Öt gyerek és tíz abortusz – egy könyv a cigány nők helyzetéről
Pál Edit Éva 2006. november 03. 16:08, utolsó frissítés: 14:56Magyari-Vincze Enikő legújabb könyve mellett, annak kiegészítéseképpen, egy dokumentumfilmben követhetjük kutatásait.
A cigány nők halmozottan hátrányos helyzetéről szól a nemrégiben bemutatott Társadalmi kirekesztés a nem, etnikum és osztály törésvonalán (Excluderea socială la intersecţia dintre gen, etnicitate şi clasă) című könyv és a benne leírtakat szemléltető Mákvirágok (Flori de mac, Red poppies) című film. A kötetben angol és román nyelven olvashatók a szászvárosi roma nők körében végzett, a gyermekvállalással és szexualitással kapcsolatos jelenségeket vizsgáló kutatás eredményei.
A könyv az elméleti megalapozás és a kutatási módszerek felvázolása után – interjú és megfigyelés – kitér a Hunyad megyei Szászvárosban (Orăştie) élő cigányok helyzetének leírására. Részletes képet kapunk a cigányoknak a társadalom egészéhez való viszonyáról, illetve a cigányságon belüli rétegződésekről. Ezután a nőknek a cigány társadalmon belül elfoglalt helyét pontosítja a szerző.
A cigány közösségekben a nők felelősek a családért, korán férjhez kell menniük, hogy megszületendő gyerekeik sokaságával tartsák fenn a közösség folytonosságát. A háztartási munkákon kívül a gyereknevelés és a gádzsó (nem cigány) világgal való kapcsolattartás is az ő feladatuk. Ha szerencséjük van (!), munkába is járhatnak, így nincsenek annyira a férjükre, élettársukra utalva a család fenntartásában.
Megelőzés helyett abortusz
A terhesség elleni védekezés vagy az abortusz is rájuk hárul, a legtöbb férfi nem hajlandó óvszer használatával védekezni, egyszerűen azért, mert nem érdekli a dolog, vagy mert a sok gyerek társadalmi presztízsnek számít a cigányok körében. A romák esetében az „élj a mának” kulturálisan meghatározott mentalitás is nehezíti a védekezés, családtervezés kérdését: a nők nagy része a terhességmegszakítást választja megelőzés helyett.
Habár a társadalmi, jogi keret megvan a roma nőknek a tájékoztatására a terhességmegelőző módszerekről, a roma nők különböző okokból – szegénység, többszörös diszkrimináció, kulturális meghatározottság – nem gyakorolhatják teljes egészében a testükkel való rendelkezés jogát, nem dönthetik el, hogy mikor és hány gyereket vállalnak.
Könyvek, nyomtatványok, ábrák állnak a nők rendelkezésére. Azonban az állami nőgyógyászat infrastrukúrája, ahol ingyenes kezelésben részesülhetnek a roma, illetve szegény nők, fokozatosan leépül. A romáknak az ingyenes fogamzásgátló tablettákat kell választaniuk – amiből csak egyféle van, még akkor is, ha az nem megfelelő a szervezetük számára. Helyette gyakran házi módszerekhez, különböző teákhoz folyamodnak, ez főként a szocializmusban volt gyakori, amikor az abortusz tiltott volt.
Sokan amiatt hagyták abba a fogamzásgátló szedését, mert rossz volt miatta a közérzetük, meghíztak vagy lefogytak tőle, az injekciótól pedig félévekre elmaradt a menstruációjuk, ez a természetellenes jelenség megijesztette őket. Így inkább az abortuszt választják a nemkívánt terhesség megszakítására.
Bumerángeffektus
Romániában elsősorban a nemzetközi roma- és nővédő egyesületek nyomására, illetve az európai uniós elvárások hatására vezettek be diszkriminációellenes intézkedéseket. De a romákkal kapcsolatos külföldi nyomás gyakran a kívánttal épp ellentétes hatást ért el: nemcsak az emberek, a hatóságok is úgy vélekednek, a romák az okai a diszkriminációs problémáknak. Ha ők nem lennének, a probléma sem lenne.
A fogamzásgátló módszerek terjesztése magában rejti a burkolt diszkrimináció veszélyét. Az egyik családtervező irodában dolgozó szociális munkás megörült, amikor hallott a kutatásról: – Terjeszteni kell a terhességmegelőző módszereket, hogy ne legyenek olyan sokan a romák – helyeselt buzgón.
Az együttműködés és a diszkrimináció-ellenes nevelés is megoldás lehet
A könyvben a részletes esetfeltárás után javaslatokat is olvashatunk a roma nőkkel kapcsolatos gondok megoldására.
Magyari Vincze Enikő szerint a roma nőkkel foglalkozó egyesületeknek együtt kellene működniük a nem roma nők jogait védő egyesületekkel. A cigány közösségek és a hatóságok közötti közvetítőnek biztos munkahelyet kellene teremteni szilárdabb munkaköri leírással, hogy az ne csak a hatóságok informátora legyen.
A Mákvirágok sok szempontból amatőr: a film minősége, az operatőr, illetve a vágó munkája is hagy kívánnivalót maga után – az egyik jelenetben például két egyszerre beszélő nő közül az álló nőnek csak a teste látszik, a feje nem. A prostituálttal készült interjú esetében természetesen indokolt az arc eltakarása.
De az amatőrizmus nem rontja, sőt erősíti a film hitelességét. Nyilvánvaló, hogy az antropológusnak nem kell filmrendező-zseninek lennie ahhoz, hogy célját, vagyis a történések, folyamatok valósághű, hiteles bemutatását elérje.
Az interjúalanyok gátlásaikat legyőzve beszélnek tabu-témákról
Apró portréinterjúk összefűzése a film. A roma nők megnyílnak a kutatónak, a tabukat és gátlásokat legyőzve olyan témákról mesélnek, amelyekről más társadalmi rétegeket is nehéz megszólaltatni.
Az antropológus teljesítményét az is kiemeli, hogy az egyik interjúalany elmondása szerint a cigány nők még egymás között sem beszélnek erről a témáról, és a férfiak előtt sohasem hozzák elő ezt. Úgy szólaltatja meg ezeket a sztereotípiák alapján koszosnak, butának tartott embereket, akik „egyebet sem tudnak csinálni, csak gyereket, nincs akaratuk, intelligenciájuk és megfelelő neveltetésük ahhoz, hogy helyesen használják a pirulákat”, hogy azoknak nem kell szégyenkezniük az elmondottak miatt.
A szereplőket nem sajnáljuk, és nem utáljuk meg azokért, amiket elmondanak, hanem megértjük őket. A történetek empátiát váltanak ki, noha el is ítélhetnénk azt a nőt, akinek tíz abortusza volt már, vagy azt, aki az út szélén árulja magát.