2020. szeptember 26. szombatJusztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Először meséltek az Irakban elrabolt újságírók

S. Z. 2005. június 01. 19:08, utolsó frissítés: 19:03

Nem is szabadulásukért imádkoztak, hanem a lefejezés helyett golyó általi halálért.




Egy szirénázó autó egyszercsak elvágta az utunkat – mint mesélik, így kezdődött kálváriájuk. Először azt hitték, hogy túszejtőik rendőrök. „Akármerre néztem, fegyvereket láttam” – mondta tegnap este a Prima TV-n Marie-Jeanne Ion, az egyik volt túsz.

Mint kiderült, az egész jelenet 20 másodpercig tartott – Sorin Miscoci és Ovidiu Ohanesian elrablóik autójának csomagtartójában landolt. A hátsó ülésre ültetett Marie-Jeanne kezében véletlenül ottmaradt egy Nokia Communicator: valószínűleg fura formája miatt a túszejtők nem jöttek rá, hogy az telefon. Ekkor küldte el az SMS-t, illetve ekkor telefonálhatott haza a Prima TV-s szerkesztőnő.

Egy teljesen normális, de sötét házba vitték őket – mesélik az újságírók. Mikor kigyúlt a fény, a túszok rájöhettek: elrablóik bepánikoltak. Úgy tűnik, egy televíziós híradóban már benne volt a túszejtés. „Odajöttek, és azt mondták, elvágják a torkom” – mondta Marie-Jeanne. Arab tolmácsuk segítségével



végül kimagyarázkodtak:

azt mondták, hogy az az egyezség a szerkesztőségükkel, hogy minden órában jelentkeznek, és hogy az elrablás pillanatában éppen telefonon beszéltek.

Az újságírók beszámoltak arról, hogy az első felvételt elrablásuk után másnap, egy keddi napon készítették a túszejtők, akik Marie-Jeanne szerint a televízióból értesültek a váltságdíjról. Mint elmondták, a felvétel előtt nem volt semmilyen különleges „előkészület”, és nem is félemlítették meg őket.

A túszejtők az első két felvétel elkészítéséhez az újságírók felszerelését használták – még engedélyt is kértek erre. A filmet többször is újra kellett venni, mivel Marie-Jeanne sírt, és ez úgy tűnik, fogvatartóiknak nem tetszett.



A második felvétel elkészítésekor az emberrablók szándékosan ügyeltek arra, hogy a felvétel rossz minőségű legyen, bár az újságírók kamerája jobb minőséget is tudott volna produkálni. A negyedik nap vitték új helyre a túszokat: egy pincébe, ahol egy ízben levegőhiány miatt


majdnem megfulladtak.

Szabadulásukig itt voltak fogva tartva. A négynapos ultimátum idején a túszok sorsa valamivel jobban ment – egy ideig reggelente egy kanál mézet is kaptak – érezték, hogy valami történik.

Marie-Jeanne beszámolója szerint vele jobban bántak fogvatartói, nem ütötték meg ok nélkül, mint a férfiakat, nem bántak vele olyan durván, ha megszegte a szabályokat. Az újságírónő azonban nem fejtette ki, hogy melyek voltak azok a szabályok, melyeket megszegett.

A televíziós beszélgetésből kiderült, hogy a foglyoknak még a pincében sem volt szabad levenniük a kötést a szemükről – ha mégis levetették, azt saját felelősségükre tették. Továbbá beszélni sem volt szabad nekik.

Nagy riadalmat keltett, amikor az operatőr Sorin Miscoci-t narancssárga rabruhába öltöztették: ez annak jele, hogy a fogoly


kivégzése következik.

A túszok azt hitték, hogy sorra veszik őket. Néhány nap múlva azonban értésükre adták, hogy Sorin eltűnik a színről – ezt a kijelentését Marie-Jeanne „objektív okok miatt” nem magyarázta meg.

A túszok a velük való bánásmódból következtettek arra, hogy mi történik kinn: egy plusz darab kenyér vagy extra vécézés azt jelentette, hogy jól mennek a dolgok. Egyszer-kétszer még csirkehúst vagy szendvicset is kaptak az újságírók. „Nem mondhatjuk, hogy éheztünk” – mondták.

A beszélgetés során kiderült, hogy fogvatartóik nem áruként kezelték, hanem végig dominálni próbálták őket. Az újságírók már nem is a szabadulásért imádkoztak, hanem azért, hogy lehessen egy utolsó kívánságuk: az, hogy ne vágják le a fejüket, hanem golyó által halhassanak meg.

A túszok közölték, nem adhatnak részleteket kiszabadulásukról: az azonban kiderült, hogy tetőtől talpig új ruhába öltöztették őket elrablóik, és úgy tűnt, hogy elrablóik örülnek távozásuknak. Amikor a műsorvezető Omar Hayssamhoz fűződő viszonyukról faggatta őket, Marie-Jeanne elmondta:


korábban már beszélt Hayssam-al,

ő akkor szólt neki, hogy érdekelné egy iraki út. Munaf-fal később találkoztak, és komoly embernek tűnt. Nagylelkűségük kimerült abban, hogy kifizették repülőjegyüket.

Ami azt a sajtóértesülést illeti, miszerint Hayssam viszonya Marie-Jeanne-nal több volt, mint egyszerű baráti viszony, az újságírónő kijelentette: még barátok sem voltak az üzletemberrel. Egyszer segítségét kérte, amikor autót akart vásárolni. A beszélgetés átiratából azonban nem derül ki egyértelműen, hogy az autót végül Hayssam vásárolta, vagy pedig Marie-Jean.

„Úgy gondoltam, hogy ha lettek volna piszkos ügyletei, bezárták volna” – válaszolt a Prima TV-s újságírónő arra a kérdésre, hogy sajtósok lévén nem-e tudtak kísérőjük, Munaf piszkos ügyleteiről. Mint elmondta, úgy gondolták, hogy Munafnak gazdasági érdekei voltak Irakban, és jó kapcsolatokat akart kiépíteni Allávi iraki miniszterelnökkel.



Forrás: hotnews.ro

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS