2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy háború, amelyben Romániának nincs keresnivalója

ford.: Mezei Krisztina 2006. április 21. 16:48, utolsó frissítés: 16:43

#b#[Gândul, 21.4.2006]#/b# A teheráni rezsim ebben a pillanatban nem túlságosan kényelmes diplomáciai beszélgetőtárs.






"Az Egyesült Államok nem zárja ki az önvédelem jogán történő katonai beavatkozás lehetőségét Iránban, az ott kialakult nukleáris krízis miatt. (…) Az önvédelemhez való jog gyakorlásához nincs szükség az ENSZ Biztonsági Tanácsának beleegyezésére, az Egyesült Államok viszont képes arra, hogy ha a helyzet megköveteli, egyedül, vagy nemzetközi szövetségesekkel együtt katonai úton beavatkozzon."

A nyilatkozat Condoleezza Rice-tól, az Egyesült Államok külügyminiszterétől származik, s azt jelzi, megkezdődött a visszaszámlálás egy újabb háború elkezdéséhez. A háború és béke legmegbízhatóbb barométere, az olaj ára azonnal reagált a bejelentésre: a nyersolaj hordónkénti ára nap nap után történelmi rekordokat dönt: 80, 90, 100 dollár felé tart.




Tulajdonképpen milyen háborúról van szó ezúttal?

Vajon Amerika lehorgonyozik Iránban, úgy, ahogy tette Afganisztánban és Irakban? Kevésbé valószínű. Valószínűleg az iráni háború az 1999-es, a Milosevics Jugoszláviája ellen viselt háborúhoz fog hasonlítani: azaz csak légicsapások lesznek. Irán bejelentette, hogy hamarosan atomfegyvert fog előállítani.

Minden nyugati hírszerző szolgálat megerősítette ezt a tényt, és csak abban voltak véleménykülönbségek, hogy Teherán mikor fogja a fegyvert birtokolni. Általában 6 és 18 hónap között mozognak az elképzelések.


Irán, kedvező földrajzi helyzetéből adódóan,
egy nem túl bonyolult rendszerű hordozórakétával bármilyen célpontot elérhet a Közel- és Közép-Keleten. Ahmadinedzsád elnök pedig meglehetősen agresszíven nyilatkozott Izrael és Amerika ellen. Az Irakban állomásozó amerikai katonák vagy Izrael állam potenciális célpont Irán számára.

Washington képes arra, hogy sebészi pontosságú légicsapást intézzen az iráni atomlétesítmények ellen, olyanokat, mint amelyeket Izrael hajtott végre a 80-az években Irakkal szemben, amikor Szaddám Huszein szintén atombomba gyártására készült. Sajnos a helyzet egyre nagyobb sebességgel a kritikus pont felé tart. Az idő a béke ellenfelévé vált.

Így, ha az Egyesült Államok megpróbálja meggyőzni az ENSZ Biztonsági Tanácsát a támadás szükségességéről, ez mindenképp időigényes vitát eredményez majd. Nem zárható ki a teheráni rezsimmel való tárgyalás lehetősége sem, amely ebben a pillanatban nem túlságosan kényelmes beszélgetőtárs.


Ugyanakkor, ha folyatódik

az iráni atomprogram, a létesítményeket szétzúzó légicsapások nyomán olyan radioaktív felhő keletkezne, mely sok ezer iráni civilt érintene, és ez a civilizált világban elfogadhatatlan ár.

Valószínűleg a hidegháború lezárása óta a legfontosabb nemzetközi krízishelyzettel állunk szemben. A nyugati hatalmak eltérően vélekednek az Egyesült Államok politikájáról az ügyben, sőt még Nagy-Britannia, az USA természetes szövetségese is fenntartásokkal él. Tony Blair valószínűleg ellenzi a brit fegyveres részvételt. Franciaország és Németország nem vesz részt az Irak elleni háborúban, így nehezen egyeznének bele egy iráni katonai beavatkozásba.



És ha a Nyugat nem képes e kérdésben megegyezni,

mi várható a világ többi részétől? Oroszország nagyon komplex szerepet akar játszani, híd akar lenni a muzulmán világ és a nyugati civilizáció között. Moszkva egyike marad azoknak a nagyon megfogyatkozott diplomácia csatornáknak, melyek révén Teheránnal párbeszéd folytatható. Ám Oroszország helyzete végeredményben túl sok tényezőtől függ a jelen pillanatban ahhoz, hogy most meg lehessen állapítani a végkifejletet.

Kína lázasan kutat nyersanyagok és energiaforrások után, hogy fenntarthassa a történelem egyik leglátványosabb ütemű gazdasági növekedését. Ha a nyersolaj hordónkénti ára 100 dollárra, vagy fölé emelkedik, a másfél milliárdos Kína recesszióba kerül. De nem ez jelenti a legnagyobb veszélyt.


Irán nem arab ország,

de minden arab állam és az egész muzulmán világ támogatja. Ha az Egyesült Államok nem talál szövetségest az iszlám világban, egy katonai beavatkozás könnyen lesz az iszlámmal szembeni keresztény-cionista támadásként értelmezhető.

Ennek a verziónak a hatása sokkal pusztítóbb, mint egy, a Közép-Keleten felrobbanó atombomba. A civilizációk közötti szakadék annyira elmélyülhet, hogy mindannyiunkat a mélységbe ragadhat.

Ha mégis kitör ez az új háború, a következmények elől senki sem menekülhet; a válság nem fogja Romániát sem elkerülni. Az olaj ára megváltoztatja a világot az Északitól a Déli-sarkig.

Románia részvételét ebben a háborúban teljesen ki kellene zárni. Ha London kétségekkel küzd, természetes, hogy Bukarestnek is el kellene gondolkoznia. A szövetségesekkel szembeni kötelezettségeket azonban teljesíteni kell.

Törökország bejelentette, nem engedélyezi, hogy törökországi katonai bázisokról amerikai légicsapás induljon Irán ellen. Lehetséges, hogy a repülőgépek csak anyahajókról szálljanak fel? Nehezen hihető.

Băsescu elnök bejelentette, az Egyesült Államok nem indíthat támadást a dobrudzsai támaszpontról Bukarest engedélye nélkül. Vagyis: Romániának tényleg nincs semmi keresnivalója ebben a háborúban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS