Ifjúsági fíling: "én választom meg a ruhám, a cipőm és a szakmám"
kérdezett: Sipos Zoltán 2005. július 29. 19:04, utolsó frissítés: 18:55A romániai magyar fiataloknak ugyanolyan kihívásokra kell választ találniuk, mint Rómában vagy Budapesten, állítja az ifjúságkutató.
Fel tudná vázolni kutatásainak főbb elméleti kereteit?
Gábor Kálmán: – A '80-as évek közepén végeztünk egy a nyugat-német és a magyar ifjúságot összehasonlító vizsgálatot. Ekkor azt tapasztaltuk, hogy Nyugat-Európában korszakváltás történt a fiatalok életében: az oktatási rendszer expanziója miatt az iskolában töltött idő megnőtt, ami a fiatalok életvezetését alapvetően megváltoztatta.
Ez azt jelenti, hogy a fiatalok egyre korábban önállósodnak (szereznek szexuális tapasztalatot, járnak egyedül bulizni satöbbi), ugyanakkor egyre később állnak munkába, a munkavállalási szokások is megváltoznak. Egyre inkább a huszas éveik második felére, harmincas éveik elejére tolódik ki a családalapítás, gyermekvállalás ideje.
A magyar fiatalok körében ez a folyamat a nyolcvanas évek közepén felemásan valósult meg: elindult a korai önállósodás, de mivel a főiskolai keretszám zárolva volt,
az oktatás expanziója
csak a 90-es évek második felében valósult meg. A korábbi időszakokban a fiatalok tanultak, aztán munkába álltak. Ez most már nem így történik: nem kirívó eset az, hogy valaki tanulás mellett dolgozik, gyakorolja a szakmát.
Sőt, az is előfordul, ha valaki adott szakon befejezi az egyetemet, elmegy dolgozni, de aztán visszatér az iskolapadba. Konkrét példával élve a Szigeten jelent meg először az a típus, aki a '90-es években multinacionális cégeknél helyezkedett el, sok pénzt keresett, de aztán úgy gondolta, hogy művészettörténész akar lenni. Úgyhogy otthagyta az állását és művészettörténettel foglalkozik, mert úgymond, már megengedheti magának.
Egy másik, szigetlakókkal kapcsolatos hipotézisünk az volt, hogy ennek a rétegnek a fogyasztói státusza erősebb az átlagnál. A kommunikációs fogyasztói státusz is magasabb: ők többet interneteznek, nagyobb arányban rendelkeznek mobiltelefonnal satöbbi.
Erre klasszikus kategóriákkal azt mondhatjuk, hogy a fiatalok középosztályosodnak: vagyis nő azon fiatalok aránya, akik iskolázottságukban, fogyasztásukban a középosztályhoz hasonlítanak, civil státuszuk is erőteljesebbé válik.
Ez a feltételezésünk először egy '97-es újságcikkben került a nyilvánosság elé. Sokan támadtak amiatt, hogy mi azt mondtuk:
a Sziget a középosztály szigete.
Azért volt ez különös, mert a médiában azelőtt a Sziget a drogosok, bűnözők, szakadtak gyülekezőhelyeként volt ábrázolva. Mi azt állítottuk: ezek iskolázott, nyitott és fogyasztói státusszal rendelkező fiatalok. Amikor az interjúk alapján felállított hipotézisrendszert tesztelni kezdtük, kiderült: mindez valóban áll.
Egy másik állításrendszer szerint a fiatalokat befolyásoló tényezők jelentősen megváltoztak. A piacnak kulcsfontosságú szerep jut, de a fiatalokat már nem lehet a hagyományos csatornákon, közvetlen módon befolyásolni, hanem ehhez közvetett technikák szükségesek. Erre nagyon alkalmas a Sziget: itt szabályozni lehet a drogfogyasztástól kezdve bármit.
A fiatalok szocializációjában meghatározó szerepe van a médiának és a fogyasztóiparnak. A Sziget közönsége eltér ettől olyan értelemben, hogy sokkal nagyobb arányban olvasnak alternatív lapokat, jobban érdeklődnek a politika iránt, külföldi tévécsatornákat is néznek.
Itt következik egy harmadik tézissor: a korszakváltás és a középosztályosodás mellett a fiatalok civil státusza is erősödik. Civil szervezeti tagságban például szintén felülreprezentáltak a szigetlakók, politikai, közéleti és kulturális aktivitásuk is nagyobb az átlagosnál.
Ehhez kapcsolódva megfogalmaztunk egy állítást, ami szintén nagy visszhangot váltott ki: azt, hogy a fiatalok politikai érdeklődése plurális.
Ez nem a jobb- vagy a baloldal fesztiválja.
Ugyanúgy megtalálható ott az MSZP-, a Fidesz-, az SZDSZ- vagy a MIÉP-szavazó. A liberális értékek, vagyis az SZDSZ ugyanakkor felülreprezentált a Szigeten, de a Fidesz-szel szimpatizál a legtöbb fiatal. Ezután következik az SZDSZ és csak a harmadik az MSZP.
Mi mondható el a fiatalok kultúrához való viszonyulásáról?
– Tapasztalataink szerint a globalizáció fontos szerepet játszik a fiatalok életében, de 2003-ban kiderült: érzik ennek a negatív hatásait is. Azt láttuk, hogy a globalitás mellett fontos a lokalitás is, a helyi vagy nemzeti identitás felértékelődik. Jó példa erre a világzenei színpad sikere a Szigeten: tizednyi százalékkal indult 2000 körül, azonban mostanára már az egyik leginkább előnyben részesített zenei irányzat.
Változóban van-e a pénzhez, anyagiakhoz való viszonyulás?
– E tekintetben sajátos átalakulás figyelhető meg: úgy tűnik, a fiatalok értékrendje két pólus köré szerveződik. Az egyik a munka, karrier világához kötődik: itt felértékelődik a tudás, a személyiség és a pénz. A másik a szabadidő köré szerveződik, és itt nagyon nagy szerepük van a baráti közösségeknek. Lényeges ugyanakkor, hogy ezek a közösségek az egyének saját maguk által megválasztott társulásai.
Várhatóan a piac világában is jobban boldogulnak azok a fiatalok, akik meg tudják választani a nekik leginkább megfelelő értékeket, akik képesek válogatni azon lehetőségek közül, amit lapáton odahány eléjük a fogyasztói ipar.
Vissza-visszatérő elem az interjúkban, hogy nem biztos, hogy a pénz fontos. Gyakran ez úgy fogalmazódik meg, hogy "fontosabb, hogy valami olyasmit csináljak, amiben én jó vagyok". Itt a pénz csupán eszköz az élet minőségének megteremtésére. Erre utal az is, hogy kezd megnövekedni a különböző, egyénileg megválasztott alternatív közösségek szerepe a globalizáció-ellenes mozgalmaktól a feminista mozgalmakig.
Általában csoportosan érkeznek a fesztiválozók. Nem furcsa, hogy ezek a kis baráti társaságok a nagy fesztivál-közösségen belül valamiképp a saját kis közösségükbe zárkóznak?
– Ez nem így működik. Eljön három-négy barát, de ez nem jelenti azt, hogy a Szigeten végig együtt vannak, hanem ők maguk is mozognak ebben a világban és bárkivel szóba elegyedhetnek.
Az is kiderült, hogy külön kapcsolati háló jöhet létre, ami esetenként a "civil" világban is folytatódik, bár gyakoribb az, hogy nem. Például megismerkedik egy soproni egy bajaival, és a Szigeten találkoznak minden évben. Olyan kijelentéssel is találkoztunk, hogy "van egy barátom, itt van a Szigeten. Lehet hogy találkozunk, lehet, hogy nem."
Ugyanakkor a baráti közösségek karbantartása is folyik: 98-ban találkoztunk egy punknak öltözött, szakadt csoporttal. Kiderült, hogy ők Magyarország egyik vezető bankjának nem is akármilyen képviselői, akik azért jöttek a Szigetre, mert itt ki tudják vonni magukat a kontroll alól, és például meg tudják beszélni egy régi osztálytárssal azokat a dolgokat, amikre év közben nincs idő.
Nem zárt világ ez: a diszkókkal ellentétben, ahol legfeljebb sms-ezni lehet beszélgetés helyett, fesztiválokon délután ötig-hatig nagy lazítások, sétálások, körbejárások vannak, ahol az emberek intenzíven kommunikálnak.
Hogyan fog kinézni az ifjúság 10-15 év múlva?
– Nem nagyon lehet becslésekbe bocsátkozni – bár ez nem is az én dolgom. Azonban két nagy szociológus ragadja meg ezt a váltást: az egyik Anthony Giddens, a másik Ulrich Beck.
Ez utóbbi azt tartja, hogy egy erőteljes individualizálódási folyamat zajlik majd le, és optimista: úgy gondolja, hogy az új világban ezen fiatalok által választott közösségek lokális baráti világokká alakulnak. Vagyis ki-ki kialakíthatja a saját világát. Ennek előjele, hogy már ma egyre inkább kinek-kinek magának kell megteremtenie saját munkáját. Ezzel egyidőben nagyon megnő a civil társadalom szerepe.
Ez az optimista forgatókönyv, mivel én alapvetően optimista vagyok. Jelenleg egy nagyon erős individualizálódási folyamat játszódik le a társadalmunkban, és ez bizonyos hagyományos intézmények – család, nemzet – válságát jelenti. Ezek az intézmények azonban újra fognak termelődni, persze az individumok által választott formában.
Különösen a legfiatalabb korosztályokkal készült interjúkból az derül ki, hogy nagyon tudatosan vállalják a kockázatokat: ez a "mindent ki kell próbálni" című periódus. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy megszűnik a naivitás, úgy a piaci társadalom, mint a demokráciával kapcsolatban. Tudatosodás figyelhető meg: a szociológiai értelemben vett "polgárrá válás" kezdeteinél tartunk.
Dahrendorf mondta, hogy a politikai fordulatot könnyű megcsinálni: egy alkotmányt kell írni és kész. A gazdaság megváltoztatása már nehezebb, ahhoz már hat év kell, a civil társadalom létrejöttéhez azonban 60 év szükséges.
Ilyen értelemben két fordulat volt tapasztalható a magyar fiatalok körében: az egyik a '94-'95 körüli, konzervatívnak nevezhető váltás volt. A változásoktól való megrettenés volt ez, és egyszersmind a hagyományos értékek felé való elmozdulás.
A másik fordulat, amit most kezdünk érzékelni, liberális. Azt értem ezalatt, hogy ki-ki kijelentheti: "én választom meg a ruhám, a cipőm és a szakmám". Ez azért fontos, mert egy bizonyos szinten túl a fiatalok már alternatívákban kezdenek gondolkodni: felteszik magukban a kérdést, hogy "melyik is jó nekem"?
A legegyszerűbb példa erre az, hogy az első Szigeten higított sört lehetett kapni, esetleg néhány helyen majdhogynem "kannás" bort. Most ha kimész a Szigetre, akkor azt látod, hogy a legnagyobb tömegek azoknak a borpincéknek a sátrainál vannak, ahol márkás borokból lehet válogatni. Ez vonatkozik az életre is: inkább kevesebbet, de jobbat, és tudatosan kezdenek válogatni.
A közelmúltban a szociológusok elkezdték a Sziget mintájára vizsgálni a Félszigetet, illetve Tusványost. A munka, gondolom, még csak a kezdetén tart, de vannak-e már eredmények? Mi a különbség a romániai magyar fesztiválozók és a szigetlakók közt?
– A vizsgálat befejezése után bátrabban nyilatkozunk majd, most hipotetikusan azt állítom, hogy a legfőbb jegyeket tekintve az itteni fiatalok ugyanazokat az értékeket, mintákat, életutakat követik, mint a magyarországiak.
A marosvásárhelyi Félsziget sok tekintetben hasonlít a hajógyári Sziget-fesztiválhoz: az itteni fiatalok iskolázottsági szintje, életforma-váltása eléri az európai fiatalokét. Ezt úgy értem, hogy az itteni fiatalok is egyre inkább a centrumba kerülnek, ugyanazokra a kihívásokra kell választ találniuk, mint Rómában vagy Budapesten.
A Tusványos-látogatók abban különböznek, hogy ott van egy politika iránt érdeklődő szűk réteg, aki a szabadegyetemért megy oda. Ez a közvetlen, direkt befolyásolási lehetőség azonban csak egy szűk réteget érint. Úgy tűnik, hogy a fiatalokat közvetlenül egyre kevésbé lehet befolyásolni.
Úgy látom, hogy a társadalom meg a politikusok még mindig azt hiszik, hogy meg tudják győzni a fiatalokat, akik azután majd híven követik őket. A Szigeten, mint már mondtam, kimutatható a fiatalok felfogásának pluralizálódása: mindenkit meghallgatnak, de egyáltalán nem befolyásolja a beszélgetéseiket az, hogy kivel szimpatizálnak.
Hogyan nézne ki a jövő reklám- illetve választási kampánya?
– A jövő kampányaiban a civil szervezetek, önkéntesek játszanak majd alapvető szerepet. Nyugat-Európában egy párt akkor sikeres a választásokon, ha meg tudja nyerni az önkénteseket. Látszik, hogy ezek mögött a fesztiválok mögött a Kárpát-medencében mindenhol vannak politikai erők – ez alól talán csak a Sziget kivétel. Ez önmagában, úgy gondolom, nem elég. Tusnádfürdőn ez most lehet hogy elég, de öt év múlva már nem lesz az.
Ahogy a civil szervezetek izmosodnak, annál kevésbé elég egy szlogent megjelentetni. Ezt mutatja az is, hogy attól még egyetlen politikus sem lesz népszerűbb, ha megjelenik a Szigeten. A fiatalok úgy, ahogy megtanulnak fogyasztani, a politikát is megtanulják kezelni.
Fotók: Félsziget 2005, Haáz Sándor
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!