Elődeink az utódaink?
Gyenge Zsolt 2001. október 26. 17:51, utolsó frissítés: 17:51[Filmszemle] Fekete árny fedi be a vászon nagy részét, a széleken sejtelmes vörös-sárga fényfoltok; hirtelen két szem parázslik fel középen --
-- ekkor jövünk rá, hogy egy hatalmas majom néz velünk fenyegetően szembe. Így ér véget a legújabb sci-fi megaprodukció remek főcíme.
Tim Burton az amerikai mozi különleges figurája, mindig a kommersz és a szerzői film közötti keskeny sávon egyensúlyoz -- több-kevesebb sikerrel --, hol az egyik, hol a másik tábor rajongóit elégítve ki. A szokatlanabb, néha botrányszagú alkotások mellett időnként nagy stúdiók gigantikus produkcióiba is beszáll, ahol anyagi megkötések nélkül kísérletezgethet hatalmas tömegmozgatásokkal és csúcstechnológiával.
Teszi azt akkor is, ha tudja, ilyenkor a befektetett tőke megtérülési kötelezettsége miatt a producerek alkotói szabadságát meglehetősen korlátozzák. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozik a Majmok bolygója, amely már csak műfaja miatt is (egy klasszikus sci-fi remake-jéről van szó) a legújabb hollywoodi divattrendbe illeszkedik.
Időutazás, ok-okozati viszonyok időugrás általi kavarása, párhuzamos idősíkok egyszerre létezése: talán ennyi a már többször is elmesélt (regényben, filmben) történet gondolati háttere. Minden ami ezen kívül megjelenik, könnyedén leírható lenne a sci-fi és az akciófilm sablonjaival. Szó se róla, ezeket a sablonokat Burton remekül alkalmazza, akár az akció izgalmáról, akár a sci-fi-világ hitelességéről van szó, de minden az "illem és a jóízlés" határain belül marad.
Egyedül a film befejező pillanatának váratlansága zavarhatja meg az ilyesmihez nem szokott nézőt. A rendező ugyanis a Pierre Boulle-regénytől és az előző (Franklin J. Schaffner, 1968) mozgóképes változattól eltérően vállalja azt a nézőt kényelmetlen helyzetbe hozó megoldást, hogy nem ad részletes, mindent tisztázó magyarázatot a végső drámai fordulatra. Amikor már boldog megoldás felé közeledőnek érezzük a filmet, és a sietősebbek fészkelődni kezdenek székeiken, hirtelen, minden előrejelzés nélkül szembesülünk az új helyzettel. Ebben a pillanatban nyugalmunk és biztonságunk visszanyerése érdekében csupán azt kívánjuk, bár tartanának még tíz percet a képsorok.
Na ekkor int be nekünk a stáblistával a valódi Tim Burton.
___________________________________
Pierre Boulle 1964-es regényének szinopszisa
A fantasztikus történet a 2500 utáni években játszódik. Az elbeszélés kerete: két gazdag fiatal szerelmes, Jinn és Phyllis, saját űrhajójukkal kalandoznak az űrben. Egy palackot fognak ki, melyben hosszú, írásos üzenet van. Ebből ismerik meg Mérou, a hajdani híres francia újságíró (az üzenet szerzője) tragikus történetét. Méreu Antelle professzorral és a fizikus Levainnel elsőként vállalkozott arra, hogy a Naprendszeren túli Orion csillagzat Betelgeuze bolygójára utazzon. A földhöz hasonló életet, civilizációt találtak.
Csak éppen: látszatra a fejlődés máshogy zajlott le. A majmok lettek értelmes lények és az emberek álltak meg az értelem alsó fokán. A professzor fogságba kerül. A fizikust a gorillák lelövik. Mérou lélektani kísérleti telepre kerül, ahol elszántan igyekszik bebizonyítani a majom-tudósoknak, hogy értelmes lény. Egy csimpánz-doktornő és tudós vőlegénye segítségével hamarosan megtanulja a majomnyelvet. Egy tudóskongresszuson leleplezi magát. Ezután új fordulat következik. A bolygón folyó régészeti kutatások nyilvánvalóvá teszik, hogy itt is emberi civilizáció volt valaha, melyet elsöpört a többségbe került majmok áradata.
Mérou sorsát majdnem megpecsételi, hogy értelmes fia születik a szép vadember-lánytól, Novától. A majmok attól tartanak, hogy Mérou és fia újból értelmes emberekkel fogják benépesíteni a bolygót. Elhatározzák, hogy megölik őket. A doktornő és vőlegénye azonban űrhajóba juttatja őket. Mérou és családja tragédiája a Földre érve teljesedik be, mert közben itt is átvették a majmok az uralkodó szerepet. Jinn és Philis, a két csimpánz így értesül az emberi kultúra pusztulásának hiteles történetéről. A kitűnően felépített, fordulatos, szatírikus regény a modern fantasztikus irodalom legnívósabb alkotásai közé tartozik. (A scifi.hu összefoglalója)