2020. szeptember 26. szombatJusztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mert mi is van az ÚMSZ szoknyája alatt?

szerk. 2005. szeptember 30. 17:46, utolsó frissítés: 17:46

Az Új Magyar Szó bemutató számának standokra kerülése alighanem 2005 legfontosabb médiás eseménye. Kegyetlenek leszünk.





A szerkesztőségnek nem volt túl sok ideje az ingyenesen osztogatott demószám elkészítésére, ami azért kár, mert az alapkoncepció egy újszerű "néplap" létrehozása, vagyis valami olyasmi, ami még nem volt.

A mutatványszám gyengébb része pontosan ott mutatkozik meg, ahol koncepcionálisan innovatívnak kellene lennie. Persze fontos szempont, az utóbbi 15 évben családi lapunk még nem volt, ilyet csinálni külön szakma. Ezt a szakmát, úgy tűnik, az ÚMSZ szerkesztői a pauszok felé hajolva fogják megtanulni.

A lap már rendelkezik egy teszt fázisban lévő honlappal a www.maszol.ro címen.



KÖZÉLET



Ahhoz képest, hogy a főszerkesztő, a két vezető szerkesztő mellett az Új Magyar Szó impresszuma négy főmunkatársat, 12 szerkesztőt és 14 tudósítót sorol fel, viszonylag kevés a tartalom a lap közéleti jellegű oldalain.

A főoldalon egy "diplomáciai" jellegű hír: Orbán Viktor és Markó Béla Gyulafehérváron találkozott. Kiderült, a Fidesz elnöke novemberben ismét ideutazik – és ennyi a vitamin az egészben, meg hogy Viki és Béla, de hát ezt már tudjuk.

Majd egy lényegében kedd esti hír: a cím- és a második – elvileg külpolitikai – oldalon korrekt összefoglaló arról, hogy a Fidesz szerint elsiette a magyar parlament Románia EU-csatlakozás szerződésének megszavazását. Szintén külpol-tematika a Szülőföld Alap konferenciája.

Emellett mindössze három hír foglalkozik valóban nemzetközi történésekkel. Saron és a gázai kivonulás, bin Laden és a brit bevándorláspolitika plusz migráns-roham egy marokkói spanyol enklávé ellen. Ennyi nagyon kevés egy valódi külpolitikai rovathoz.

A majdnem elfogadott kisebbségi törvény, a régi-új Cozma-ügy mellett egy mozgássérültekről szóló összeállítás képezi még a lap közéleti részét. Az Új Magyar Szó a mutatványszámban nem tudta hasznosítani a lapelőd Romániai Magyar Szó időnként


bájosan dilettáns, de pont ezért szórakoztató

helyi tudósítóit. Más: Erdély, mint olyan, külön rovatot kapott a Társadalom mellett: ez a felosztás logikailag azt az elképzelést erősíti, miszerint léteznek olyan speciálisan erdélyi témák, melyeknek nincs helye sem a politikai, sem a szociális, sem a gazdasági rovatban, sőt még a vélemény-oldalon sem.

A vélemény-oldalon három korrektül megírt, de új szempontot nemigen hozó publicisztika. Ágoston Hugó főszerkesztő a Krónikában elkezdett rovatát, a Médiavetítőt írja tovább; Székedi Ferenc, az Erdélyi Riport és az RMSZ munkatársa a modernizáció mellett érvel, Salamon Márton László, a Krónika volt lapszerkesztője Márton Áron püspökre emlékezik. Három véleményanyag egy helyen nem rossz, az ÚMSZ erős közbeszéd-formáló tényezőnek tervezi magát, és ez tényleg izgi.


Összegzés:



a publicisztikákat leszámítva közélet-témában egyszerűen több információt lehet megszerezni egy viszonylag profin szerkesztett helyi/regionális napilap – például a Bihari Napló, a Nyugati Jelen vagy akár a Szabadság – tetszés szerint kiválasztott számából. És a korrekt szövegekhez kéne még kis spiritusz is.


DIZÁJN

Láthatólag ugyanaz a dizájner készítette az ÚMSZ laptervét, mint aki az Erdélyi Riport-look első változatát. Az alap most is Misztótfalusi Kis Miklós Janson antiqua néven futó betűtípusa, címbetűként kiegészítve a talpatlan Helvetica keskenyített, illetve dőlt változataival.

A dizájn biztosra megy: a tervező kiválasztott két klasszikus, 17. és klasszikus 20. századi ikont a betűtervezés történetéből. A végeredményen nem igazán érződik a 90-es évek új trendjeinek hatása. A szövegbe ékelt kereteseken vastag fekete árnyékolás, ami a Fal ledöntése mellett szintén 1989 nagy innovációi közé tartozik.

Kevesebb több lett volna: a nemrég áttervezett brit napilap, a The Guardian-on is látható, egy betűcsalád bőven elég; nem kőbe vésett elv az sem, hogy a címeket muszáj szigorúan geometrikus talpatlan betűből szedni, de ne akadékoskodjunk.

Az utóbbi egy évben átdizájnolt román nyelvű napilapokból is lehetett volna ihletődni (egypár PDF-ben letölthető oldal: Adevarul, Cotidianul, Gandul), vagy horribile dictu a tartalmat olykor meghazudtolóan elegáns Magyar Nemzetből.

A logó külön történet: egyesekben szocreál benyomásokat kelt, mások lenéző kifejezést vélnek felfedezni a közepébe bevágott Szabadság-szobor arcán. A Janson és a Helvetica mellett két másik betűtípust vet be, viszont méltánylandó a vizuálisan következetesebb hatást keltő, "szalagcímesebb" kisbetűs írásmód.

Az összkép kellemes, nyugatias, nem túl innovatív, de relatíve jól olvasható, becsületes iparosi munka.


INNOVATÍV KÍSÉRLETEK



Kellemes meglepetés, hogy az ÚMSZ olyan feladatokat is felvett a táncrendjébe, amelyek egy korszerűbb, olvasócentrikusabb sajtó felé mutatnak. A mutatványszám alapján ezt a feladatot hol teljesíti, hol nem.

Annak ellenére, hogy az előzetes híresztelések szerint a lap erősségének szánták a családi vonalat, ezek az oldalak nem kifejezetten ezt mutatják. Ez alól kivétel a Csodavár nevű gyerekoldal, amely tényleg okosan használja ki a rendelkezésére álló teret. Molnár Tünde rovata, a Zenei ABC mindenképpen élvezetes olvasmány, bár talán jó lett volna fotón is megmutatni a fiatal olvasóknak a triangulumot.

A két mozaikoldalra, a Szabadidőre és a Kalendáriumra most talán nem érdemes kitérnünk: ezek a napilapok hasonló oldalait idézik, szükségszerűek, és vélhetőleg a legolvasottabbak lesznek, bár nem okoznak különösebb intellektuális remegést és persze nem is ez a céljuk.


NŐLAP

Ami viszont kifejezetten "erős", az a Nőlap elnevezésű, nőknek szánt rovat, a gyerekoldal tüköroldala. Hogy miért nem inkább egyenesen Pinabú? Tulajdonképpen azt vártuk volna, hogy akkor most folytatják a szociálisan hátrányos helyzetűek sorát, és a 14-es oldalt a kisnyugdíjasoknak szánják.

De nem: a gyerekek mellett a nőknek jut az újság vége, mintegy sugallva azt, hogy a komoly férfiak majd szépen elolvassák a lap elejét, a belpolt, a külpolt, a gyerekek és a nők pedig majd belelapoznak, aztán ott hátul megtalálják, ami nekik való.

Szóval, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez itt, kéremszépen, egy olyan oldal, amely inkább a női olvasókat kívánja megszólítani, talán nem ártana egy "tapintatosabb" rovatcímet találni. De mindez még mindig nem olyan nagy baj, mint a hírkolumna, melynek címe: Női Hírek. És milyenek a férfihírek?

Az oldal két cikket hoz, mindkettő viszonylag pornoid. Az első írásban arról olvashatnak a hölgyek, hogy Mi van idén a szoknya alatt? – a dolgozat voltaképp nem olyan rossz, bár „a szín is szóhoz jut”-képzavar és néhány közhely (a harisnya „nálunk is modernebbnél modernebb változatban található”) mellőzhető lett volna.

