2020. aug. 14. péntekMarcell
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Túlélőkészlet kezdő erdélyi újságíróknak

B. A. M. 2005. szeptember 13. 17:58, utolsó frissítés: 17:14

Bekerülni egy szerkesztőségbe nem nehéz, de megmaradni ott, annál inkább.






1. Rá fogsz jönni, a szerkesztőség infrastruktúrája igen gyenge, különösképpen azé a szerkesztőségé, amelyikben te dolgozol. Illetve lehet, hogy nem gyenge, de a minőségi felszerelést nem a kezdőknek fogják odaadni.

Feltétlenül rendelkezned kell egy saját diktafonnal: ha lehet, ne özönvíz előtti típust szerezz be. Kissé kellemetlen, ha lapzárta előtt három órával életed első interjúja helyén némi zúgással fűszerezett sűrű, sötét csend honol. (Persze, az se árt, ha előtte begyakorlod a szerkezet kezelését).


Emellett az 1991-es gyártmányú nagykazettás Grundig elővételekor úgy is járhatsz, mint jelen sorok szerzője egyszer, egy nagy és híres emberrel. A nagy és híres ember arcán villámok cikáztak át, amikor meglátta a GÉP-et. – Venni fog, ez az izé? – kérdezte. – Szokott – válaszoltam nem túl meggyőzően – de néha leellenőrzöm majd, mert olykor gond van az érintkezéssel. Az alany arcáról most talán ne ejtsünk több szót (az interjúról sem érdemes).

2. Jó, ha van egy laptopod, ezt akár a szerkesztőségbe is magaddal viheted. Odabenn ugyanis, ha kerül is egy gép, ahová leülhetsz, biztos, hogy a legramatyabb lesz az egész szerkiben. (Bár ez is jó iskola: megtapasztalni, milyen az, ha egy rövid tudósítás megírása alatt hétszer fagy le a géped, miközben a szerkesztő a hátad mögött üvöltve követeli az anyagod).

Arra már volt példa az erdélyi magyar sajtóban, hogy a kezdő kolléga saját negyvenmilliós laptopján dolgozva kereste meg havi három millióját.

3. Ha fotós akarsz lenni lásd 2. pont, és a változók behelyettesítése: azaz a laptop felcserélése (szélsőséges esetben kiegészítése) egy jó fényképezőgéppel.

4. Túlélőpénzre is szükséged lesz: amíg nem vagy belső munkatárs – a gyakorlóidő átlag egy évre tehető – annyira keveset fogsz keresni, hogy el kell döntened: a villanyszámlát vagy a rezsit fizesd-e ki belőle. Később sem fogsz sokat hazavinni: egy kezdő honi magyar újságíró 3 500 és 5 millió lej közötti összegért dolgozik (sok esetben a haladók is) havonta.

Joggal merülhet fel benned a kérdés: hogy vegyél magadnak diktafont, laptopot, fényképezőgépet stb. ennyi pénzből? Nos, ez egy olyan kérdés, amelyen a hazai újságírók széles tömegei régóta gondolkodnak.



5. Az acélidegzet nagyon fontos. Lehet, hogy mesterműved tizenötször íratják majd át, végül nem ismersz majd rá, amikor megjelenik öt sorban, más cím alatt.

Emellett zöldségpiaci árfolyamok, sajtótájékoztatók a gáz- és vízműveknél, nyugdíjasklubok kórusainak fellépései, megemlékezések, kopjafa-koszorúzások – íme néhány semmihez sem hasonlíthatóan izgalmas téma, ami rád vár. Bírd ki egy ideig, aztán jönnek a nálad is kezdőbbek, akiknek ördögi mosollyal majd átpasszolhatsz belőlük.

Továbbá: ilyen felkiáltásokat, hogy: a teremburáját!, meghogy irgum-burgum! a legritkább esetekben fogsz hallani a szerkesztőségekben, viszont nemi szervekkel és anyasági viszonyokkal fűszerezett káromkodásokat annál gyakrabban. Rossz hír, de előbb-utóbb magad is észrevétlen rászoksz ezekre. (Vigyázz elszólásaidra a vasárnapi családi ebédeknél).

6. Próbálj saját ötletekkel jelentkezni, így talán néha kibújhatsz a rémséges feladatok alól. Készülj fel, hogy ezekkel szemben szkeptikusak lesznek. Sajnos, az igazán nagy témákra általában csak kiterjedt ismeretségi körrel és kellő tapasztalattal bukkan az újságíró (és még ekkor sem minden újságíró) – ez pedig nem a kezdők sajátja. Türelem! Ha tehetséges vagy, az abból is kiderülhet, hogyan írsz meg egy sajtótájékoztatót.

7. Mindig legyen a tarsolyodban egy kezdő kérdés, azokra az esetekre, amikor fogalmad sincs, mi a fenét kérdezhetnél. Ennél a pontnál vannak dolgok, amit a nagy öregektől nem érdemes megtanulni. Ilyen például a Mit üzen az erdélyi magyarságnak? illetve a Volt-e már Erdélyben? kérdés. Felejtsd el a konkrétumokat taglaló felvetéseket is (mikor született, ön rendezte ezt? stb.), jóbarátod, a Google ma már ezt elárulja neked.

8. Vértezd fel lelked erős páncélzattal. Egészen bizonyos, hogy a szerkesztő ki fogja hangosítani melletted mondjuk a Székely Szénakazalrakók Egyesülete bemutatkozó rendezvénye után a főszervező telefonját, aki azt kiabálja: Ez tűrhetetlen! Képesek voltak ide küldeni egy kezdőt! (Ez lennél te).

Ha valamit elírsz, de senki sem veszi észre, biztos, hogy te leszel a hibás: ezért mindent hihetetlen alapossággal jegyezz fel, főként a neveket és a funkciókat. Ezután pedig még néhányszor ellenőrizd le az infókat – bár néha az ellenkezője tűnik igaznak, az asszonykórus mégsem egyenlő a nyugdíjasklubbal, vagy az igazgató a művészeti vezetővel.

9. Jó, ha vannak diplomáid, nyelvvizsgáid – de a legjobb az, ha értesz is valamihez, és beszélsz nyelveket. Mindez, persze, csak később fog kiderülni: a szerkesztőségben egyelőre abból indulnak ki, hogy nem tudsz semmit. Az újságírók, szerkesztők viszont túlterheltek és stresszesek, ezért nem foglalkoznak majd veled kellőképpen. A szakmát nálunk leginkább önképzőköri alapon lehet elsajátítani – légy résen.

10. Distonocalm, cigi, egy kupica erős – mindez segíthet azokon az éjszakákon amikor arra riadsz fel: Úristen, összekevertem Kötő Józsefet Pomogáts Bélával! De a legkevésbé mégiscsak az ártalmas, ha mély lélegzetet veszel, és megpróbálsz szembenézni az elkerülhetetlennel. A legfontosabb, hogy ne csüggedj, e megpróbáltatások természetesek a szakmában, többen is túlélték már.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS