Egy erdélyi kurd, akitől távol áll a fundamentalizmus
Kertész Melinda 2007. május 29. 10:49, utolsó frissítés: 2007. május 28. 14:04Jalal Cheraghvandi huszonegy éve költözött Iránból Kolozsvárra. #b#Bár feleségével együtt kurdok#/b#, gyerekei immár románnak vallják magukat.
Már a csengő sem működött megfelelőképpen, végül telefonon kellett értesítenem érkezésemről Jalal Cheraghvandit. A háromgyerekes család ezelőtt két évvel kapott szociális lakást Kolozsvár központjában. A Karolina téren álló, egykor fényes úri házban most két világ ütközik: a kapu előtt, kimondottan jómódú fiatalok számára fenntartott szórakozóhely teraszán sütkéreznek a napon a jólöltözött, diákoknak kinéző ifjak.
A kapu azonban másik világot tár fel a belépő előtt: sok jót nem sejtet a kapualjban doronggal kitámasztott boltív, az omladozó garádics, amelynek kovácsoltvas korlátja még idézi az ingatlan fénykorát.
A kurd orvos
végül betessékel a lakásba, az előszobában kihúzott drótokon száradnak a lepedők, ágyneműhuzatok. Az egyik szobában éppen meszelnek. "Fel kellett újítani minden egyes szobát, ember nem lakhat olyan állapotban lévő lakásban, ahogy ezt a városháza átadta nekünk.
Az egyik falra mutat, a javítás után is finoman látszik még, mekkora repedés tátongott rajta. A nappaliban a tévé felett egy tábla hirdeti a Korán egyik idézetét, a polcon egy ikon Szent Györgyöt ábrázolja, amint éppen leöli a sárkányt. "Nem járunk a kolozsvári mecsetbe. Oda zömében törökök járnak, mi kurdok vagyunk, nem értjük meg egymást. Nem akarunk összetűzést, így inkább kerüljük őket – mondja. Noha muzulmánok vagyunk, bármely más templomba elmehetünk, hiszen Isten mindenütt jelen van." – összegez.
A gyerekek
kezdenek hazaszállingózni az iskolából. Elsőként a legkisebbik, a kilenc éves mosolygós szemű kisfiú, Saman érkezik meg. Hamar elkönyveli ottlétemet, úgy tűnik, már megszokta, hogy újságírók keresik fel a családot.
Cheraghvandi elmondja, ez tényleg így is van. Az orvos neje, Fanzeh már húsz éve Kolozsváron él, és gyerekeinek is itt adott életet, mindmáig nem kapta meg a román állampolgárságot, bár családjának többi tagja teljes jogú romániai lakos. Mindennek a bürokrácia az oka, mondja a családfő.
Elmagyarázza, a törvény azt írja elő, hogy aki az állampolgárságra pályázik, tartózkodási vízummal öt megszakítatlan évet kell eltöltenie az országban. Fanzeh azzal vétett az előírásnak, hogy egyszer elhagyta az országot, egy rövid magyarországi kiránduláson vett részt.
A sors fintoraképpen ugyancsak a bürokrácia miatt kellett Romániában maradniuk. Jalal Cheraghvandi elmondja, az Irak és Irán közötti háború miatt nem fejezhette be orvosi tanulmányait az amúgy amerikai modell szerint működő teheráni egyetemen. 1981-ben kellett az egyetemet megszakítania, mert besorozták.
A fronton pedig meg is sebesült: egy golyó érte a vállát, de szerencséjére felületes sebet ejtett rajta a lövedék. A háborúból nyertesen kikerülő Irakban hatalmon lévő Saddam-rendszer rendeletet adott ki, amely következtében, reform ürügyén bezárták a diktátor szerint túl liberális eszméket oktató iráni egyetemeket.
Ezért '86-ban Cheraghvandi követte az immár Kolozsváron tanuló bátyját, és beiratkozott az orvosi egyetemre, majd nőgyógyászatra szakosodott. Miután az iskolát befejezte, az iraki fundamentalista rendszer elrendelte, férfiak nem űzhetik ezt a szakmát.
Jalal Cheraghvandi eldöntötte,
nem megy haza, inkább itt gyakorolja hivatását. Mássága miatt soha nem volt összetűzése senkivel. Az egyetlen kellemetlen élménye a rendszerváltás napjaiban érték, mikor elhíresztelték, hogy az idegenek lőnek a népre. Akkor napokig nem merte elhagyni a lakását.
Közben megérkezik Shilan és Sheena is, a házaspár tizenöt, illetve tizenkét éves lánya. Öccsükhöz hasonlóan, ők is románul beszélnek szüleivel. Előbb arra gondolok tapintatból, de a családapa felvilágosít: a gyerekek nem ismerik a kurd nyelvet, szüleikkel is gyakran gúnyolódnak, ha anyanyelvükön beszélnek.
Cheraghvandi elmondja, nem is erőlteti a keleti kultúrát gyerekeire: nincs Kolozsváron kurd közösség, aki éltetné és létfontosságúvá emelné a gyerekek szemében. Szerinte fontosabb az, hogy a gyerekeit elfogadja az itteni közösség, annak érdekében, hogy képesek legyenek érvényesülni. "Ezt nem tiltja a Korán sem" - mondja és a szent könyvből idéz: "Neveld gyerekeidet a mai nap szellemében."
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!