2020. aug. 10. hétfőLőrinc
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csatlakozási buli 06/07

Szin Péter 2007. január 02. 19:07, utolsó frissítés: 18:46

Milyen jó, hogy hideg van, nem melegednek át az izzadó tenyerektől a pezsgősflaskák. Tizenhét év. Tizenhét pillangó az építészeti falán, Temesváron. Rég vége a ’90-eseknek, eltelt ez is; de jó. #b#[fotóriport]#/b#












Milyen jó, hogy lett egy mall, és akciós mobilokkal lehet nyomulni a téren, ahonnan. Milyen jó, hogy van egy Opera tér nevű hely, és Temesvár; meg forradalom indult, vagy legalábbis lázadás, méghozzá innen, tömegtüntetés, az első proklamációk, szükségállapot meg minden.

Milyen jó, hogy ez teljesen irreálisnak látszik, mikor először jársz itt, csak a túlságosan is rendezett bukszusbokrokat meg a padokat meg a napfürdőző bácsikákat látod, meg azt, hogy milyen jó, hogy autóval behajtani tilos, nyugodtan el lehet grasszálni a butikok előtt, a Meli-Melóban álfrancia bizsukkal felszerelkezni, majd beülni egy mentolos kávéra a Kenvelóval vizavi.










Mi az ördögöt szokás egy forradalom alatt a díszbokrokkal csinálni? A mesterlövész kiszúr, ha elbújok alá? És a padokkal mit lehet csinálni? Felgyújtani? Vagy barikádokat? Minek? Úgy emlékszem, azok nem voltak, illetve hát, a tévében, a tévében nem. Aki forradalmár, és estére megéhezik a kiabálástól, beugorhat a sarokra egy bigmac-re, télen olcsó a fagylalt. Aki kétezerhat szilveszterén ide szórakozni jött, nem ugorhat be a sarokra, zárva, nuku fagylalt.









Milyen jó, hogy hideg van, nem melegednek át az izzadó tenyerektől a pezsgősflaskák. Kollektív buli van, és ismét zsúfolásig tele a tér, ismét hasznosak a padok, és most nincs tétje károsítani a bukszusbokrokat. A fák törzsét a látványtervező újságpapírba burkolta, nagy piros masni került rá, ajándék, elkésett karácsonyi ajándék, ezt kapom a csatlakozásra szuvenírnek, kérem az összes utcaseprőt naponta megöntözni. Milyen jó, hogy van ez a tér, szecessziós épületekkel tele, a vj zebracsíkokat vetít rá, beégnek a gépben a fények, a tűzijáték helyett fehér folt látható, az Opera épülete mint felfedezetlen, ismeretlen és égő terület.



















Lézershow, géppisztolyropogás, szuperpuffos fekete télikabátok, ócska sapkák, intelligens lámpák, amint végigpásztázzák a tömeget, egy árva, bólogató reflektor azon a híres erkélyen, amint időnként pásztázta a tömeget, táncjáték két színpadon, és kifulladásig skandált jelszavak, csupa mosolygás mindenki, és csupa dühödt felháborodás, a szabadság istene fotózza a népet, trei culori cunosc pe lume.








Tizenhét év. Tizenhét pillangó az építészeti falán. Eltelt ez is; de jó, hogy rég vége a kilencveneseknek, illetve á dehogy, kilencszázkilencven, az erős volt, kemény színek és átható pezsgés. Sorra pukkannak az üvegek, már elmúlt éjfél, startol az éjszakai koncert. Ha akarod, elküldöm a képeket mailen, ftp-n, messengeren, megosztom msn-en, dobd át magadhoz dcpluszpluszon, megy infrán, bluetooth-on, wifin, és felrakhatod a youtube-ra is. Ja, az mozgóképes. Csatlakoztál? Á, mindegy; csatlakoztunk.




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS