2020. aug. 10. hétfőLőrinc
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Utolsó előtti Illés-búcsúkoncert: nem az eső mosta el

Gy. A. Gy. A. 2005. augusztus 08. 17:10, utolsó frissítés: 16:23

A nem Illés-rajongókat nem érhette csalódás, de az esőben is kitartó százezres tömeget biztosan.





A magyar beatkorszak legendás zenekara 9-én, a Sziget Fesztivál nulladik napján lép utoljára közönség elé. Csíkszeredában a városnapok keretében, péntek este tartotta meg az erdélyi rajongók által évtizedek óta várt első és egyben utolsó koncertjét.

Ami az időnként csendesülő, vagy rövidebb időre elálló, de az egész koncertet végigkísérő esőnek sem sikerült: lehűtenie a közönséget, az a Szörényi-Bródy párosnak szinte összejött. A zuhogó eső mintha csak tovább fokozta volna a bőrig ázó tömegben az együvé tartozás érzését, sőt, talán még rá is tett egy lapáttal a hangulatra – ez pedig a százezresre becsült tömegnek játszó Illésnek nem igazán sikerült.



Csíkszereda Tapsterén tömötten állt a közönség, a környező utcákban is sokan voltak, akik a tetők alá menekülve hallgatták a zenét, de a térkörüli épületekben, a Sapientia egyetem, a prefektúra és a művelődési ház teraszán, ablakaiban is tolongtak a rajongók. A központi utcákban a koncert kilencórás kezdése előtt már sehol sem lehetett parkolóhelyet találni, az utcákon mindenhol gépkocsik, több magyarországi busz, autók Erdély minden részéről.

A koncert kezdetén magyar zászlók és ernyők emelkedtek a magasba. Később az esernyők az újra-újra meginduló eső ellenére is gyakran csukva maradtak, a rajongók, nem törődve a nyakukba zúduló vízzel, hangosan énekelték a slágereket.


Arra azonban hiába vártak,

hogy az Erdélybe először ellátogató negyvenéves együttesnek legyen valami mondanivalója a számukra: a túlságosan is hirtelen felcsendülő nyitó akkordok után Szörényi Levente csak a harmadik szám végén szólalt meg először azért, hogy bemutassa a zenekar tagjait, anélkül, hogy a nézők felfokozott várakozása ellenére legalább egy felszabadító "Sziasztok!" elhangzott volna.



A közönség többször is hangosan követelte a Sárga rózsát, ennek ellenére a Miért hagytuk, hogy így legyen c. slágert nem játszották el. A "mit játsszunk most?" kérdésre dalcímeket skandáló tömegnek Szörényi Levente csak azt tudta válaszolni, hogy nem hallja őket, így inkább játszanak valamit, ami éppen következik.

Rosta Mária, a szervező Zikkurat produkciós iroda menedzsere a Krónikának a koncert után elmondta, a Miért hagytuk, hogy így legyent, amelyik egyébként a koncert nyitódala kellett volna legyen, azért nem tudták előadni, mert ez az egyetlen olyan Illés-szám, amelynek komoly fény- és


pirotechnikai dramaturgiája van,

de amit az eső miatt nem lehetett volna kivitelezni. "Gyorsan kellett döntenünk, mert a Duna TV kilenckor kapcsolt élőben, így azt választottuk, inkább menjen le jól az egész koncert, mintsem lejátsszák az első számot, majd utána ne lehessen folytatni, mert tönkremegy a felszerelés".

Válasza kis rosszmájúsággal arra enged következtetni, a koncert inkább szól az együttes egész erdélyi útját végigfilmező Duna Tv-nek, mint a közönségnek. A Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Illés Lajos és a nemrég elhunyt Pásztory Zoltán helyett doboló Szörény Örs alkotta "nagy csapat" mintha tanácstalannak tűnt volna a színpadon, pedig a közönség ragaszkodását ennél jobban nehezen mutathatta volna ki.

A technikai színvonallal az eső ellenére nem volt gond, a koncertet a környező utcákban is jól lehetett hallani, és a kivetítők a hátrébb szorultakat is kárpótolták. Rosta Mária elmondása szerint a zenekar tagjainak megtiltott mindent, ami egészségüket veszélyeztette volna, és fegyelmezetten készültek a koncertre, hogy a dalok a "megszokott hangon" csendüljenek fel.



A dalok valóban jól szóltak, a beígért módon tematikus csoportokban, a szerelmes nóták után, mint az Itt állok egymagamban, A különös lány, következett egy "vidám" tömb Sárikával, A kugli és Kopasz dallal, aztán folk elemeket tartalmazó dalok Kis virág, Elvonult a vihar, és hazafias, komolyabb hangvételű számok is, mint a Március 1848, Ha én rózsa volnék, Európa csendes, újra csendes.

A koncert másfél óra után ugyanolyan hirtelen, ahogy elkezdődött, véget is ért. A meghajló zenekart ezután


még négyszer tapsolta vissza

a közönség, de úgy tűnik, ez is forgatókönyvszerűen zajlott: az együttes monitorra felragasztott tracklistjén is ennyi szerepelt. A koncertet, amelyről 3x52 perces film is készül, fülsiketítő tűzijáték zárta, amely még az utolsó dal közben megkezdődött. A végén újra a színpad felé forduló közönség még eredménytelenül megpróbálkozott egy "visszá"-val, de ez már, úgy tűnik, nem volt benne az eredeti tervben.

A történet mégsem ér itt véget: jövőre várhatóan újabb Szörényi-produkciót láthat a közönség Csíkszeredában. Az István, a király és A Megfeszített című rockopera bemutatója után Szörényi Levente az Árpád népe misztikus rockoperáját – amelynek januárban lesz a budapesti ősbemutatója – is elhozzák Erdélybe.

fotók: Mihály László

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS