2020. aug. 15. szombatMária
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Túlélőkészlet kezdő sofőriskolásoknak

B. D. T. B. D. T. 2006. május 26. 19:27, utolsó frissítés: 18:38

A megszégyenítés a tanulási folyamat katalizátora. #b#Blokkolja #/b#vagy éppen #b#alattomos, túlélő bosszúállóvá#/b# teszi a tanulót.





Nem kötelező minden bénának jogosítványt szereznie - hangzik el már az első nap.

Legfontosabb szabály, hogy ne engedd lebeszélni magad arról, hogy te vezetni akarsz. Hiszen a fenti figyelmeztetést cáfolandó elég csak napjaink Kolozsvárának egyik forgalmas útkereszteződését megfigyelned, és arra a következtetésre jutsz, ezt te is meg tudod csinálni.



Feldereng még első vidámparki élményed, mikor egész csapat fiúval villanyautóztál - az akkori jó kis ütközéses-keringéses-kavarodásos pályán szerzett tapasztalat, miszerint


aki erősebb, annak van elsőbbsége,

úgy tűnik, elég lesz az érvényesüléshez. Az embernek azonban rá kell döbbennie, ez tévedés, a "könyv", mármint a jogsi megszerzéséhez édeskevés vezetni tudni, mármint a kormányt kezelni-forgatni és pedálozni, mint ahogy a vidámparkban volt a módi. A jogosítványszerzésnek több személyi és bürokratikus feltétele van, amelyek különböző akadályokat és segítő tényezőket generálhatnak.


1. Első és legfontosabb az oktató, vagyis az instruktor. MINDEN példánynak van valami olyan szokása,


a bokarugdosástól a női alanyok tapogatásáig,


amely miatt kötelezően megutálja őt egy bizonyos típusú kezdő sofőr. Ha sikerül egy olyan oktatót kifogni, amelynek legnagyobb hibája, hogy miközben téged félóráig háttalparkoltat, a kollégájával röhögve nézik, amint hol az egyik, hol a másik járdaszegélyre mászol az autóval, akkor nincs olyan nagy baj.

Hiszen a megszégyenítés minden tanulási folyamatot katalizál valamilyen módon: teljesen blokkolja vagy éppen alattomos, túlélő bosszúállóvá teszi a tanulót. Válasszuk ezen utóbbi opciót!

Mosolyogjunk, mikor a felnivel gyengéden végigsúroljuk a betont, mosolyogjunk, mikor az autóját gödröktől féltő instruktor bökdösi a kormányunkat, és emiatt pont belezöttyenünk a legnagyobba, mosolyogjunk, mikor a bal sávban álló kocsi


tükrét mintegy üdvözlésképpen a sajátunkkal érintjük,


és mosolyogjunk, miután majdnem elütöttünk egy utcaseprőt talicskástól, mert hát nem sikerülhet minden. Ráadásul első próbálkozásra. (Előbb talicska, aztán utcaseprő: beavatottak szerint ezek a szintek.)

2. Fontos számbavenni, mit nyújthat pénzedért egy oktató. Ha "elintéző" típus, vagyis nem kell órákig sorban állnod a különböző orvosi vizsgákért meg pecsétekért, sőt elméletik képzésre sem kötelező járni, mert "majd otthon megtanulod", akkor elnézed neki, hogy


zsebkendő helyett a jobb kezét használja,

bár érdemes arra odafigyelni, valóban a ballal irányítgat-e majd azután.

3. Ha ordibáló, agresszív típus, könnyű lesz nyíltan utálnod, mert ezt el is fogja tőled várni. Ne felejtsd el, szívatásaira szívatást vár válaszul, ha pedig ezt nem tudod neki biztosítani, nem tanít meg semmire. Ha visszaszívatod, valamilyen szinten tisztelni fog, de ez nem tartja vissza attól, hogy tovább cikizzen és ordibáljon.

Ha nem ebbe a típusba tartozik, tartózkodj a nyílt konfliktustól, és alkalmazd a képmutatás összes technikáját: tedd magad, hogy nem veszed észre, hogy


még nem járt le az óra, de már hátraültetett;

tedd magad, hogy nagyon meg vagy elégedve vele és magaddal; mint már említettük, mosolyogj, köszönd meg az órát, kérd ki a véleményét stb. Azt fogja hinni, idióta vagy, és ez is a célod: akkor tudsz a legjobban tanulni tőle, ha reménytelen esetnek hisz.

4. Ha "elintéző" típusú, vagyis nem kellene elméletre járnod, mégse ess abba a hibába, hogy magadtól próbálod a sárga (tesztes) vagy kék (a teljes közlekedés-rendészeti szabályzatot tartalmazó) könyvet bemagolni. Érdemes néhány órára eljárni, már csak azért, hogy lásd: kik akarnak vezetni tanulni.

Erőt meríthetsz ebből a felismerésből, ahogy egy ötvenes háziasszony és egy öregedő, aranyláncos vagány között a padban ülve hallgatod az oktató szavait.

5. Az elméleti órára érdemes külön túlélőkészletet szerezni. Egy db. fél- vagy egylitres üdítő vagy ásványvíz és a nyitott ablak elengedhetetlen, persze ha a nyarat választottuk szenvedéseink, kínlódásaink és remélt megdicsőülésünk időszakául. Ezenkívül a helyfoglalás is fontos: a lúzerek középen, ablaktól és táblától egyaránt távol ülnek.

Ha a padsorok számát megszorozzuk az egy sorban egymás mögé bezsúfolt padok számának kétszeresével, megkapjuk körülbelül a résztvevők számát. Tegyük fel, négyszer 16 az eredmény: körülbelül


ennyi riválisunk van tehát,

akik, ha egyáltalán tudomásuk van a dolog létezéséről, az ideális hely elfoglalásában akadályozhatnak. Az ideális ülést a következő egyszerű paraméterek alapján mérhetjük fel: a terem virtuális felezővonalánál egy sorral hátrébb, az ablak mellett található, mindössze annyit kell rajta segíteni, ha időben érkezünk, hogy a két szék közül az egyiket máshová csempésszük, hogy senki ne üljön mellénk.

Ezt a kezdeményezésünket a sofőriskolába is bandákban járó külvárosi sihederek még értékelni is fogják. Kemény magjuk a leghátsó padban tömörül, onnan a legkönnyebb és legveszélytelenebb ugyanis kommentálni, telefonálni vagy más, iskolapadban szokásos dolgot művelni. Nem mintha a tanárt mindez érdekelné: elmondja, hogy


miután itt mindenki fizet azért, hogy itt üljön, itt ülni senkinek sem kötelező.



6. Bürokratikus akadály lehet például, ha egy olyan városban végzed a sofőriskolát, amelyhez papíron semmi közöd azon kívül, hogy ott laksz, tanulsz, dolgozol stb. Fontos megtudakolni, mikor van "otthon", vagyis a hivatalosan állandó lakhelyeden vizsga, mikor kell beadni a papírokat, továbbá ajánlatos jó előre szerezni egy ottani oktatót. Előrelátóak a kötelező harminc órányi vezetési gyakorlat kétharmadát valódi, egyharmadát, esetenként többet a papírforma szerinti lakóhelyükön végzik.

7. A tesztekben sok a logikai csavar, éppen ezért nem jó módszer az egész könyvet kémiás stílusban "kioldani" és közben memorizálni, mert más variációk is létezhetnek, akkor meg hiába. A közlekedésitábla-típusok, valamint a tiltásokra, kötelezettségekre vonatkozó szabályok megjegyzésén túl már valójában nem sokat tehetünk:


bízzunk a szerencsénkben,

és alkalmazzuk a néhány teszt megoldása után már valamennyire érzékelhető-kitapintható "szemellenzős logikát".

8. És ha nem sikerül, az élet és a közúti forgalom akkor is megy tovább. Még végtelen alkalommal próbálkozhatunk a nem túl borsos vizsgadíj kifizetése ellenében, de úgy is dönthetünk: inkább tömegközlekedési eszközzel (a bérlet olcsóbb, mint a benzin!), kerékpárral (környezetkímélő!), illetve gyalogosan folytatjuk harcunkat a túlélésért az aszfaltdzsungelben.




Illusztrációk: Szász Péter fotói

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS