56 Erdélyben: a propaganda legyen friss, ne unalmas locsogás
szerk. 2006. október 25. 10:45, utolsó frissítés: 10:31A jegyzőkönyv, melyből részleteket közlünk, az 1956. október 24-i marosvásárhelyi értelmiségiek gyűlésén elhangzottakat rögzíti.
A beszélgetés átirata teljes egészében Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság című kötetben jelent meg, melyet a Magyar Autonóm Tartomány történetét kutató munkacsoport szerkesztett. A 430 oldalas kötetet a csíkszeredai Pro-Print kiadó jelentette meg.
A részletek közlésével bepillantást szeretnénk nyújtani olvasóink számára abba, ahogyan erdélyi értelmiségiek beszéltek nyilvánosan (pártaktivisták jelenlétében) a magyarországi eseményekről, közvetlenül a forradalom kitörése után.
A kiválasztott – az átlagos olvasó számára szerintünk releváns – szövegrészletek néhol csak töredékei egy-egy hozzászólásnak, így tágabb összefüggésekért a teljes szöveg elolvasását javasoljuk.
A felszólalások kezdetben november 7-e (1917. november 7-én vette át Lenin a hatalmat – szerk. megj.) megünnepléséről, a Szovjetunióval kapcsolatos pártpropaganda elavultságáról szólnak, majd fokozatosan áttérnek a magyarországi eseményekre, illetve ideológiai vitába.
A jegyzőkönyvek eredeti helyesírásán nem változtattunk; az alcímek, illetve bekezdések viszont tőlünk származnak.
_______________________
Hajdu Zoltán: Nem igaz, hogy nem égető problémák a Szovjetunióval kapcsolatos dolgok. Szomorú, hogy a mi írói közvéleményünkben csak akkor kerül szó róla, amikor Budapesten szólnak a fegyverek. Én ARLUS vonalon (a Magyar Autonóm Tartomány Szovjet-Román Baráti Társaság – szerk. megj.) aktiválok, és meg kell mondjam, hogy komoly szovjetellenes hangulat alakul ki, nem helyes hogy ne verjük vissza.
Sajnos nem vehettem részt, amikor az ARLUS ügyét tárgyalták. Lanyhaság van, amellyel az ARLUS-t kezelik. Most derül ki, hogy semmiféle különösebb készülődés nem történt a november 7-e megünneplésére irodalmi téren amely pártpropagandában egyik alapvetõ kérdés kell legyen. Élnek itt is szovjet-ellenes hangok.
Mindnyájan kommunistáknak valljuk magunkat. Saját magam is bűnösnek tartom magamat, hogy ezekben a hónapokban állást kellett volna foglalni, hogy a tömegekben lévő bizonytalanságot felszámoljuk. Nem foglaltunk állást a tömegek politikai nevelésében. Bár a XX. Kongresszus felveti a kérdést, nem változtattunk a Szovjetuniót népszerűsítõ propagandánkon.
Sikereit a megszokott sémán belül népszerűsítjük. Kirakjuk a jelszavakat, fotomontázsokat. A plakátokat félrerakjuk. Ez a dolog egy része, de vajon egyáltalán foglalkoztatott ez a kérdés valakit a Magyar Autonóm Tartományban úgy, ahogy kellett volna? Hiszen erőszakkal kellett a szovjet-román barátsági hónap megnyitójára vinni 200 embert.
Nem tudják visszaverni az “aktív ellenpropagandát”
Nem figyelmeztetett ez sem minket, hogy az a propaganda munka nem folyhat így tovább. Mikor szóba került, hogy Marosvásárhelyen művészi műsort adjunk a barátsági hónapban, nem akadt olyan komoly művész, amely részt vett volna ebben a műsorban, hogy olyan műsor legyen, amely vonzani tud. Ez nem mehet így tovább. Ezért érzem bűnösnek magamat és az Igaz Szó egész aktíváját, hogy nem gondolkoztunk arról, hogy visszaverjük a Szovjetunióval szemben kifejtett aktív ellenpropagandát. (...)
Sütő András: (...) elindult egy olyan korszak, amely leszámol azzal, hogy kozmopolitizmus címen megsemmisítetett minden becsületes nézetet, amely kívülről jött. A Szovjetunióban folyik a megújhodás, szembe néznek a hibákkal. Szeretik a mi embereink a szovjet embereket.
Nem csodálkozom azon, hogy a mi tömegeinkben bizonyos fokú közömbösség él, amikor a propagandában a 10 év előtti módszerekkel dolgozunk, amikor a mi beszédeinkben újszerűen, a Szovjetunió jelenlegi helyzetének megfelelően művészi eszközzel próbálunk meggyőzni, más az eredmény mintha 18 oldalas rossz téziseket olvasnak fel, ahelyett hogy ezeket előadó művésszel szolgáltassák a népnek, hogy lekössék a népet.
Évről-évre ugyanazokat a tételeket olvassák fel. Augusztus 23-án ugyanazt, mint november 7-én. Egyszerűen ki lehet másolni az idei beszédet a tavalyiból. A propaganda legyen friss, nem unalmas locsogás.
Mire jó a sok szovjet lap, amit senki nem olvas?
Számoljuk fel, hogy a szovjet sajtó terjesztése címen, ellenséget szerezzenek. Milyen segítése a szovjet-román barátságnak hogy előírják, hogy egy harmada a szovjet lapoknak legyen megrendelve orosz és német nyelven. A könyvtárakban mutatják, a felgyűlt és soha el nem olvasható újságokat.
Mit szolnának a szovjet munkások ehhez, hogy csak azért pocsékolnak, hogy a mi felső főnökünk bebizonyítsa, milyen híve a Szovjetuniónak. Udvarhely tele van orosz könyvvel és 3 ember tud ott oroszul. Mire való ez az orosznyelvű lapinvázió? Sáromberkén például 16 szovjet lap jár és 3 Igaz Szó. Kalandorok módjára dolgoztak az előfizetőügynökök: kötelezték a parasztot, hogy előfizessen. (...)
_______________________
Hajdu Győző: fáj és annyit hallottunk róla, nem harcnak tűnik ez. De amikor beszélünk erről, úgy érzem, hogy kommunista öntudatunk előtt úgy érzem hogy most, amikor céltalanul folyik a magyar munkás vére Pesten, nézzük milyen módon viszonyulunk ehhez a hibához. Kiknek a malmára hajtjuk a vizet?
“A magyar munkásosztály szívére köpnek”
A Pesti Rádió kommentárja forradalmi kommentár számomra, de sajnos csak egy ilyet hallottam, de kielégített, mert éreztem hogy a Párt bölcsessége: a magyar munkásmozgalom ereje: nemes becsületes, szép dologért indult harcba az értelmiségi ifjúság, a leninizmus ügyében indult harcba és mi lett egy éjszaka ezekből? Hová züllött egyetlen éjszaka?
Oda, hogy a “Talpra magyar” ritmusára rabolnak és fosztogatnak, hogy a magyar munkásosztály szívére köpnek. Kik a haza fiak? Kik voltak a magyar munkásosztály becsületes emberei, akik meggondolták, hogy a harci módszert, hogy alkalmazzák, vagy hagyták, hogy egy szép felemelõ törekvéshez a fasiszta szándékok odacsapódjanak?
Ezek a hazafiak, akik kimentek a magyar és szovjet katonák ellen, és akik fosztogatnak. Ha ezzel egyetértünk, akkor azzal is, hogy becsületes szép forradalmi út utján elindult mozgalom, amelyre fasiszták kaptak fel. A mi felhevült budapesti írókollégáink, Lukács György és mások harci módszerei helyesek.
A Magyar Kommunista Párt rágalmazói ellen kell harcolni
Az öntudatlan tömeget ne a párt ellen hangoljuk, hanem harcoljunk a Magyar Kommunista Párt rágalmazói ellen. Ennek a csoportnak nyilatkozata számomra példamutató. A másik csoport becsületességében és jószándékában nem kételkedem, de nem választotta meg a harci módszert, amelyet a kor diktált.
Látszatra kommunisták voltak és a magyar nemzet ügyét szolgálták, valójában a gyakorlati eredmény: folyik a vér és szólnak a puskák. És a másik csoport, akik nyíltan, nagyon “bátran” hangsúlyozzák, hogy a nyugatnémet szuronyok teremtik meg a nemzeti szuverenitást. Kisebb csoport a magyar értelmiségből és ifjúságból is ezek között volt. Oda sodródott egy olyan mozgalomhoz, hogy ha nincs mögöttük a Szovjetunió és Kína, katasztrófába sodorja a magyar nemzetet. (...)
Vargancsik elvtárs: Helyesli tehát a tüntetést, mint harci módszert?
Nagy Pál: A békés tüntetés a népi-demokrácia talaján áll és folyt, helyeslem. De attól kezdve nem, amikor lehetõséget adott a vérengzésre.
Hajdu Győző: A békés tüntetés módszerét Lenin nem helyeselte, mert veszélyt jelent, hogy az ellenség csatlakozik hozzá.
Papp Ferenc: A módszerek amit a Petőfi kör használt [sic] kedvezett az ellenforradalomnak.
Elítélnék az “ellenforradalmat”
Tankó Árpád: A Petőfi kör írói mondták, hogy számítottak, hogy milyen
következményei lesznek a tüntetésnek. Természetesen a szocialista rendszerben a békés tüntetésnek ezzel a formájával nem érthetünk egyet, mert létezik az osztályellenség egy csoportja, akit gazdaságilag megsemmisítettek, és aki felhasználja az alkalmat hogy újjáéledjen. És az ifjúságot is könnyen lehet használni bármilyen akcióban. Ez indította arra a Petőfi kört, hogy beismerje, hogy ő szervezte meg az akciót, de nem számolt a következményekkel. (...)
Hajdu Zoltán elvtárs: Vajon helyes volna-e az, ha az Erdélyben élő, magyar tömeg megnyugtatására, az erdélyi írók nyilatkoznának a sajtóban azzal az állásfoglalásukkal, hogy elítélik az ellenforradalmat?
Badioc elvtárs: Meg fogjuk tárgyalni a Pártbüróban. Az egyéni véleményem az, hogy a javaslat nagyon jó.
Kovács György elvtárs: Javaslom – függővé téve a Büró határozatától – hogy bízzunk meg 3 elvtársat, aki megszövegezi a határozott kiállást az ellenforradalmi bandákkal szemben a magyar proletáriátus és pártjai mellett. Aztán mindannyian aláírjuk.
Hajdu Zoltán: Én javaslom Gagyi, Sütő és Kovács György elvtársakat.
A gyűlés egyetért a javaslattal.
_______________________
A határozat nyomán a Magyar Autonóm Tartomány vezetõ magyar értelmiségei levelet küldtek a bukaresti pártvezetőséghez Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez címmel, amelyben elítélték a magyarországi ellenforradalmat és hűséget fogadtak a pártnak, illetve a vezetőségnek. A hűségnyilatkozatot Hajdu Győző és Kovács György fogalmazták, aláírták többek között: Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Hajdu Zoltán, Kovács György, Molter Károly és Sütő András írók.
Fotók: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!