Atomerőmű rendben, de minek Iránnak dúsító?
S. Z. 2006. augusztus 04. 15:57, utolsó frissítés: 15:47Egy urándúsító akkor gazdaságos, ha legalább húsz atomerőművet láthat el fűtőanyaggal. Iránnak jelenleg egy sincsen.
Miközben egyre élesebbek az Irán atomprogramjával kapcsolatos viták, felmerül, hogy vajon valóban szüksége van-e atomenergiára akkor, amikor Irán területén van a világ ötödik legnagyobb olaj- és Oroszország után a második legnagyobb gáztartaléka.
Irán szerint ezek az erőforrások korlátozottak, és az atomenergia révén olcsó villamos energiával lehet ellátni a növekvő iráni lakosságot. A BBC-nek nyilatkozó Parviz Fattah iráni energiaügyi miniszter szerint ha a kitermelés a jelenlegi tempóban folyik tovább, az ország kőolajtartalékai 80 éven belül elfogynak, a gáztartalékok pedig alig 200 évre elegendőek.
“Az igaz, hogy Iránnak vannak kőolaj- és gátartalékai, dehát ezek sok olyan országnak vannak, melyek Iránhoz hasonlóan másfajta energiaforrások megszerzésén munkálkodnak” - mondta az energiaügyi tárcavezető. Irán tervei szerint az elkövetkező két évtizedben
villamosenergia-igényének 20%-át fedezné
atomenergia révén. És egyre több villamosenergiára lesz szükség, hiszen húsz év alatt az iráni lakosság a jelenlegi 70 milióról 90-100 millióra nő majd. Már most is eléggé gyakoriak az áramkimaradások.
Kamal Danesiár, az iráni parlament energiaügyi bizottságának elnöke szerint 20 éven belül évi 20 ezer megawatt villamosenergiát állítanának elő atomenergia segítségével – minden megawatt ilyen energiával 10 millió hordó olajat lehet spórolni, melyet más célokra lehetne használni.
Nárszi Gorban teheráni energia-szakértő szerint a hivatalos érvek látszólag helytállnak gazdasági szempontból: a megmaradt olajat el lehet adni, és míg 60 dollár az olaj hordónkénti ára, egy atomerőmű felépítése nyilvánvalóan előnyös.
Jon Wolfsthal, az amerikai energiaügyi minisztérium volt hivatalnoka egyetért azzal, hogy
ésszerű atomerőművet építeni
az olajexport növelése céljából, azonban különös az iráni fél ragaszkodása ahhoz, hogy az atomerűműben használt uránt maga dúsítsa.
Irán számára egyáltalán nem gazdaságos az urándúsítás: a nemzetközi piacon könnyen és olcsón lehet dúsított uránt vásárolni. Az urándúsítás technológiája – melyet az irániak jelenleg el próbálnak sajátítani - nagyon drága és bonyolult. Sokkal olcsóbb importálni a fűtőanyagot, mint előállítani.
Ráadásul ott van a mennyiség kérdése: a világon negyven ország rendelkezik atomerőművel, de alig öt-hat ország dúsít uránt és árusítja azt. Csak annak érdemes saját urándúsítót felépíteni, aki több, mint húsz atomerőművel rendelkezik. Iránnak jelenleg egyetlen atomerőműve sincsen – az első ilyen létesítmény orosz segítséggel Buserben épül és jövőre lesz kész. Teherán válasza a fentiekre az, hogy
Irán nem akar függni
egyetlen más országtól sem, ami a jövendő atomerőműveinek fűtőanyagát illeti. Danesiár nem bízik az Egyesült Államokban, és “mivel ők és a cionisták nem akarják, hogy fejlődjünk, saját magunk kell atomerőműveket építenünk, saját magunk kell előállítanunk a fűtőanyagot hozzá, függetlennek kell lennünk”.
Sok nyugati ország úgy gondolja, Irán békés célú atomprogramja valójában csak falként szolgál az atomfegyverek előállítására. Ezt Irán tagadja, de tény, hogy egy urándúsítóval egyaránt elő lehet állítani fűtőanyagot az atomreaktorok számára, illetve atomfegyverekben használt hasadóanyagot.
A békés- illetve hadászati célú dúsított urán közt az a különbség, hogy az első 2-3% uránium-235 hasadóanyagot tartalmaz, míg fegyver esetében ez az arány
legkevesebb 90%-os kell legyen.
Az urándúsítás eljárása: uránium hexafluorid gázt egy sor centrifugába vezetnek, és így az uránium-235 hasadóanyag elválik a kicsivel sűrűbb uránium-238-as izotóptól.
Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök májusban jelentette be, hogy sikerrel járt urándúsítási kísérletük: az uránium hexafluorid gázból sikerült urániumot dúsítani. Előfordulhat azonban, hogy Irán technológiai képességei valójában még nem tartanak itt: nyugati diplomáciai források szerint az uránium hexafluorid gázt Irán Kínától szerezte be 1991-ben, közvetlenül azelőtt, hogy Kína csatlakozott volna az atomsorompóhoz. Az általános vélekedés szerint Irán még nem képes urándúsításhoz megfelelő minőségű uránium hexafluorid gázt előállítani.
Mindenesetre az ENSZ Biztonsági Tanácsa augusztus 31-ig adott határidőt Iránnak az urándúsítás felfüggesztésére. Az 1696. számú határozataz első, amely Iránnal szemben jogilag kötelező követeléseket támaszt, és amely szankciók mérlegelésével fenyeget. A dokumentum azt követeli Teherántól, hogy "függesszen fel minden urándúsítással és újrafeldolgozással kapcsolatos tevékenységét, beleértve a kutatást és a fejlesztést is".
Forrás: BBC/mti
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!