2020. aug. 5. szerdaKrisztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kajakkal a Maroson

H. R. 2005. szeptember 14. 11:27, utolsó frissítés: 09:47

Kalandvágyók számára igazi kihívás a Maroson leevezni Szászrégentől Marosvásárhelyig.






Egy két napos kajaktúra alatt kiderülhet, hogy a kitartás nagyobb erény, mint a jó fizikai kondíció. Szombaton reggel 9-kor az edzés azzal kezdődik, hogy az Outward Bound Románia két munkatársa, Csaba és Levi – akik egyben a kétnapos túra vezetői – megmutatják, miből áll a kajakos felszerelése: a műanyagból vagy üvegszálból épített, hosszú teknő, kétlapátos evező, bukósisak, izoprém, mentőmellény és a szoknyának becézett darab, amely arra szolgál, hogy a kajakra erősítve az evezőről szotyogó vízcseppeket ne engedje be a csónakba.




A következő lecke: hogyan kell beülni a kajakba,

hogyan kell fogni az evezőt, hogyan lehet haladni előre, hogyan lehet megakadályozni, hogy a viszonylag könnyű úszó szerkezet egy helyben pörgjön (a Transindex munkatárásának nem ment egyből).

Két óra gyakorlás után a 12 fős csapatot Szászrégenbe szállítja egy kisbusz, a Maros-híd mellett készülődünk a vízre szálláshoz. A merészebbek nem öltik magukra a fókabundát, amely vizesen sem hideg, és az az esetleges vízbeboruláskor kicsit véd a horzsolások ellen. A bukósisak és mentőmellény viselete kötelező.




Az igazi kaland most kezdődik.

A Maros ezen a szakaszon még elég gyors: sziklák és víz alatt rejtőző nagy kőtömbök között sodorja a könnyű szerkezeteket. Feladat: az irányt tartani, kisebb vízesések, sodrás, hullám ellenében evezni, hogy ne boruljon fel a csónak. Adrenalinszint a maximumon, az első megérdemelt pihenő csak két óra után következik.

Este Gernyeszegen, a templom közelében kötünk ki. A parton jó táborozóhely, és rengeteg vérszomjas szúnyog... Mindenki kimerült, és a karját maszírozgatja: az izomláz már olyan hévvel ütött ki, hogy a sörösüveget is csak két kézzel bírjuk megemelni.




A gyakorlottabb kirándulók nem mondanak le a bográcsban készített vacsoráról: mindenkinek bőven jut a finom babgulyásból. A tábortűz nem ég nagyon későig – erőt kell gyűjteni másnapra. A reggeli ébredés mégis kegyetlen: az izomláz javában tombol, de indulni kell tovább! Csak egyik útitársunk marad le, ő már első nap feladta a harcot. Senki nem érti: ügyesen evezett, soha nem maradt le, vajon miért nem vág neki a könnyebnek ígérkező szakasznak?




A második nap legtöbb túrázó számára a nehezebb.

Fáradtabbak vagyunk, és az első napi erőfeszítéstől sajognak karjaink. Már nehéz egyenesen ülni, de aki elindult, annak muszáj tovább evezni.

A Gernyeszeg és Marosvásárhely közötti szakaszon az igazi veszélyt már nem a sodrás, hanem a morcos horgászok jelentik: az egyik kővel hajigált utánunk és puskával fenyegetőzött, de mások is morogtak a bajszuk alatt. Vásárhelyre érve már csak hősködő motorcsónakosok vernek hullámot.



A legutolsó szakaszon minden csepp energiánkat össze kell szedni, mert közeledik a Weekend telep melleti gát. Szinte belebújunk a Marosparti nádasba, nehogy a sodrás a betontömb fele húzzon. Nem biztos, hogy lenne erőnk visszaevezni.

Senkinek semmi baja nem esett. Csak két kajak borult fel, de erre is fel voltunk készülve: percek alatt tovább lehetett indulni.



Utolsónak befutni is nagy élmény volt: két nap alatt nem mindenki tudott megtanulni kajakozni, de kiderült az is, hogy a puhányoknak is van esélye egy ilyen kalandban részt venni. Aki nem adja fel az első nehéz kanyarban, akár a harminc-egynéhány kilométeres távot is megteheti a csapattal.

Fotók: Dragoş Ognean

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS