2020. aug. 6. csütörtökBerta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Pénzügyőrök segítettek eltüntetni a bizonyítékokat Csibi cégeinél?

B. B. E., S. Z. 2006. április 04. 20:39, utolsó frissítés: 20:21

Előfordult, hogy a fizetés az volt, hogy #b#nem vertek meg#/b# – állítja két volt alkalmazott, akik jelenleg a vád tanúi Csibi-ügyben.






Mennyi ideig dolgozott Csibi István mellett?

Magyari Tibor: – Négy évet.



Ezalatt milyen viszony alakult ki?

– Én véletlenül kerültem a céghez, egy reklámügynökséget és rádióadót akart nyitni Csíksomlyón abban a házban, ahol pillanatnyilag a lakása van. A 90-es évek végén reklámügynököket kerestek. Jelentkeztem a versenyvizsgára, bár tudtam, hogy a cég az övé. Amikor ’98 őszén a rádióadó nem kapta meg az engedélyeket, és a hullámhossz licitjét is elveszítette, akkor felszámolta, s én mint kereskedelmi ügynök dolgoztam tovább. ’99 június-júliusában kereskedelmi igazgató lettem, azután a személyi titkára.

Ezzel párhuzamosan én lettem a Neptun Könyvkiadó igazgatója – ez a kiadó adta ki többek között egy rendőrnek a verseskötetét. Egyébként Csibinek az az OTv-s nyilatkoztata nem igaz, hogy a vele szembesített 18 rendőrből egyet sem ismer. Volt olyan rendőr, aki tulajdonképpen jogi tanácsadója volt, havonta felvette 10 millió fizetését ugyanúgy, mint Ştefan Gogu, Moise Fluieraş (a Hargita megyei pénzügyőrség volt vezetői – szerk. megj.)

2000 júniusában megvette a volt Agroind Rt.-t, kinevezett igazgatójának. Addig maradtam ebben a tisztségben, amíg 2000. november 4-én egy baseballütővel fejbe akart verni. Kivédtem, s a bal karomat eltörte. Ezért indult az egyik bűnügyi eljárás.


Felidegesítette Csibit?

– Ez már olyan volt, mint a nyuszika sapkája. Ha nincs sapka, az a baj, ha van, az. Nem hallgatta meg az érveimet, azt kérdezte „főhadnagyától”, Tankó Róberttől, hogy mi lesz, hogyha én ezzel a baseballütővel fejbe ütöm? – Minden törik, mondta Robi. Erre Csibi főbe akart ütni. Attól a pillanattól kezdve decemberig hurcoltatott, zaklatott.


Tett feljelentést?

– Nem tettem. Amikor kivittek a sürgősségire, kijött Tankó Róbert és mások. Félrehívtak míg vártam a röntgeneredményt, s mondták, hogy erről senkinek semmit, mert aztán nagy bajok lesznek. 2004-ben jelentettem fel, amikor tudomást szereztem arról, hogy az országos rendőrség nyomozótisztjei itt vannak Hargita megyében, és kiderült, hogy nyugodtan lehet feljelentést tenni ellene, mert valóban eljárás indul. Addig ugyanis alig jött ki az ember a rendőrség ajtaján, Csibi Istvánnak már jelentették, sőt, magát a feljelentést is megmutatták neki.


S nem alakult ki egy olyan erős csoport, amely tudott volna tenni valamit már akkor?

(Nevet) Hatóságokkal semmit nem értél el... Nagyon nehéz önöknek kívülállóként megérteni azt, ami itt uralkodott. A rendőrségnél, ügyészségnél, a bíróság berkeiben, a megyei- és helyi tanácsnál, prefektúránál, munkaügynél mindenütt megvoltak az emberei.


Mekkora támogatásról van szó?

– Nagy összegekről. Ott van a kékszesz-ügylet: papíron annyi kékszeszt gyártottak, hogy Csíkszereda 35 000 lakosa csecsemőtől nyugdíjasig mindenki alkoholista kellett volna hogy legyen, és mindenkinek kékszeszt kellett volna innia. Percenként 3 felesüveg kékszeszt kellett volna eladnia a gyógyszertárnak, ami az övé volt, hogy kijöjjön az a mennyiség.




Ezt a Gogu és a Fluieraş tanácsára hozták össze. ’99-2000-ben a csíkszentsimoni szeszgyárban a 96,5%-os bruttó szesznek litere 62-65 000 lej volt, amiből 47 000 lejt a különböző, állam felé kifizetendő illetékek tették ki. Azonban hoztak egy rendeletet, hogy aki nem szeszesitalba dolgozza fel a szeszt, hanem az egészségügy számára kékszeszt gyárt, az visszaigényelheti az illetékeket. Azt a legyártott 100 000 liter kékszeszt szorozzák be 47 000 lejjel! Azt is tegyük hozzá, hogy ezt a fiktív kékszeszt, ami tulajdonképpen szeszesital volt, végül feketén adta el.


Ez hány évig ment?

– Körülbelül egy évig.

Szabó Lóránt: Amikor jött a központ pénzügyi ellenőrzés, ő azelőtt egy héttel tudta. Hamar rendbe volt téve minden: a bukarestiek érkezésük előtt a megyei pénzügyőrségnek szóltak, s ők elintéztek mindent.

M.: Én is láttam, személyesen bejöttek és irányították, ezt a papírt ide, a másikat oda, azt ott eltüntetni.


Ön mit dolgozott?

Sz.: Rakodómunkás, kapus, szekciófőnök voltam kinn a töltödében a volt Vinalcoolnál. Azután pedig testőr. Személyi testőr.


Mikor szállt ki?

– 2003 augusztusában. Volt egy megszakítás is, de összesen hat évig dolgoztam nála.


Egyszerű rakodómunkásként is látta, hogy mi folyik?

– Igen. Már akkor is járt be Fluiraş meg Gogu.


Meg kellett valaha valakit rendelésre vernie?

M.: – Függetlenül attól, hogy alkalmazott voltál, vagy cégen kívüli, mindenki kapott verést. Ott van például Péter Árpád (a városszéli „kastély” tervezője – szerk. megj.), akinek egyszer az volt a fizetése 5 hónapon keresztül, hogy nem verték meg.

Ott van Izsák László. Semmi vétke nem volt, csak annyi, hogy a nagybani élelmiszerforgalmazáson kívül szeszesitalt is forgalmazott. Csibi, a versenytársakat kiiktatandó, berontott a bandájával a céghez, s megverték.


Pontosan mi is volt a feladata?

Sz.: – Mindenért nekem kellett felelni. Ha valami nem tetszett neki, rögtön rám ordított, hogy te ezt nem láttad? Én feleltem a kapusokért, esténként nekem kellett kísérgetnem.


Hány ilyen személyi testőre volt?

– Hát ez attól függött, mikor milyen kedvében volt. Mikor mennyire akart nagyzolni.


Ez a verőlegénységet is feltételezte, vagy az más funkció volt?

– Minden benne volt. Csak attól függött, hogy ki mennyire élte bele magát.


Lehetett választani?

– Persze. Előfordult, hogy megmondhattad annak akit meg kellett volna verned, hogy „figyelj, ha megkérdezi, akkor megvertelek”. Oszt hátat fordítottál és elmentél. Persze volt olyan is, hogy a „munkát” ellenőriztette mással.

M.: Erre külön brigád volt. Ők voltak szó szoros értelmében vett verőlegények. Azok semmi mást nem csináltak, Bákóból, Galacról érkeztek. Képes volt ezekkel félemlíteni és ütlegeltetni az alkalmazottakat. A fizetést pedig nem a munkáért adta, az embereknek hálásaknak kellett lenni, hogy Csibi Istvánnak dolgozhatnak.


Volt olyan, hogy nem volt megelégedve és nem adott fizetést?

Sz.: – Hogyne.

M.: – Sőt, volt olyan is, hogy vissza kellett vigyél a fizetésedből. Volt olyan, hogy effektív egy vasat se adott az adott hónapra.


De a fizetések közben úgymond jók voltak?

Sz.: – Mind lehet papíron 10 millió lejes fizetés, ha végül kapsz kettőt.

M.: – Nagyon ritkán, évente 1-2 alkalommal fordult elő, hogy az ember megkapta teljes fizetését. Így ha kiszámoljuk, hogy órabérben mennyi volt a fizetés, akkor ki lehet jelenteni: valójában semmiért dolgoztunk másokhoz képest.



Mikor mondta, hogy eddig és ne tovább?

Sz.: – Meg kellett vernem valakiket. Szóltam egyiknek, hogy vigyázzon, mert Csibi mindenáron ki akarja csinálni, és eljöttem a cégtől 2003 augusztusában. Aznap este egyik kapus felhívott – saját telefonjáról nem mert, így kölcsönkérte az egyik mérnök telefonját – hogy „Lóri, utánad kell mennünk, hogy verjünk meg. Valahová húzzál el”.

Hazamentem, összepakoltam mindent, elmentem egy hétig, közben gondolkoztam, mi értelme bújkálni? Nem loptam, nem tartozom neki, ha ő úgy érzi, veressen meg. Hazajöttem, aznap hívott Tankó Robi, hogy István beszélni akar velem. Levitettem magam a farmra – mondták, István hátul vár.

Megmotoztak – ilyet sosem csinálnak olyan személyekkel, akikkel csak beszélgetni akarnak – aztán a kísérőm meg akart ütni. Elkaptam a fejem, s akkor valahonnan egyik istállóból hátulról leütöttek. Ötön-haton rúgtak. Tankó Robi parancsára aztán befejezték, betettek egy Daciába, és a Suta-tónál a mezőn kiraktak.

Egy taxival értem vissza a városba: a sürgősségin az orvosnő megkérdezte, törvényszéki orvoshoz adjon-e papírt? Mondtam, nem kérek és ne értesítse a rendőrséget, mert azt nyilatkozom, hogy elestem a biciklivel. Utána az autóm is felgyúlt, de ha jelentettem volna, biztosan nem úszom meg ennyivel.


Ön most szabadult...

Sz.: – Igen, 10 hónapot ültem emberrablás és illegális fogvatartás miatt, most szabadlábon védekezhetem. Egy lányka és barátja, akik ott dolgoztak a cégnél csordapásztorokként, kirugódtak. Loptak is – a pénzből megkerült 5 300 000 lej, 700 000 lej azonban nem. Nekem mondták, hogy a pénz a fejében vegyem el a fiú biciklijét.

Mikor István elment, mondtam a srácnak, nem veszem el a biciklit, de ne csináljunk egymásnak bajt, hozza el a pénzt másnap reggel. Reggel nem hozta el a pénzt, saját zsebemből fizettem ki.

Később megláttam őket az utcán: lefékeztem, mirefel a srác elszaladt. A kisasszony viszont ott maradt úgyhogy bevittem a céghez és otthagytam. Kiderült, hogy a lány két nap múlva került haza, az anyja pedig feljelentést tett a rendőrségen.

Csibi ezzel a dossziéval zsarolt, fenyegetett, hogy ha nem csinálom azt, amit mond, akkor ő személyesen megy a rendőrségre, s tanúvallomást tesz ellenem. „Bezáratlak büdös kövér!” – ezt ordította.

Volt olyan, hogy a rádióval úgy megdobott, hogy egy hónapig kék volt a mellem. Egyszer a fejszét is felemelte lenn a farmon s belém akarta vágni.


Ez mind játékból?

– Rendesen élvezte terrorizálni az embereket. Az irodája előtt mindig megkérdeztük azt, aki előttünk bent volt, hogy milyen a hangulat, mire lehet számítani. De olyan is volt, hogy normálisan beszélgettünk, s egy adott ponton el kezdett ordítani, lehordott, majd két perc múlva megint vigyorgott.

M.: – Ritka volt az olyan hét, amikor nem nézte meg egyszer a kedvenc filmjét, a Keresztapát. Amikor aztán reggelente elkiáltotta a rádió adó-vevőben, hogy „Don Corleone!” akkor már tudtuk, hogy a filmet ma lejátsszuk élőben: valaki áldozat lesz, s a keresztapa üt.

Sz.: – Egyszer arra voltak kíváncsiak a töltődében, hogy a kapusok mennyire figyelmesek. Egy autóra feltettek négy üveg itallal többet, ez Simon Karcsi ötlete volt.


A kapusnak kellett ellenőriznie ezt, nem a raktárosnak?

Sz.: – A raktáros felrakta, kiszámlázta, de a kapusnak ellenőriznie kellett a raktárost.


M.: – Mindenkinek mindenkit ellenőriznie kellett.

Sz.: – A kapusok megtalálták a négy üveg italt, de nem jelentették. Jön a parancs, hogy meg kell állítani a furgont s le kell szedni erről az összes italt. Egyszercsak megjelenik István, látja, hogy mi a parkolóban rakodjuk ki az italt. Megállt, hogy lássa, mi történik.

Simon Karcsi mondta, hogy négy üveg italt az illető sofőr rakta fel és nem pedig azt, hogy ő maga. Errefel István pofozni kezdte a sofőrt, majd vette a rádiót és ordítozni kezdett a kapusoknak, hogy nem vették észre.

Ezek meg vissza, hogy hát ők megtalálták. A sofőr meg csak nézte Istvánt, hogy ez a pofon miért volt? Hogy szokjad – hangzott a válasz.


A megyén kívül voltak incidensek?

Sz.: – Ahogy kiért „felségterületéről” már jobban vigyázott. Csíkszereda-Udvarhely között esetleg 200-al is ment, de Udvarhelyen már érezte, hogy ez nem az ő területe, s be kell tartania a szabályokat.


Félnek?

M.: – Az igazat megmondva már tettem is lépéseket, hogy csendőrségi védelmet kérjek. Átirattal fogok fordulni az Országos Rendőr-főkapitánysághoz is, hogy addig nem teszek több nyilatkozatot, míg nem tesznek be a tanúvédelmi programba. Nem is annyira magamért, hanem a családomért.


Ön is kér felügyeletet?

Sz.: – Nem, akkor meglátná, hogy félek.

M: – Attól, hogy az ember óvatos, még nem azt jelenti, hogy fél.

Sz.: – Én sem mondhatom, hogy nem félek. Éjjel nem merek aludni és a kocsit lesem. Túl sokat voltam mellette ahhoz, hogy elhiggyem, nem akar bosszút állni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS