Kolozsvár: intellektuális és abszurd kreatívok
szerk. 2005. november 15. 10:32, utolsó frissítés: 2005. november 14. 18:00A tavalyi kolozsvári bukta után az idei Médiabefutó mintha egy másik városban került volna színpadra.
Udvarhely, Csíkszereda, Gyergyó – és persze Nagyvárad – után a kincses posvány is bekerült médiabefutós emlékkönyvünkbe. Azért mégiscsak meglátszik, hogy ez itt egy bohém egyetemi város, nevethetünk fel megkönnyebbülve.
A vasárnap esti repertoárban volt valami jellegzetesen kolozsvári diákos, egyféle kozmopolita lendület, ízlés szerint konzervatív értékorientáltsággal fűszerezve. Tizennégy produkcióból nyolc jutott tovább. Lássuk:
Bereczki Mátyás, a kürtőskalács-hardver virtuóz
Az egész úgy kezdődött, hogy édesanyja átnyújtotta neki egy régi kürtőskalácssütő hengereit, hogy tudniillik próbálja ki, mi hozható ki belőle. Majd a 16 éves ütős szakos zenelicista Matyi elkezdte tanulmányozni a füstös farudacskákban rejlő akusztikus lehetőségeket, és ebből egy nagyon derék kis Médiabefutó-produkció lett.
A zsűri szerint jobban össze kellene simítani az egészet, ám ez most másodlagos, mert B. M. biztos továbbjutónak bizonyult.
Erika és Kata – üde dolgok egyszerű perkúcióval
Orsódal címen Péter Erika és Varga Katalin egy kedveske-gügyécske dalocskát adott elő, melyet viszont nem lehetett nem élvezni. És nem elsősorban a folk-produkció filozofikus jellege, hanem a két hölgy üde hangja és nagyon vidám előadásmódja miatt éreztük jól magunkat, és főleg azért is, mert olyan embereket láttunk, akik szeretik, amit csinálnak!
Farkas Lóránd – kicsit színpadias, ám jó az összhatás
Unchain my Heart, ezt énekelte a 23 éves színis Farkas Lóránd, nem rossz adottságokkal és azzal a többlettel, amit csak egy színész adhat hozzá. Szóval Farkas Lóránd: ezt a nevet jegyezzük meg.
Kalász – "asztahej" buli
A mezőségi néptánc-produkciót olyan fiatalok adták elő, akik – a zsűri méltatása szerint – láthatóan anyanyelvi szinten ismerik a néptáncot. Merevség nélkül, magától értetődő természetességgel táncoltak, improvizáltak.
A gond: a kötött részekben nem volt elég szinkron, emiatt úgy tűnt, buliznak és nem fellépnek. A laikus persze ilyenkor azt kérdi, mi itt a gond, a szakemberek egyik iskolája viszont azon a véleményen van, először a munka, aztán talán a szórakozás.
L.I.B.A. – a légy aki vagy, mindhalálig
A harmadéves kolozsvári színis diákok egy thriller-pantomimet adtak elő, amelynek eszmei mondanivalója: légy jó mindhalálig. Eltekintve attól, hogy a szám indítását kicsit túlspilázták, a befejezése sem volt nagyon egyszerű, ám a közönség vette a lapot, a srácok pedig érezték a ritmust.
Stutz Tímea – igazán érzékeny jelenség
A Transindex egyik új kedvenckéjéről van szó. Stutz Tímeának helyén a feje és érzékeny a szíve – ezenkívül a hangszálai is ígéretesek. Közgazdász diák, ami elég abszurd ahhoz képest, hogy első benyomás alapján legalábbis nagyon romantikus alkatnak tűnik.
A More than Words című, szerintünk nagyon nyálas számot adta elő, de úgy, hogy mégis berántott bennünket. Gyengéje: nagyon-nagyon lámpalázas.
Vasbeton-fiúk csipet-csapata – beton
A performance alatt rongyosra röhögtük a rekeszizmainkat. Ha megpróbálnánk kiragadni a szerintünk coolmináns pontot, akkor azt a képet idéznénk fel, amikor az egyik srác egy palacsintasütővel hátrafelé tüzel és a palacsintát betapasztja a kulisszák falára, közben valaki németül a boldogságról olvas fel egy magvas gondolatsort. Mit mondhatunk erre: biztos továbbjutókkal volt dolgunk.
Yesterdays – kellemes, de nem szirupos
Amolyan igényesebb flower-power zene, ahogy azt a diákok szeretik. A számuk címe is Yesterdays, ami egyféle manifeszt elkötelezettség a régi playlistek iránt. Szóval antitrend zene, légies hangszerelés, komplex harmóniavilág. Némi hiányosság a lány énekes teljesítményében lelhető fel, de itt sem a potenciállal van a baj.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!