan: mennyire megengedhető az, hogy valakinek a DC++-ról letöltött képét Svájcban kiállítsam, anélkül, hogy ezt az illető engedélyezte volna?
Szinte lehetetlen felkutatni a tartalom tulajdonosát: ezek közkézen levő tartalmak, olyan, mintha az utcán találtuk volna. Nem tudom, hogy jogom van-e ezeket a tartalmakat kiállítani. Talán a kiállítás kapcsán erre a kérdésre is választ találok.
Másik kérdés, hogy mi a különbség a művészet és a kultúra között. Mi mindenképpen arra törekszünk, hogy kultúrát állítsunk ki. Továbbá az is érdekel, hogy mikor és mennyire nevezhető egy műalkotás kulturális artefaktumnk, vagy hogy mikor jelenik meg benne az a szimbolikus tartalom, amely jellemezni tudja azt a közösséget, amely létrehozta. Kédések, amelyekre nem tudom a választ, és várom, hogy ki mit felel majd ezekre.
A tudományos közlés egyik empirikus szabálya, hogy amennyiben ennek újdonságtartalma meghaladja a tíz százalékot, a tudományos közösség nagy valószínűséggel az egész közlést elveti. Így ez a kiállítás is elsősorban kihívás: egyszerre annyi – etikai, jogi, kulturális, művészi – határzonát érint, hogy kíváncsian várom, mit szól majd hozzá a közönség.