Kiotói Egyezmény: Oroszorszországnak jó üzlet az ipari összeomlás
Sipos Zoltán 2005. november 28. 18:12, utolsó frissítés: 18:02Az Egyesült Államok a jövőbeli új technológiákról beszél, és nem szívesen vállal kötelezettségeket.
Montrealban hamarosan elkezdődik a Kiotói Egyezmény februári életbelépte utáni első ENSZ-konferencia: a küldöttek arról tárgyalnak majd, hogy hogyan tartják be a következő hét évben a károsanyag-kibocsátási kvótáikat.
Szó lesz még arról, hogy milyen lépések következhetnek majd 2012 után, és úgy tűnik, hogy a kanadai kormány megpróbálja majd valamiféle együttműködésre bírni a csupán megfigyelőként jelenlevő Egyesült Államokat.
George W. Bush amerikai elnök még 2001-ben lépett vissza a kiotói egyezményből mondván, hogy annak gyakorlatba ültetése károsítaná az ország gazdaságát. Az Egyesült Államok
azt is fájlalta,
hogy a fejlődő országokat az egyezmény nem kötelezi károsanyag-kibocsátásuk csökkentésére – például a világ legnagyobb légszennyezői közé sorolható Indiát és Kínát, akiknek gazdasága egyébként hosszú távon akár az Egyesült Államokkal is versenyre kelhet majd. Bush a kormányokat drasztikus lépésekre kötelező egyezmények helyett önkéntes akciókat és új technológiákat látna szívesen.
Az egyezmény 1997-ben jött létre, majd idén februárban lett kötelező jellegű, miután összejött az életbelépéséhez szükséges 55 aláíró ország. Mára a Kiotói Szerződést, mely a kedvezőtlen klímaváltozások megelőzéséről kötött 1992-es ENSZ-egyezményt kiegészítő jegyzőkönyv, 159 állam képviselői írták alá.
A cél az, hogy a fejlett országok 2008 és 2012 közt csökkentsék az üvegházhatásért, a globális felmelegedésért, a gleccserek olvadásáért, az óceánok vízszintjének emelkedéséért és a potenciálisan pusztító hatású klímaváltozásért felelős széndioxid-kibocsátásukat 5,2%-kal az 1990-es szint alá.
Minden ország egyénileg tárgyalta a ráeső károsanyag-kibocsátási kvótát – az EU-tagországoknak 8%-kal kell csökkenteniük azt, Japán csupán az átlagos 5%-kal, sőt, egyes országok akár növelhetik is károsanyag-kibocsátásukat. Oroszországnak például
igen jó üzletet jelent
az egyezmény: ipara 1990 óta összeomlott – jelenleg 40%-kal kevesebb a károsanyag-kibocsátása – így eladhatja fölösleges krediteit olyan országoknak, melyek nem képesek teljesíteni a vállalásukat. Románia szintén krediteinek eladásán spekulál, legalábbis így nyilatkozott még 2001-ben a környezetvédelmi miniszter.
A statisztikák azt mutatják, hogy az 1990-2000-es periódusban az erősen iparosult államok károsanyag-kibocsátása összesen 3%-kal csökkent – ez azonban a volt Szovjetunió összeomló gazdaságának köszönhető, a gazdag országok károsanyag-kibocsátása valójában 8%-kal nőtt. Az ENSZ jóslata szerint a fejlett országok nem tudják majd teljesíteni a vállalásukat, és 2010-re az 1990-es értéket 10%-kal haladják majd meg.
Az sem vehető biztosra, hogy az érintett EU-tagországok tudják teljesíteni az 1990-es szintnél 8%-kal kevesebb légszennyezésről szóló vállalásukat. Franciaország, Svédország és Nagy-Britannia ilyen téren az élen járnak, Spanyolország, Portugália és Írország még
semmit nem tettek
ennek érdekében. A legtöbb szakértő úgy tartja, még az is édeskevés lenne, ha minden aláíró országnak sikerülne betartani a Kiotói Egyezményt. Egyesek szerint a globális felmelegedés problémájának megoldásához a károsanyag-kibocsátást nem 5, hanem körülbelül 60%-kal kellene csökkenteni. Más kritikusok szerint az egyezmény a világ károsanyag-kibocsátásának 25%-át adó Egyesült Államok nélkül nem sokat ér.
Az Egyesült Államok a nemzetközi nyomásra úgy válaszolt, hogy egyfajta alternatív egyezményt próbált volna tető alá hozni Ausztráliával és más ázsiai országokkal együtt, Ázsia-Csendes Óceáni Klímaegyezmény (Asia-Pacific Climate Pact) néven. A novemberre tervezett első találkozó elmaradt.
Az idén júliusban Laoszban bejelentett kezdeményezés a világ levegőszennyezésének összesen 50%-ért felelős országokat tömörítené – Ausztráliát, Kínát, Indiát, Japánt, Dél-Koreát és az Egyesült Államokat. Az együttműködés Bush elképzelésének megfelelően
a technológiai fejlesztésről,
valamint a magán-szektor bevonásáról szól, és a Kiotói Egyezménnyel ellentétben itt nincsen szó kötelezettség-vállalásról, így szankciókról és költségekről sem.
Bár kijelentések szintjén elhangzott, hogy az Ázsia-Csendes Óceáni Klímaegyezmény nem helyettesíti a kiotói protokollumot, tehát az Egyesült Államok-Ausztrália páros nem kívánja kifogni a szelet a Kiotói Egyezményt aláírók vitorlájából, a júliusi bejelentés üzenete világos: a résztvevő országok nem annyira a környezetszennyezést, hanem a nemzetközi közösség bírálatait szeretnék csökkenteni.
Időközben napvilágot láttak egy antarktiszi kutatás (European Project for Ice Coring in Antarctica) eredményei, miszerint jelenleg a légkör széndioxid- és metán-szennyezettsége
magasabb, mint bármikor
az elmúlt 650 000 évben. Az üvegház-hatásért nagyban felelős széndioxid-koncentráció a légkörben körülbelül 30%-kal magasabb, mint bármikor a történelem során, a metán esetében ez az arány 130%. A koncentráció növekedésének ritmusa is látványos: a széndioxid aránya kétszázszor gyorsabban nő, mint bármikor az utóbbi 650 000 év során. Egy, a Science folyóiratban közzétett cikk azt állítja, hogy a tengerek szintje kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a múlt évszázadokban.
Forrás: BBC
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!