Elérhetők az Ellenpontok erdélyi magyar szamizdat lapszámai
szerk. 2007. január 04. 13:01, utolsó frissítés: 12:22A nagy hatású nagyváradi folyóirat 1982 elején indult, nyolc lapszáma jelenhetett meg itt. Most a neten is! #b#[adatbank]#/b#
A Szekuritate november 7-i "lecsapása" után, amikor is szerkesztőit letartóztatják, az átcsempészett anyagokból még egy lapszámot nyomtatnak ki Magyarországon.
Az Ellenpontok-szerkesztőség már ezt megelőzően a beszüntetés mellett döntött. Romániában az Ellenpontok volt az egyetlen olyan szamizdat kiadvány, amelynek a diktatúra idején sikerült hónapokon át megjelennie.
A folyóirat szerkesztői Ara-Kovács Attila, Tóth Károly Antal, Szőcs Géza, Tóth Ilona és Keszthelyi András voltak. A sokszorosítás az első három szám esetében írógéppel történt, a további számok pedig stencillel készültek. Az egyes lapszámok terjedelme általában 50-70, sűrűn gépelt oldalt tett ki.
Az Ellenpontok (amely mindössze öt példányban készült) csak szűk, értelmiségi körben tudott ismertté válni, de részben a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adása, részben pedig a magyarországi szamizdat kiadványok híradása alapján főbb üzenetei mégis szélesebb körbe eljutottak.
A szerkesztők 1982 nyarán egy Memorandumban, illetve egy Programjavaslatban bírálták a kelet-európai rezsimek emberjogi – s ezen belül a kisebbségekkel szembeni – elnyomó politikáját. Ezek tartalma eljutott az akkor épp Madridban ülésező helsinki utókonferenciához, és egyik elindítója volt a Romániával szembeni nyílt nemzetközi bírálatoknak, illetve a Ceauşescu-rezsim elszigetelődésének.
A folyóirat lapszámai 2000-ben kötet formájában is megjelentek a csíkszeredai Pro-Print Kiadónál, az anyagot Tóth Károly Antal rendezte sajtó alá, a sorozat szerkesztője Bárdi Nándor volt.
Az Adatbank.ro ezen kötet anyagát közli, amely az egyes lapszámok mellett a lap megalakulásának és megjelenésének körülményeit ismerteti. Tóth Károly Antal kronológiája és bevezetője, illetve az alapítás ötletét adó Szőcs Géza, valamint a szamizdat "fő szervezője és szerkesztője", Ara-Kovács Attila utószava segít elhelyezni a folyóiratot.
Tovább az Ellenpontok lapszámaihoz >>
_______________________________
Az Ellenpontok szerkesztőségeként az Ara-Kovács Attila szobája szolgált. Ő ekkor nemcsak hontalan volt, hanem ezzel egyidőben munkanélküli is, és a szüleivel élt váradszőlősi lakásukban. Legényember lévén, idejével szabadon rendelkezett, e nélkül talán nem is sikerült volna havonta kihozni egy-egy számot. A munka zömét ő végezte, a szerkesztői teendőkön túl egészen a hetes számig a lap „főnyomdásza” is volt. Ez utóbbi azt jelentette, hogy egy Magyarországról kapott írógépen – amit tehát Romániában csak megtalálása esetén lehetett volna azonosítani – öt-öt példány készült (igen, kedves olvasó: öt) minden lapszámból. (...)
Javaslatomra az írógépben a lapokat gumikesztyűvel váltottuk, hogy ne lehessen rajtuk megtalálni az ujjlenyomatainkat. Az elővigyázatosságnak ez a módja meglehetősen lassította és megnehezítette a dolgunkat. Az óvatossági rendszabályokhoz tartozott az is, hogy az eredeti kéziratokat, a gépelt vagy fénymásolt forrásanyagot, valamint az elhasznált másolópapírokat is megsemmisítettük. Ara-Kovács táskaszámra hozta a nyári fűtőanyagot vaskályhánk számára, náluk ugyanis központi fűtés volt. Az ő indítványára – hogy a szekunak kevesebb esélye legyen neveket kiszedni belőlünk – kölcsönösen nem tájékozattuk egymást arról, hogy az általunk beszerzett írások kiktől származnak. S bár a stílusjegyek alapján a szerzők kilétét gyanítani lehetett (az Ara-Kovácsé például könnyen felismerhető), bizonyosságot erről csak Budapesten szereztem, amikor egyszer közösen néztük át az Ellenpontok anyagát.
Konspirációs hiányosságainkat bizonyítja azonban többek között az a tény is, hogy amikor Szőcs Gézával hármasban megegyeztünk, lebukás esetén mi vállalunk mindent, arról megfeledkeztünk, hogy a cikkek szerzőségét szétosszuk egymás között. (...) (Tóth Károly Antal: Az Ellenpontok rövid története)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!