2020. aug. 5. szerdaKrisztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csíkszereda japán szemmel

Daczó Dénes 2005. szeptember 14. 11:16, utolsó frissítés: 09:19

Csíki rakottas homokból és sóból, damilból fényoszlop, tükördarab-festmény, karton-műlép, újságpapírból piacoló tömeg.








A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) első alkalommal szervezte meg Free camp névvel azt a nemzetközi alkotótábort, amelynek munkáiból hétfőn nyílt kiállítás a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házának márványtermében.


A tábor alkotói az Amerikai Egyesült Államokból, Japánból, Magyarországról, Indiából, Ausztriából és Romániából érkeztek. Az alkotótábor két hétig tartott, a kiállítás pedig nem maradt érdeklődők nélkül.



A tábor egyéni mecénása, Rácz László állatorvos úgy látja, a művészek nagyon érdekes, jellegzetesen helyi témákat dolgoztak fel munkáikban. Japán szemmel talán jobban látják az itthoni helyzetet, mint mi magunk – vélekedett.



Úgy gondolja, a hindu művész alkotásával szintén ráérzett valamire a hazai állapotokból: „barátok vagyunk, mindenki-mindenkivel, csak éppen ne lássuk egymást, mert akkor döfünk. Ő mindenütt kidugja a kezét meg a lábát, mindenkivel kezet fog. Valamit észrevett a 12 nap alatt, és most inkább bezárkózott egy lepedő mögé, és onnan ráz mindenkivel kezet.”

Rácz, aki a művészeket vendégül látta, úgy gondolja, nagyon sok alkotás talán éppen onnan indult el, a delnei délutáni, éjjeli beszélgetésekből. „Amikor megérkezett ez a művésztársaság akkor nálam kötöttek ki. Úgy szotyogtak be, egyenként. És mindegyik megtalálta nem Hargita megyének, nem is Csíknak, a székelységnek az eredetiségét. Kezdve a népdaltól, el a köményes pálinkáig” – meséli.







Ez az első ilyen jellegű tábor, melynek fő célja, hogy felpezsdítse a csíki életet – tudtuk meg Botár Lászlótól, a HMKK képzőművészeti referensétől. Amint a tábor neve is mutatja, semmilyen megkötöttség sem volt, talán az anyagiakat leszámítva, mondta. Kérdésünkre, hogy van-e alkotás, amely meglepetés volt a számára is, kifejtette, művészként nem jellemző, hogy még meg tudnák hökkenteni, de amennyiben igen, akkor nagyon is jó értelemben: a sokszínűség által.





Zakariás Istvánt, a Képzőművészeti Egyetem negyedéves hallgatóját kiállított munkáiról kérdeztük. „Láttuk az épület elrendezését, hogy van ez a három statikus oszlop, és akkor megidéztünk egy szakrális teret egy fényoszlop formájában. Az ember alkotta oszlop kiegészítőjeként – ez egy közös alkotásunk. A másik saját művem a műlép, ami tulajdonképpen ennek a tábornak a nemzetközi jellegére reflektál, mert a fotóanyagot a művészek szemszögéből válogattam.” - mondta.



Zakariás nagyon lelkes, számára érdekes és ösztönző volt ez a tapasztalatcsere, mert a külföldi művészek egy olyan jellegű motívumkincset hoztak magukkal, és olyan jellegű anyagokkal dolgoztak, ami itthon még szokatlan. „El tudtuk lesni egymástól azokat a szakmai fogásokat, hogyan lehet a hatékonyabban kifejezni valamit.”



Az alkotásom tulajdonképpen Caravaggio Hitetlen Tamásának egy újragondolása – meséli a csíkszeredai Szigeti Gábor Csongor. „Egy nagyon leszűkített, kontrasztos kép, ami csak a világosból és a sötétből áll. Ugyanakkor nagyon lényeges, hogy az egész képnek a kontextusa, tulajdonképpen a jelenetnek a kontextusa, az a város lesz, a városi fények, az ami az üresen hagyott részeken jön be.

És mi a látogatók a tükrökön keresztül, széttöredezve megjelenünk a képben, és részesei leszünk a képnek, annak a gesztusnak, amelyben Tamás kifejezi a hitetlenségét.”



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS