Teszteltünk egy járgányt az Őrült Guruló Egységek Üzeméből
S. G. 2006. május 08. 16:45, utolsó frissítés: 16:34Az utasok #b#tömöríthetők#/b#, de a vasból, acélból és szocialista tervtúlteljesítésből készült motort lehetetlen kisebb helyre bezsúfolni.
Őrült zörgés, de van benne rendszer, mert ha nem volna, akkor csak a zaj és a csattogás ideája maradna a helyén, ami gőzcsíkként szétoszolva a levegőben igen kevéssé volna alkalmas emberek, kalauzok és szitakötők szállítására.
Apropó, gőz: a vasúttársaság (CFR) 916-os számú szárnyvonalán valószínűleg harminc-harmincöt éve gőzmozdonyok jártak, erről tanúskodik a még kiváló állapotban levő, alig átrozsdázott vízpumpa a sínek mentén a buziásfürdői állomáson.
Vizsgálatunk tárgya egy technikatörténeti kuriózum:
motorvonat a 60-as évekből, mikor még nem volt divat a süllyesztett padlózat, a hatalmas ablakok és az ökobudi. Sőt, a Kék Nyíl sem volt divat, pedig az indiános regények virágkorukat élték, skalpolás veszélye nélkül nem volt ajánlatos a párna alatt tartani őket.
Ebben a szép időszakban, mikor úgy tűnt, hogy szimpla vassal és acéllal még a világűrt is meg lehet hódítani, a termelési verseny és a tervgazdálkodás időszakában készült az a motorkocsi, amely vizsgálódásunk tárgya.
A járművet a lépcsőjére szerelt táblácska szerint a nevében is a szocialista bürokrácia poros itatósszagát idéző Brassói Vasúti Guruló Egységek Üzem gyártotta. Az "egység", mint jelszó és jelző azért is talál, mert a tengelyek nincsenek duplázva a végén meg az elején, mint a személyvagonoknál szokás. A járgány hossza amúgy a szokványos tehervagonokénak felel meg,
ez filozofikus utalás arra,
hogy ebben a konstrukcióban az utas a szükséges rossz, az eredendő bűn, telefirkálja a falakat és egyéb gonoszságokra is képes, például rosszul savanyított káposztát szállít, és nincs hova elrekeszteni a bűzölgés forrását, mert nincs WC.
A meghajtás lényegét képező dízelmotort az egyszerűség és valószínűleg a könnyű szerelhetőség kedvéért egyszerűen a kocsi közepébe pakolták, és körbeépítették egy dobozszerűséggel.
Valószínűleg megfordult a tervezőmérnökök fejében, hogy így értékes ülőhelyeket veszítenek el, de mint köztudott, az utasok tömöríthetők, a motor viszont lényege szerint vas, acél és 110 százalékos sztahanovista tervtúlteljesítés, ezeket az összetevőket pedig lehetetlen kisebb helyre bezsúfolni.
További érdekes műszaki kérdés, hogy ha a motor a guruló egység közepében trónol, akkor miért zörög a leghangosabban a padló alól? Lehet, hogy a kapcsolószekrény a hibás, vagy esetleg másvalami – nem próbáltuk meg kibontani a padlót, mert akkor valószínűleg elakadunk a pusztaság közepén, és amíg ég a napmelegtől a kopár szík sarja, a sietős utasok meglincselnek. Az is igaz, hogy a szerszámkészletet otthonfelejtettük.
Mindenesetre irányítani nem bonyolultabb, mint egy villamost.
A kezelőszervek a korszerű, moduláris tervezés jegyében úgy készültek, hogy a masiniszta mindig magával viszi a kallantyúkat, és csatlakoztatja a megfelelő helyre, merthogy a dal szerint neki mindig elöl kell ülnie, még akkor is, ha nem Kanizsára megy (a gőzös). A moduláris tervezés előnye, hogy kallantyúk hiányában az utasok nem tudnak belepofázni az irányításba, legfeljebb a sebességmérőt szemlélhetik, akár működik, akár nem.
A járgány amúgy is csak csendes, magába forduló foglalatosságokra, zen-elmélkedésekre ad csak alkalmat, mert úgy csattog és zörög, hogy beszélgetni nem igazán lehet. Lehet bámulni például a kalauzokat, akik csak úgy menet közben libbennek át egyik kocsiról a másikra, a külső kapaszkodókon lógva, mintha csak valami akciófilmben lennének.
Egy elvétett lépés komoly balesetet okozhat. Nem föltétlenül a sebesség miatt, de a töltés málna-, szeder- és vadrózsabokrai elég barátságtalanok tudnak lenni, ha belezuhansz.
Továbbá el lehet tűnődni a csattogás ritmusán:
tak-tak-tak-tak-tak és egy nagy csattanás, ezek valószínűleg a kerekek lesznek. A motor üres hörgése induláskor meg kicsit hasonlít ahhoz, ahogyan az öreg Roman teherautóban alig lehet domboldal előtt egyesbe visszakapcolni.
A műszaki dolgok iránt érdeklődő utasok mindeközben megszemlélhetik, hogy a járgány oldalfala és tetőzete egy réteg pléh, aztán polisztirén-szigetelés, aztán farostlemez, ennyi. Az ülések fröccsöntött műanyagból készültek, melyekről vagy lekopott a két milliméteres plüssbetét, vagy nem, így télen vagy odafagy a feneked, vagy kevésbé. Mi találkoztunk olyan példányokkal is, melyekből a vörös CFR-függöny sem hiányzott, de ez kevéssé jellemző.
Mindezzel együtt ezek a motorkocsik igáslóként kiválóan szolgálnak, sok hajnalban ingázó utas életét keserítve meg. Valószínűleg addig maradnak forgalomban, míg egyszer a nyílt pályán szét nem esnek, vagy a sínek szét nem csúsznak alóluk. Mivel a 916-os vonalon javítási munkálatok kezdődnek, az előbbi eset a valószínűbb.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!