2020. aug. 5. szerdaKrisztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A székelyföldi szakaszok után már látszik: nagyon erős döntő várható

K. A. 2005. december 06. 15:45, utolsó frissítés: 14:46

Amikor megérkezünk, Udvarhely már elcsendesedett. Vacsora a Jungle-ben, szeretünk ide járni, itt a pincérnőket #b#nem lehet#/b# kiakasztani.





Ami kicsit elszomorít: a fekete kiscápa, mely évek óta nem hajlandó elúszni a jobboldali akváriumfaltól.

Budaházi Attila rendező napokkal korábban összeállította a fellépők listáját, minden a terv szerint, stressz, másnap 11-kor kezdünk. Konstatálom: a Transindex-csapatnak már megvannak a médiabefutós káromkodásai, ezzel csak azt akarom mondani, hogy jól össze vagyunk hangolva.




Udvarhelyen a helyi, a marosvásárhelyi és a kolozsvári továbbjutók versenyeznek, akik sorban meg is érkeznek. Délelőtt főpróba, délután show.

A Digitál3 stúdió folyosóján csekkolom, hogy milyen a reggeli hangulat. Minden rendben, a versenyzők között beindult a mozgás, barátkozás. Bent ugyanezek a srácok elismeréssel tapsolják meg egymást, azt hiszem, ezt az egészséges hangulatot próbálja rendszeresen leírni a romániai magyar sajtó beszámolóiban, főleg akkor, amikor nincs ilyen hangulat.




Egy intermezzó: a Transindex-csapat félrevonul kávézni és átbeszélni, ami még szervezésileg és kommunikációügyileg felmerülhetett. Egy hangulatos kis kávézdába vonulunk el, amiről közben kiderül, a helyi polgári elit törzshelye. A kávé jó, a berendezés sem rossz, a pultos nagyon haver.

A Médiabefutó helyi szakaszai alatt Udvarhelyen és Nagybányán találkoztunk a legbarátságosabb emberekkel. Megvesszük a Polgári Élet aktuális számát, benne egy véregyszerű december 5. sirató. Következtetés: jövőre elhozzuk a betonmagyarokat médiabefutó-terápiára, hogy tapasztalják meg, nincs veszélyben a magyar nemzet sorsa.

Aztán kipróbálunk egy másik, főtéri cukrászdát is, a pincérnőnek olyan a bajuszkája, mint Frida Kahlónak, nagyon türelmes hozzánk. A sütik viszont egészen átlagosak.




A két székelyföldi Médiabefutó-regionálison, azaz Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen összesen 64 produkciót kellett elbírálnia a zsűrinek. Ezek többsége olyan, amely eléri vagy éppen meghaladja azon előadók színvonalát, akik többé-kevésbé profimód ebből élnek.

A szervezés már rutinos, a zsűrizés miatt kicsit szorongok, a fellépők egy részét közben megismertem, megkedveltem, tudok róluk olyasmiket is, amik tudatalatt hatással lehetnek rám.

Fél órával kezdés előtt megtelik a D3 stúdióterme, aztán minden lehetséges álló és ülőhely is. A csapatnak semmi oka rá, de érzem, hogy kicsit mindenki ideges – ez a fáradtság jele lehet.

Show-time: a közönség implikálódik, jók a beszólások, és rokonszenves, hogy nem hagyja magát, vagyis nem zsarolható ki belőle a taps, ha nagyon könyörögnek érte az előadók. Szünet, aztán még egy menet, a zsűri el. A döntés nehéznek tűnt – de még nem tudtuk, milyen lesz Csíkban. Gyuszi beolvassa a továbbjutók névsorát, huh!

[Az udvarhelyi továbbjutók listájára katt ide]




Csekkolok egyet a médiás havereknél, hogy milyennek tűnt nekik a színvonal és okés-e az, amit a zsűri elképzelt. Úgy tűnik, szerintük sincs baj. A vacsora során elernyedünk, már a pincérnőket sem teszteljük, megpróbálok vitát gerjeszteni arról, hogy az eredményhirdetésnek a kiesők vigasztalásáról vagy a továbbjutók ünnepléséről kell szólnia. Nem lesz belőle vita: mindenki egyetért abban, hogy ez utóbbiról.


Éjszaka érkezünk Csíkba. Reggel tízre itt lesznek a helyi, a kézdivásárhelyi, a gyergyói és a sepsiszentgyörgyi továbbjutók – délután több olyan produkciót akaszt meg a zsűri, melyek tavaly továbbjutottak az országos döntőre. Sejtve, mi lesz majd a nagyváradi középdöntőn, leszögezhetem: az idei marosvásárhelyi országos színvonala óvatosan fogalmazva fantasztikus lesz.



A próbafolyamat fél ötig tart, ötkor kezdődik a show. Teltház, 750-780 fős közönség, sikolyok, vastapsok, imádom. Két apró baki: megakad a projekció, de helyrehozzuk, megakad egy .mp3, de ezt is megoldjuk. Szerencsére nem mi vagyunk a versenyzők, mert ha valaki a színpadon két apró hibát ejt, akkor az annyi.

A show négyórás, a zsűriben nagyon komoly szakmai viták. Ha valaki a próbán jobb, azt nem vesszük figyelembe? Ha valami nem túl intellektuális, de a műfajában jónak számít, az jó? Hány bazmeg lehet egy hip-hop számban ahhoz, hogy ne számítson közönségesnek? Szempont lehet-e az, hogy mi az, ami a közönségnek tetszett, miközben nekünk nem?

[A csíkszeredai továbbjutók listájára katt ide!]


Klasszikus médiabefutós dilemmák, ezekre mindig visszatérünk. Az érveket és ellenérveket is jól ismerjük már. A nagyváradi regionális még hátravan, az sem lesz könnyű. (Kellemes teher!)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS