Nagyszeben-teszt
tudósító:Sipos Géza 2007. január 05. 11:10, utolsó frissítés: 10:48Halálfej egy 12. századi templomból és egy doboz Ace. Grandiózus kulturális évad az indulás gikszereivel: ilyen most a bespeedezett Szeben. #b#[mms-fotókkal és hóemberekkel] #/b#
Bontják a Nagypiacon a szilveszteri csatlakozási ünnepség díszlet-traverzeit, hatalmas pelyhekben hull a hó, egyre nagyobb a latyak, és csodáljuk a tavaly felszerelt közvilágítás barokk-utánzat utcai lámpáit.
Pár négyzetkilométernyi területen 100 millió új lejt (mintegy 30 millió eurót) költött Nagyszeben városa és a kormány arra, hogy a középkori város felújított épületekkel és lecserélt infrastruktúrával legyen Luxemburggal párban Európa kulturális fővárosa az idén. Ehhez képest a mintegy 220 kulturális projekt összköltségvetése 35,7 millió lej (körülbelül tízmillió euró).
Arról viszont nem beszélt Klaus Johannis, a város háromszor újraválasztott polgármestere a nagyszabású rendezvénysorozat októberi beharangozásakor, hogy mennyi pénzzel és főleg know-how-val járultak hozzá német állami és civil szervezetek, iparkamarák és baráti társaságok a város épített és kulturális örökségének megőrzéséhez, az átfogó restaurációhoz. Az eredmény viszont meglehetősen pompázatos.
Akadnak viszont kisebb gikszerek. Ugyan a kormány és a város közösen 30 millió euróért újítja fel a szebeni repülőteret, de aki vonattal érkezik, annak az a benyomása támad, hogy mintha átok ülne a szász városokon. A két fő turisztikai célpont, Szeben és Segesvár vasútállomása úgy néz ki, mint egy-egy díszlet a Ryan közlegény megmentése c. szuperprodukcióból: az államvasutak már két éve felújít. A jegypénztár és a csomagmegőrző egy-egy barakkban működik – csodálatos példái a kényszermunka-táborok építészetének.
Eközben a kulturális évad egyik szlogenje: Szeben. Normális.
Az egész éves rendezvénysorozat teaser-reklámfilmje keményen egyberántja a 15-17. századi miliőt a divatosan underground képvilággal. A klip bármely tévében megállja a helyét, jó kis országimázs-elem – a másik szlogen: Nagyszeben. Fiatal 1191 óta.
Karácsonyra magát a várost is hasonló, a klipekkel egyező képekből készült reklámbannerekkel díszítették fel, viszont az óvárosban mászkálva az egyszeri turista sehol sem talál magát az évadot bemutató, részletes plakátokat. (Az egyedüli, amit fel bírtunk fedezni, a már lejárt szilveszteri buli hirdetménye.)
Hiába van a neten – sibiu2007.ro – a napokra lebontott program: a sétafikáló célközönség a kevésbé tudatos utazókból áll; akik lényegében annyival vágnak neki, hogy Szeben jó kis hely, és ez az évad még jobb buli. Őket pedig helyben, az utcán kéne kiszolgálni – hátha valaki kiszúrja a plakáton, hogy áprilisban valami különleges csemegével elégítheti ki sznobisztikai igényeit, és még most elhatározza, hogy visszatér ide. (A nagyobb szabású kulturális események tavasszal startolnak.)
Az intenzív utcai hirdetési jelenlét arra is jó, hogy azokat a turistákat is elcsábítsa, akik kiszúrtak ugyan pár programot aznapra, de még van szabadidejük, mielőtt megtelne az összes, bolthajtásos polgárházakban berendezett olasz pizzéria vagy belsőépítészetileg is igényes kávézó-bár-kiskocsma.
Apropó, igényesség.
A város és németországi partnerei tényleg minden segítséget megadnak annak, aki hajlandó rengeteg munkát és valamennyi pénzt ölni ingatlana felújításába. Az Astra múzeumban(Huet tér) rohadtul meggyőző kiállítás látható arról, milyen anyagokkal, módszerekkel és ötletekkel érdemes korszerűen felújítani műemlék-épületeket.
Német iparkamarák segítségével a szaktanácsadás ingyenes, és maga a felújítást példaként bemutató kiállítás odáig menően részletes, hogy bemutatja Szeben hagyományos falfestékeinek anyagát, és irányárakat is közöl (például az alapok oldalirányú bitumenes vízzáró szigetelésére).
Az egész anyag letisztultan szakszerű – kedvet kap az ember, hogy ingatlant vegyen Szebenben. Egy átlagos kétszobás lakás 40 ezer euró; ha lepukkant műemlékről van szó, a tanácsadás mellett segélyre is számíthat a tulajdonos a kipofozáshoz. Feltétel: betartani a játékszabályokat, hiába a hupisárga a kedvenc szín, tilos vele összekenni a homlokzatot, vagy termoablak beépítése örvén leverni a stukkó ablakkereteket, homlokzati díszítőelemeket.
A közterek felújításához az urbanisztikai terveket a kolozsvári-hamburgi Planwerk építész-stúdió készítette. Az elv láthatólag a "csináljunk hagyományos anyagokból és eljárásokkal modernizmust" volt: így passzol egymáshoz az apró kockakő és a simára vágott járólap. Különdíj jár a masszív, mégis elegáns utcai bútoroknak: a padok ülőkéje három tízszer tízes fagerenda, ezeket nem lehet csak úgy ide-oda pakolgatni, mégis kellemes ülés eshet rajtuk (15 centis hóban kihagytuk ezt az élményt).
Az ország legrégebbi múzeuma a Samuel von Brukental báró
alapította intézmény. A későbarokk palotában Erdély császári kormányzójának (1777-87 között) festménygyűjteménye már 1790-ben nyitásra készen állt – ezzel három évvel előzte meg a párizsi Louvre-ot, emlegetik büszkén a lokálpatrióta szebeniek. A végül 1817-ben megnyílt képtár még így is az ország legrégebbi múzeuma. Kár, hogy a nemzetközi szokásrenddel ellentétben már négy órakor bezár, és a hétfő mellett kedden sem látogatható. Mivel a történeti részleg és a patikamúzeum is a Brukentalhoz tartozik, ott is ez a helyzet (belépő 6 lej).
Egy ilyen zsúfolt kulturális évad programját elnézve talán nem is ez a lényeg. Meggyőző mennyiségű komolyzenei koncert lesz már az év első felében is. A legnagyobb durranás valószínűleg a milánói Scala februári koncertje a kulturális központtá átrestaurált 18. századi színházépületben, ami amúgy a szebeni filharmónia székhelye is.
A színházrajongók viszont már januárban csomagolhatnak: tíz nap múlva a világsztár Andrei Şerban rendezésében mutatják be Csehov Sirályát a Radu Stanca színházban.
Az Imperium pubban egész évben dzsessz- és elektronikuszene-koncertek váltják egymást, újra lesz Astra antropológiai filmfesztivál és nyáron valószínűleg mozdulni sem lehet a szabadtéri kiállítások, kisebb-nagyobb al-fesztek vagy a kulináris rendezvények miatt (téli programajánlónkat lásd keretes írásunkban) . Tanulság? Nagyszeben vezetői
egy merész kulturális projekt révén – mintha speedet nyomtak volna be –
két év alatt befejeztek vagy jelentősen előrehaladtak olyan városrehabilitációs tervekkel, melyek korábban is szolid alapokon haladtak előre, de a 2007 január elsejei deadline miatt vagy lassabb ütemben, vagy nem a belátható jövőben készültek volna el.
Kérdés, milyen nyomásgyakorló erő szükséges hasonló, értékmegőrző modernizáció véghezviteléhez más városok esetén – ilyen értelemben a kulturális fővárosi cím utolsó esély volt a romániai települések szempontjából, mert 2019-ig a nemzetközi versenypályának ez a sávja foglalt.
De a séma azért működik. Mostmár csak más nagyszabású kulturális eseménysorokat kell kitalálni, a projekt ürügyén végrehajtandó infrastrukturális beruházások milyenségével jobb helyeken már tisztában vannak – másutt nem jutottak el az ötletbörzéig sem.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!