Hogyan szól ma a blues Amerikában?
Botházi Mária 2005. június 21. 17:36, utolsó frissítés: 17:00Magyar blues vagy román rock nem létezik, minden ilyen szókapcsolat égbekiáltó arrogancia – vallja Weinberger Attila.
„A globalizáció áldozata vagyok: egyik hivatalos postacímem Bukarestbe szól, a másik Las Vegasba” – mondja tréfálkozva Weinberger Attila, aki nemrég fejezte be legújabb albumát. A nagyváradi születésű blues-zenész kétlaki életet él, ott tartózkodik huzamosabban, ahol több a munka. Amerikában több.
– Milyen tendenciákat mutat ma a blues Amerikában?
– Az élet fejlődik, gyorsul és változik a világ: a blues is lépést tart vele. Ma már nagyon kevés eredeti bluest lehet hallani. Ellenben nagyon jól terjednek és fejlődnek az ősi blues deriválásai, mint például a swing upbeat blues, a westcoast blues, a rock blues, a soul blues. (Minderről bővebben: wikipedia – a szerk.)
Ezek a műfajok már úgynevezett cross over zenék, sok más jellegű behatással gazdagítják a hallgatók zenei élményét – mert nem felejthetjük el, hogy minden zene a hallgatóság kielégítésére szolgál. Más üzenete és missziója nincs egyetlen zenei stílusnak sem. A zenekarok általában 35-60 év körüli tagokból állnak: a fiatal generáció inkább más zenei irányzatok felé fordul.
Ez érthető, hiszen a blues-koncertekre többnyire a „baby-boomer” nemzedék jár el, a második világháborút követő években születettek. De az USA tele van klubokkal, fesztiválokkal, koncert-termekkel, ahol kifejezetten blues-t lehet hallani és látni. (Itt is lehet: wikipedia
– a szerk.) Ott nagyon jól szervezett minden, rendben mennek a dolgok.
Éppen ezért, elég szépen meg lehet ebből élni, ha az ember belekerül a körforgásba... ehhez persze játszani is tudni kell! Sokan forognak a blues-szakmában, de elég kevesen tudnak igazán hiteles élményt nyújtani a hallgatóságnak. Nagyon sok a tucatzenész – de nincs másképpen itthon vagy Magyarországon sem...
– Egy érdekes eset késztet arra, hogy felvessem: az első honi magyar ki-mit-tud vetélkedőn, a Médiabefutón egy srác Hobo-slágereket játszott. Amikor rákérdeztek, kit szeret még a műfajban, nem tudott, mit válaszolni, mondván: csak Hobót ismeri, számára ez a blues. Azt hiszem, innen tágabb következtetések fele is nyithatunk. Hogyan vélekedsz erről? És persze Hobóról, ha már itt tartunk…
– A tizenéves srác eléggé el van tévedve, ha ilyen „slágereket” adott elő... A blues nyelvezete az angol, ezt nem lehet más nyelven énekelni. Gondolj csak bele, hogyan szólna egy pusztai kesergő, mondjuk albánul! Olyasmi nem létezik, hogy magyar blues vagy román rock: minden ilyen szókapcsolat égbekiáltó arroganciát takar.
Árnyaltabban már fogalmazhatunk: azt mondhatjuk valakiről, hogy magyar blues-zenész, vagy román dzsessz-zenész, de ez esetben az illető muzsikusnak tiszteletben kell tartania az illető műfaj szabályait. Az illető srác ezek szerint nagy sötétségben él. Azt ajánlom neki, hogy nézzen körül egy lemezboltban, és keresse mondjuk a Muddy Shoes lemezeit.
Hobo-mester nem blues-zenész, ő egy imposztor, aki úgy gondolta annak idején, hogy, ha már úgyis politikai disszidensdit játszik, akkor válasszon egy ismeretlen zenei műfajt, mert ez biztos nyerő lesz. Így is lett... Hobo kihozott egypár ragyogó lemezt. Illetve helyesbítek: a Hobo zenészei csináltak azokat a lemezeket...
– Apropó lemezek: milyen a frissen elkészült albumod hangzása?
– Az új anyag nincs teljesen kész, az utolsó simítások még hátravannak. Egyelőre címe sincs – ezt az ottani kiadó dönti majd el. Én azzal a gondolattal utaztam Nashville-be, hogy csináljak egy blues-lemezt, de végül másvalami sikeredett. Van benne sok blues-behatás is, de stilisztikailag bővebb és élvezetesebb. Mindenképpen cross over produkció.
(Weinberger Attila korábbi albumaiból itt: wikipedia – a szerk.)
– Itthon hozzájuthatunk majd?
– Nem hinném, hogy Romániában kapható lenne: az amerikai befektetők nem kockáztatnak.
– Meddig maradsz Bukarestben, és mi vár rád a munka mezején?
– Pihenni jöttem haza, de ha valahová meghívnak játszani, szívesen elmegyek, mert ez a dolgom... Állandóan tartom a kapcsolatot az amerikai partnerekkel, és amint piacra kész lesz a lemez, átrepülök megint a nagy vizen, hogy elkezdjük a promóciós munkát.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!