Ami elkeserítő, az az erotika-vonulat másik darabja, a Jár a nyelvünk, mint a rokka című. Nos, ez a címmel ellentétben (sajnos) nem az orális szexről szól, hanem a pletykálkodásról. Nehéz elképzelni, mi történhetett a cikk elejével, amely teljesen eltér az írás többi részétől.

Azt a kérdést veti fel, hogy van-e jövője a pletykálkodásnak (sic!), majd egy hirtelen huszárvágással áttér a vállalati pletykálkodás leírására. Meglehet, az első bekezdést leadnek szánták, csak elfelejtették úgy tördelni (akkor viszont mért nem a cikkről szól?). Az is előfordulhat, hogy sokat kellett vágni a tördelőben, és cikk fele odalett. Ki tudja?

De a cikk ettől eltekintve is feledhető. Különösen érdekes ez a mondat (szemmel láthatóan komolyan gondolják): „A pletykafészeknek ma már néha jogosítványa is van, és szövegszerkesztő programot is tud kezelni.” De jó neki.



Azért a képaláírás is sokatmondó: „A pletykálkodás egyik előnye, hogy bizonyos értesülések a hivatalos utat megelőzve jutnak el hozzánk.” Szóval ezen az oldalon sokat kell még dolgozni, mint a témaválasztást, mint a címadást, mint a szerkesztést illetően. Az illusztrálás pedig elég improvizált, de ne legyünk szőrösszívűek.

Hasonló következtetésre jutottunk a lap utolsó oldala, a Bulvár kapcsán is. Leginkább a rendőrségi jegyzőkönyvhöz hasonlít, sok esetben a hírek megfogalmazása is ezt támasztja alá (pl. „D. Zoltán Peugeot haszonjárművével figyelmetlenség következtében nekiütközött...”). Eléggé kétséges, hogy az olvasót az E 60-as úton történt balesetről szóló hírért elkapkodják majd az újságot a standokról.

Azért a Holttest a mezőn c. hír sem semmi. Tényleg vicces lett, valószínűleg a szerző szándéka ellenére: A félig meztelen nő hátát késszúrások tarkították – szám szerint 13 – fején szintén seb tátongott. A helyszínre érkező illetékesek éppen ezért nem zárták ki a nemi erőszak lehetőségét sem. Ezt a csajt láthatóan ott dugták, ahol csak érték.

Viszont egy kis pajzán-erotikus-szex, egy kis sztárvilág, őrültségek itthonról és a nagyvilágból talán sokat lendítene a helyzeten. Az pedig nagyon bizarr, hogy a Bulvár rovatba olyan kellemes témák is bekerültek mint: magyarverés Hargitában.

Szóval az oldal szerkesztőjének egy barátja elmondhatná, mint is jelent a bulvár, mert bizisten nem tudja. Vagy esetleg a rovat nevét kellene megváltoztatni, a cikkek összképe alapján javasoljuk a Kaszáljon a halál! verziót. Az ÚMSZ a színvonalas szórakoztatással, a bulvárral hozhatna igazán újat, ezért nem mellékes, hogy az oldal nagyon-nagyon rendben legyen.

A Színkép melléklet viszont színvonalas, bár itt-ott ráfért volna egy kis szerkesztés, különösen a Népmese Napja (nem volt túl kreatív a címadó) című tudósítás-szerű (és alaposan túlírt) cikkre.

Nincs felvezetője, alcímezés sincs, olyan, mint egy nagy-nagy tégla. A Bacher-interjú jó, csak azért bánkódunk egy csöppet, hogy a szerző úgy indítja interjúját: „Mondta, de annál többször írta: vannak erdélyi gyökerei.” Annyi érdekesebb felütés volna abban a beszélgetésben!

A melléklet tematikája érdekes, képes a fiatalabbakat is megszólítani. Az első oldalon az interjúval, a másodikon a tárcával viszont kísértetiesen hasonlít a Krónika napilap Szempont mellékletére.

Jó ötlet a könyvújdonságokról beszámoló könyvsarok, illetve jó ötlet lenne, ha nem csak a Pallas Akadémia kiadványairól számolna be (a cím itt is elég visszafogott: Gyimesi történelem).

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS