Alkalmazkodtak: madarak költenek a csernobili betonszarkofágban
szerk. 2006. április 20. 17:52, utolsó frissítés: 17:43Az állatok #b#jobban bírják a radioaktív szennyezést#/b#, mint az ember jelenlétét.
Bár maga az ukrán kormány is „elidegenedő területnek” nyilvánította, szó sincs arról, hogy a csernobili atomreaktor és 30 kilométeres körzete kopár, holdbéli táj lenne. A közfelfogás szerint a radioaktív szennyezés miatt itt a fű sem nő; valójában a reaktortól alig 2 kilométerre fekvő Pripyat városa szép lassan dzsungellé válik.
A 20 évvel ezelőtti katasztrófa miatt sebtében kiürített Pripyat talán egyike a világ legfiatalabb – és legkevesebbet „élt” – városainak. A ’70-es évek elején átadott város gyakorlatilag az atomerőművet kiszolgáló munkásszállóként működött; a négyes blokk 1986 április 26-i kora hajnali robbanása után a városkában az élet többé-kevésbé a normális mederben folyt tovább 36 órán keresztül. A hatóságok csak ezután menekítették ki az 50 000 főnyi lakosságot, és
zárták le a területet.
Míg a katasztrófa-elhárítás gépezete az erőmű környezetében teljes hírzárlat mellett működött, a reaktor grafittüze a radioaktív kibocsátást a magas légkörbe juttatta. A friss tavaszi légáramlatok heteken keresztül ide-oda szállították a radioaktív felhőket a katasztrófa arányait legfeljebb csak sejtő Európa fölött.
„A sugárzás jót tesz az állatoknak annyiban, hogy elkotródnak az emberek” – fogalmaz Mary Mycio, aki Wormwood Forest (Keserű erdő) címmel könyvet írt a lakatlan terület természetrajzáról. Mindenhol nyárfák nőnek, egyes állatpopulációk elszaporodtak, ráadásul pedig évtizedek óta nem látott fajok – mint például a hiúz – is megjelentek.
Itt sikerült meghonosítani
egy, Przewalski nevű lengyel természettudósról elnevezett vadló-fajtát, mely a ’60-as években közel állt a kihaláshoz. A jávorantilop-populáció virul itt, és medvenyomokat is találtak már, annak ellenére, hogy Ukrajnának ezen a részén évtizedek óta nem élnek medvék. Sőt, a reaktor további szivárgását megakadályozó betonszarkofágjában nagyon sok madár, seregélyek, galambok és fecskék is költenek.
Az Encarta Csernobil-térképe>>>
Az állatok, úgy tűnik, sokkal jobban bírják a radioaktív szennyezést, mint a növény- és rovarirtó szereket, az iparosítást, a forgalmat és a mocsarak lecsapolását. A 20 év alatt nyolcszorosára növekedett vaddisznó-populációnak most nincsen más ellensége, mint a farkas – mely szintén a katasztrófa után jelent meg. Persze mindez
nem volt mindig ilyen rózsás:
a katasztrófa utáni hónapokban, amikor a sugárzás szintje sokkal magasabb volt a mostaninál, a reaktor körüli, mintegy 4 négyzetkilométernyi fenyőerdő – azóta Vörös Erdő – például vörösbarnára vált és kipusztult. A leginkább sújtott területeken egyes állatfajok kipusztultak vagy nem szaporodtak többé.
Az egér-embriók egyszerűen feloldódtak; egy, 6 kilométerre levő szigeten hagyott lovak is elpusztultak, mivel szétmállott a pajzsmirigyük. Az ugyanazon a szigeten levő szarvasmarha-állomány pajzsmirigye is elsatnyult, de meglepő módon a következő generáció már normális volt. Jelenleg a lezárt területen élő állatok radioaktívak, de egyébiránt egészségesek. Az állatvilág, úgy tűnik,
alkalmazkodik a sugárzáshoz:
kutatók például kiderítették, hogy a kipusztult fenyőerdőben élő egerek ugyanannyit élnek, mint relatív „tiszta” területen élő társaik. Ugyanakkor a „kívülről” hozott egerek megszenvedték a Vörös Erdőben való tartózkodást.
Sergey Gaschak ökológus, akinek szakterülete radioaktív sugárzás, kutatásai során egyetlen, rákos tüneteket produkáló egeret talált. Bár génmutációra is bőven van bizonyíték, egyetlen ilyen mutáció sem módosít az állatok fiziológiáján vagy szaporodási készségein, tehát „kétfejű szörnyszülöttek nincsenek” – mondta a BBC két tudósítójának.
Az egyedülálló, virágzó ökoszisztéma láttán a környezetvédők elgondolkozhatnak korábbi, radioaktív sugárzással kapcsolatos álláspontjukon: James Lovelock környezetvédő például egy 2001-es, Daily Telegraph-ban megjelent cikkében azon spekulál, hogy talán
nem is rossz ötlet
radioaktív hulladékot tárolni a trópusi esőerdőkben – legalább nem merészkednének oda a fakitermelők.
A Csernobil körüli területek Fehéroroszországba nyúló részeit már természetvédelmi területnek nyilvánították; Ukrajna egyelőre még habozik, bár ez a terület Európa legnagyobb természeti rezervátuma lehetne. Közben a hivatalos tervek szerint radioaktív hulladék-lerakatot létesítenének az amúgy is szennyezett területen. Bár az ukrán Zöldpárt hevesen tiltakozik ez ellen, ez a fentiek fényében nem elvetendő gondolat.
Szöveg forrása és fotók: news.bbc.co.uk