2020. október 25. vasárnapBlanka, Bianka
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Rendeltetésszerű nyalókateszt

szerk. 2005. június 02. 19:07, utolsó frissítés: 18:01

Meddig bírod a szádban tartani? Mi kipróbáltuk.






Sárga szívecske: az első benyomás kellemetlen, de utána jön a citromíz, ami – bármilyen meglepő – nem hasonlít a mosogatószerek ízéhez. Édes, a puha, megcukrosodott külső máz alól kemény belső réteg bukkan elő, a matt külső és a forrásvízhez hasonlóan áttetsző belső vizuálisan is kellemes élményt okoz. Ízében leginkább a kommunizmus utáni első évek szaloncukorjára emlékeztet.


A pofás: „Hö, beletették a nagyit” – röhincsél a kolléga, mielőtt bekapja. Két nyalintás után már az ő arca is olyan, mintha masszába fullasztották volna. Közben azon morfondírozik: vajon kinek támadt az az ötlete, hogy egy szemlátomást szomorú arcot hozzon ki a különböző színű masszákból? Ráadásul valami mocskot is fel lehet fedezni a nyalnivaló alsó részén, épp a tartópálcika mellett.




Katicabogár: micsoda kegyetlenség! Hogy hozzáférjünk az ehető részhez, előbb a katica lábait kell letépnünk, majd a piros szárnyakat kell lehántanunk. Ekkor bukkan elő a kézilabda-mintájú csokifélgömb. Török csoki, abból a fajtából, amit valószínűleg egy utazótáskában csempésztek át a határon, Duru szappanokkal és mosóporokkal összezárva. Émelyítően édes, és félő, hogy ha kinyitjuk a szánk, barna szappanbuborékokat fogunk eregetni.


Kólaízű Chupa Chups: ízben a Pepsihez áll közelebb, mint a Coca-Colához, de ez sem rossz teljesítmény mondjuk a hazai kólahamisítványokhoz képest. Különleges tulajdonsága, hogy kékre festi a nyelvet és egyéb testrészeinket, amivel hozzáérünk, de erre a csomagolás nem figyelmeztet. Érdekes effekt, hogy nyalogatás közben még a szénsavbuborékokat is érezzük a szánkban. Várjuk a lights, a citromos, a vaníliás és az energiaitallal dúsított változatok megjelenését!


Kóla mégegyszer: A Chupa Chupsról mégiscsak hallottam már valahol. Cola, olvassuk a csomagoláson, erre a várt barna szín helyett egy sötét-világoskék kombináció tűnik fel. Leginkább a duplafunkciós vécéöblítőkre emlékeztett, amely nem csak szagosít, hanem fertőtlenít is egyben. Elfogyasztása utána a nyelvünk az Ocean breeze budipucoló színeiben pompázik. Kékre színezett szájszerveinkkel máris nekiláthatunk a környékbeli gyerekek és a gyenge idegrendszerű fogorvosok ijesztgetéséhez.


Piaci márka nélküli: egy kicsit rossz. Felcukrozott száraz sampon. A szaga ismerős, ilyen jellegű a levegő a trolin fellelhető tinédzser lányok körül. Azt, aminek ilyen szaga van, max 15 másodpercig tarthatod a szádban. 15 hosszú másodpercig...


Csíkos pops: a szerkója egészen tűrhető, és kibontva is még a jobb kinézetű kategóriába tartozik. Savanyédes, és mintha az ízén is érezni lehetne a piros színt. Ha a szádban felejted, előbb-utóbb olyan érzésed támad, mint amikor nagyapád a nyelveden próbálta ki, hogy van-e a biciklilámpa laposelemében áram. Az enyhe naftalin utóízt csak azért nem említjük, mert lehet az a savanyú cukorka és egy lyukas fog közös hozadéka.









A kerek narancs (csíkos pops 2): ez ígéretesen kezdődik: végre visszafogták a fantáziájukat a nyalókagyárosok – a kodzsák színe, formája és szaga is narancs. A szaga ráadásul egészen átható – vajon nem lehetne betenni a szekrénybe molyirtónak? Ami az ízt illeti, azzal is meg vagyunk elégedve: a narancs íze nyomokban felismerhető, egyébként a ’80-as évek nagy szocialista brandjéhez, a Brifcor nevű üdítőhöz hasonlít leginkább.

Nem átlátszó pops: karamellás-tejes kombináció. Elég lágy, de nem valami üde. Ahhoz képest, hogy a sok cukor miatt felrobbannak tőle az ízlelőbimbóid, mégis érdemes megkockáztatni kicsit dekadens mellékíze miatt.


Sárga maci: enyhén áttetsző, kocsonyás ufó-testtel, butazöld tekintettel, nem mondhatni, hogy kedvünk támad bekapni. Mielőtt a szánkba vennénk, még átvillan az agyunkon a tegnapi cikk az E-kről: vajon ezt a macit mivel tömték? Az íze végülis meglepőn tűrhető, legalábbis minden félsz ellenére le tudtuk nyelni – bár a zselatin édességeket nemcsak az állaguk miatt kerüljük. A recsegő cukorbevonatot aztán tényleg elhagyhatták volna róla, épp elég émelygős anélkül is.

Egy egész maci elfogyasztását tetőtől talpig senkinek sem ajánljuk, bár szerelmespárok esetleg megfelezhetik, ha azt akarják, holttesteikre együtt találjanak rá. A maci szeme és lába mézeskalácsfesték-ízű, azok voltak a legjobb falatok.


Alpenliebe: Hát ez finom! Már nem is hittük, hogy van ilyen nyalókában, bár valaki előre megsúgta, hogy ezúttal márkás nyalókát kaptunk, igazi tejszínből. És a banán íz is jól kivehető, nemcsak azt érzed, hogy ez most nem a csokis/vaníliás, hanem valami gyümis kell legyen. És a formája is olyan kis jó, szinte tökéletes gömb, nem úgy, mint gyermekkorunk kodzsák-nyalókájának.


Cseresznye-nyalóka: minket valami anál-vaginál dupla fíling kütyüre emlékeztet. Emiatt érthetően nehezünkre esett szánkba venni, viszont nem csalódtunk: az íze pont olyan, mint a dizájnja. Nyelvünkkel a két piros gömb közt matatva csak valami émelyítően édes ízt sikerült kicsikarni ebből a szadó szerkezetből – formája miatt úgy gondoljuk, hogy csak felnőttek számára nem jelent fulladásveszélyt.


Fehér, zöld csíkokkal: lehetetlen feladatnak bizonyult kiszedni nyalókánkat jeltelen csomagolópapírjából: az úgy ragaszkodott hozzá, mint zsebkedőnkhöz a tavaly bennefelejtett rágó. Miután nagy nehezen kihámoztuk belőle, rájöttünk, hogy akkor sem maradtunk volna le semmiről, ha a sztaniolt kezdjük el nyalni. Az íze fehér, a többi összetevő a gyártó konyhájának homályába vész.









Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS