2023. december 1. péntekElza
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

„Neked a töködnek szól, nekem meg a fejemnek”

Pál Edit Éva 2006. október 27. 18:10, utolsó frissítés: 16:57

#b#Mitől szirénázik#/b# a Hot Jazz Band dobosa és hány marék tiktak egy gigakalória? A színfalak mögül minden másképp látszik.




5. 45. pm Besétálok a Studházba (Diákművelődési Ház), a színpadon két rózsás arcú hófehérke-ruhába öltözött lány. Virágcsokrot fognak átadni. Bár a jegyemet előástam a táskámból, senki sem kérdi, hogy mit keresek itt. A zenészek még sehol, a Studház stábja készíti elő a hangosítást. – Itt lesznek az öltözők – irányít a takarítónő két nagyon szűk, üres kamrába.

Megérkezik a zenekar. Alig lehet a fess, öltönyös dzsesszzenészekre ismerni dzsekiben, farmerben, kockás ingben. Azonnal hozzá is kezdenek a „bemelegítéshez”: kipróbálják a hangszerelést, irányítják a román hangosítót. Kézzel-lábbal, angolul, tolmáccsal, ahogy sikerül.


Zenész-szakzsargon:



–Valami izé hullik itt középen. Most mit mit csináljunk? – aggódik Bényei Tamás. – Hullik a ropogós cseresznye – replikázik hátulról a gitáros könnyedén: nem neki kell hulló izében énekelnie!
– Ez pont nem jó, mert neked a töködnek szól, nekem meg a fejemnek!
–Tú mács, tú mács! – túl erős a hangosítás. Egyedül a dob az, ami egyből majdnem tökéletes, sőt még túl éles is:
– A lábdob azért egy kicsit sziszeg – zsémbelődik halkan a dobos, hogy jusson már neki is a törődésből.
– A bőgőt is nézhetjük! Ennél hangosabb ne legyen. Ez a szóbasszus inkább ne legyen, inkább gömbölyű hangok legyenek. Sok az, sok, még mindig sok. Lejjebb!
– A gitár jól szól, csak legyen benne egy kis piaritmus, mert egyébként gáz.
A gitáros éhes, panaszkodik, hogy ő nem bírja végigjátszani a koncertet.
– Ti nem vagytok éhesek, mert ettetek útközben.





Kezdenek önmagukra hasonlítani


6. 45. pm
Már gyűl a közönség. A zenészek elvonulnak az öltözőbe. A dobos a mosdó tükrében igazgatja a haját. Egy-két simítás és nyakkendőigazítás, kezdenek a Hot Jazz Band tagjaira hasonlítani.
Juhász Zoltán, a bőgős hamarabb elkészül. A színfalak mögül lessük a közönséget. Sokan lesznek? – enyhe aggodalom bújkál a hangjában.

– Szoktál koncert előtt izgulni? – kérdem, hogy kicsit megtörjem a jeget.
– Tudod, ha az ember havonta körülbelül hússzor fellép, akkor már nincs izgalom. Nagyon sokat játszunk mindenféle rendezvényeken, háttérzenét is játszunk meg ilyenek. Úgyhogy már-már kezd munkává fajulni a dolog.

Itt is voltunk, Erdélyben, nagyon sokszor – így Zoli. Nem tudom, mikor és hol, mert én soha nem tudom, hol vagyunk. Minden szálloda egyforma. Koncertezünk aztán elmegyünk a szállodába és alszunk. De a többiek megjegyzik, hogy mikor hol vagyunk, csak én nem.


Fellépés előtt szirénáznak

Koncert előtt még tréfálkoznak egy sort. A klarinétos-altszaxofonos Fodor László szerint körülbelül egy órát és egy negyedet tart a műsor, attól függően, hányszor hívják vissza a színpadra. – Nincs meghatározott repertoár, illetve mindig tudjuk, hogy megközelítőleg melyik számokat fogjuk játszani, de a sorrend a színpadon dől el.

– Ide gyere! Nézd csak milyen dobosunk van! A dobos talál a táskájában egy biciklilámpát, pörögni kezd vele, amitől úgy nézett ki, mint egy szirénázó rendőrautó. – Biciklilámpa nélkül nem lehet elindulni koncertezni! Az kell! – kiált fel.


Maréknyi kalória

– Tessék, adok egy marékkal, úgyis csak két kalória van benne! - kenyerez le Tic Tac-al a dobos, úgyhogy a következő percekben muszáj hanyagolni a riporteri munkát.

7. 05. pm Előadás start. Hot Jazz Band a színpadon. Minden szám előtt magyarul és angolul – ez utóbbit a román közönség kedvéért – Bényei Tamás zenekarvezető elmondja a szám történetét és a hozzá fűződő poénokat. – Olyan jól csúszik ez a banánhéj – na ezt nem tudom angolra lefordítani. Aki mellett román anyanyelvű ül, azt megkérem, fordítsa le neki.
Amíg megy az I’m just a gigolo, addig Bolba Éva énekesnő a színpad mögött farmerben téblábol. Pár számmal később elegáns blúzban, fekete nardágban jelenik meg, még egy kis smink, aztán ő is bevonulhat, hogy énekeljen és Tamással egy meglehetősen eredeti táncot ropjon, ami nyomokban emlékeztet a szvingre, a foxtrottra és a shimmyre egyaránt.




Kaptok még!

Előkerül a bendzsó, ez apró, de mérete ellenére elég súlyos hangszer. Hét kiló, de megérte idáig elcipelni, mert a közönség őrjöng érte. Ha szeretitek, akkor kaptok még! Több bendzsós szám következik. Aztán egy kis faragott fadarabból hallunk vonatsípolásra kísértetiesen hasonlító hangot.

Bényei a kis izét Sacramentóban szerezte, ahol mindenfelé hagyományos hangszerként árulják az utcán. Vett egy másodikat is – azon Made in China címke volt – Idővel a kariskásostort is kínaiak fonják! – poénkodik.


Na mije van neki?

Hyppolite, a lakáj zenéje, Fényes Szabolcs és Seress Rezső által írt számok. A közönség énekel. A Hot Jazz Band teszteli a kolozsváriak zenei műveltségét: – Na ezért vagyunk így lemaradva a világtól, mert a férfiaink így énekelnek: Naaaa, mijeeeeee vaaan neki...(bemutatja a borgőzös nótás hangot), a nők meg élesen: Na mije van neki?

Semmi merevség, semmi stressz, csak lazaság, a zenészek élvezik a zenélést, és azt is, hogy ilyen nagy a közönség. Vérbeli előadókként felismerik, hogy a közönség mit vár tőlük, ahogy azt is, hogy bár a számokat kórusban fújják, az emberek nagy része mit sem tud a műfajról.

Szomszédnéni blablája erről»

Emiatt népművelő tevékenységet is folytatnak, néhány mondatban bemutatják a számokat, előadókat. Kreativitás maximális: bár ma mosódeszkát nem hallottunk, tangót, ötvenes évekbeli Benny Goodman-számot dzsesszesítve igen.

Beszélgetnek, vitatkoznak, poénkodnak a színpadon. Ebből a közönségben csak egy vidám, jó hangulatú előadás látszik. Egy jópofa „Haccacáré”.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS