Vajon ki nem kerülhet be a Duna-szappanoperába?
szerk. 2005. május 17. 11:34, utolsó frissítés: 10:25#b#[pamflet]#/b# Teleregényt indít a Duna Tv. Megtippeltük, melyek lennének a vállalható és a vállalhatatlan sorozat-figurák.
Akik nem maradhatnak ki
_______________________________
Agyafúrt székely: az autonómia elkötelezett híve, bár kissé bizonytalan a fogalom jelentésében, ám mégis a vérében van az egész. Érzi, de nem érti. A felmerülő vitás kérdéseket többnyire idézetekkel (ajánlott irodalom: Wass Albert, Tamási Áron, Sütő András) dönti el, miközben a problémát nyitva hagyja.
Tekintélytisztelő, bajuszos ember, aki adott esetben harcolhat a hargitai tiltott fakitermelés ellen, miközben pontosan tudja, hogy másból nem nagyon lehet megélni. Pityókaföldje is van, de a terményt egyre nehezebben adja el, már az oláhoknak sem kell az igazi pityóka, szokta mondani. Csak nagyritkán mozdul ki otthonról, s akkor is inkább Pestre megy.
A gyökereit kereső magyar egyetemista: Tudása Erdélyről javarészt lexikális. Tündérországot keresi, s mindent, ami ennek ellentmond, szenvedélyesen elutasít. Az apja erdélyi volt, de ő sohasem járhatott ősök földjén, mert a rendszer nem engedte. Finoman utalni lehet arra, hogy az apja a diktatúra üldözöttje volt. Később kiderülhet, hogy inkább kiszolgálója. Kiegészítője az agyafúrt székelynek.
A gyökereit kereső magyar egyetemista barátnője: amit Erdélyről tud, a barátja révén tudja. Ő az, aki folyamatosan meglepődik, de akin akaratlanul is kiütköznek a pesti gyökértelenség, és bolsevo-liberális elvek maradványai, aki jóindulatú ugyan, de mégis folyamatosan belegabalyodik a transzilvanizmusba. Affektált pesti beszédén mindig derülnek a székelyek, az agyafúrt székely a szép magyar nyelvre tanítja. Komikus figura.
A Kolozsváron tanuló, székely egyetemista: szütyővel, trapézgatyóban kering a bentlakás, egyetem-könyvtár útvonalon. Ha ideje engedi, néptáncolni jár. Alig várja, hogy befejezze már a tanulmányait, mert el akar szegődni tanítónak a csángók közé.
A Kolozsváron tanuló, székely egyetemistalány: filós, öt éve, még licista kora óta jár a székely egyetemistával. A székely egyetemista volt az első szerelme, ő vette el a szüzességét (bár ezt a tévében csak sejtetni ildomos). Úgy érzi, hogy ha meg nem hal, az egyetemista felesége lesz. De autóbalesetben meghal.
A kolozsvári lepukkant értelmiségi: A múltban és a múltból él. Kolozsvár minden kövét ismeri, fő témája, hogy már nem jut könyvre, kultúrára, hogy folyamatosan morzsolódik, mállik minden. A szellemi központ marginális figurája. Minden segítséget megad a gyökereit kereső egyetemista fiúnak, viszont kikezd a barátnőjével. A politikát ellenségesen szemléli, mert már nem szólhat bele, miközben minden helyi díjat begyűjt. Az EME örökös tagja, a riporterek kedvence.
A kolozsvári lepukkant értelmiségi felesége: örökké a férje árnyékában, neki csak a morzsák jutottak. Szabadidejében férje díjait fényezi, porolja. Férjét mindenben segíti, miközben saját témák után vágyakozik. Feminista, ezért örök konfliktusban áll az agyafúrt székellyel, aki mindig kedélyesen megfeddi. Nőiessége elhanyagolható, öltözködése puritán.
A harcos lelkész: a gyülekezetéért maximális felelősséget érző pap, aki lehetőleg minden egyletben, bizottságban, küldöttgyűlésben részt akar venni. Erejét megosztja Isten szolgálata és a közösség szolgálata között, ez okozza fő morális dilemmáját. Ellentmondást nem tűrő, könnyen fellobbanó figura – márcsak azért is, mert zsírrétegek jól égnek –, aki az oszthatatlan igazság birtokosának vallja magát, s úgy érzi, mindenről véleményt kell nyilvánítania.
A harcos lelkész felesége: vagy a diakonisszaképző, vagy a vallástanárképző jeles végzettje. Igazából semmihez sem ért, de remek ízléssel válogatja össze a karácsonyi verseket, és kiválóan alkalmas arra, hogy férjét terrorizálja. A házasságuk első három évében évente legalább egy gyermekkel ajándékozza meg a harcos lelkészt, később már ritkábban ajándékoz, sőt az is lehet, hogy teljesen beszünteti ezen tevékenységét.
A jó román: az a szomszédasszony, aki mindig ad egy csupor tejet vagy fél kiló cukrot a kolozsvári lepukkant értelmiségi feleségének. A „csak rosszabb ne legyen” elv képviselője, ugyanakkor hisz a kisebbségek békés együttélésében. Kedélyesen elnevetgél az agyafúrt székely rossz románsággal előadott viccein, s ilyenkor felemlegeti, hogy az egyik őse talán neki is magyar volt. A sorozat vége felé meglepetésszerűen felbukkan egy Funar-pártoló gyűlésen.
A funarióta: ha tehetné, saját két kezével ásná tovább a főtéri gödröket. Utcára néző erkélyének rácsait háromszínűre festi és tagja a Monostor Fiai félkatonai szervezetének (láncos buzogány helyett a Ceausescu-összest lóbálja egy darab kötélen). Az átkosban többször feljelentette a lepukkant kolozsvári értelmiségit, s ezzel még dicsekszik is. Mint később kiderül, magyar szeretője van.
Akik nem kerülhetnek be
_______________________________
Az alkoholista csángó: rendszeresen veri az asszonyt, mert más szórakozása nem nagyon van, különben nincs olyan nap, hogy cseppfolyósra ne igya magát. Sosem lehet érteni, hogy mit mond, ezért feliratozzák.
Népviselete nincs, a konyhában Michael Jackson posztere lóg a falon, Sharon Stone mellett. Maga sem tudja eldönteni, hogy román vagy magyar, de igazából nem is érdekli. Az érte kilátogató újságírót rendszeresen elkergeti a portájáról.
A buta székely: fogalma sincs, hogy mit jelent az aótu..., óton..., auot..., autonómia, de minden alkalommal lelkesen megszavazza. Bukarestbe elvből nem megy, majd ha csak útlevéllel. Nem érti, hogy miért rohad minden évben a nyakára a pityóka, viszont máshoz nem ért, így nem is kísérletezik vele.
Rendszerint a Moszkva téren kuncsorog munkáért, a bérét viszont vagy elissza, vagy ellopják tőle. Ha szomorú, bús katonadalokat énekel. Évek óta várja a kettős állampolgárságot.
A székely vállalkozó: sikeres üzletember, akinek nincs ideje a magyarságával foglalkozni. Ha felkérik, román színekben is indul a helyhatósági választásokon. A helyi hokicsapatba nem fektet be, mert szerinte az ablakon kidobott pénz. Üzleteket kizárólag üzleti alapon köt. Románokkal is barátkozik, s minden évben új autót vesz. Nem hajlandó siránkozni a tévések kamerája előtt.
A partiumi bisnicár: vagyonát még a benzincsempészet idején alapozta meg, de akkoriban szinte mindent átvitt már: aragázkályhától a a fürdőkádig. Minden valutabeváltó trükköt ismer a dínáros cseltől az újságpapíros trükkig. Az alvilág tagja, szerv- és lánykereskedelemmel is foglalkozik. Minden román rendőr és magyar vámos a tenyeréből eszik. Bármikor átveri a balek anyaországi turistákat.
Az átlagos erdélyi: egyszerű tömbházlakásban él. Épp annyit keres, amennyivel felszínen tudja tartani magát. Nem hozzák lázba sem a székely nemzetféltők, sem az ajakbiggyesztő kozmopoliták. Minden évben utazik egy kicsit Európában, és azzal barátkozik, akivel akar. Szerinte a hülyeség nem nemzetspecifikus.
A kóooolozsvári bennszülött kamasz: az egyik kolozsvári elit-líceumba jár, olyan osztályba, amit folyamatosan megszűnés fenyeget, mivel alig sikerül összekaparni a minimális létszámot. Néha dugiban bevodkázik biológia-órán, mert tudja: úgysem rúgják ki, meg kell legyen a létszám.
Szünetekben románul anyázik a mobiljába, a líceum patinás folyosóin. Szereti a románokat, jobban mondva már nem is igazán veszi észre, ki román és ki magyar. Rajta sem vevődik észre, hogy román-e vagy magyar.
Amikor megszólal, akkor sem. Magyar irodalom-érettségin Szilágyi Domokossal szívja meg, újból húz, akkor meg Kassák. Egyetemre is bejut, hogy ne vigyék el katonának, de nem végzi el. Sofőr lesz egy Budapest-Kolozsvár útvonalon fuvarozó cégnél, és budapesti mintára szidja az óláhoookat.
A szupersiker-képzőművész: nyolcvan és a halál között az összes romániai és romániai magyar művészeti egylet tagja. Kiállítást legalább húsz éve nem tartott, de remekül tud értekezni az erdélyi képzőművészet értékeiről.
Kissé lenézi a lepukkant értelmiségit, de együtt szoktak kanasztázni, közben a művész úr agyoncukrozott, pasztillás háziborát isszák. Senki sem tudja, hogy elegáns villáját egy ötvenes évekbeli, állami megrendelés csillagászati honoráriumából vette – a vizes, salétromos alagsort a gyökereit kereső magyar egyetemistának adja bérbe.
A Kolozsváron tanuló, székely egyetemista: véletlenül sem szütyővel-trapézgatyóban jár, hanem az Amerikából hazahozott, márkás cuccokban. Esetleg digitális fényképezőgépe, mp3-lejátszója és laptopja is lehet, ugyancsak az amerikai nyári munkából.
Végiglakta már az egész Kolozsvárt a bentlakásoktól a villanegyedig, szeme sem rebben, ha két-három emberrel kell egy szobában lakni, ha olcsó az albérlet. Esetenként füvet csempész Magyarországról, a Corona gyorsvonat kalauzait úgy ismeri, mint saját bácsikáit.
A Kolozsváron tanuló, székely egyetemistalány: kavart már a székely egyetemistával meg a barátaival is, de per pillanat szingli és egy évig senkivel nem hajlandó lefeküdni. A Pubba már csak akkor jár le, ha depressziós. Szociológián tanul, de nem strapálja magát: tudja, hogy egyetem után úgyis bébiszitter lesz valahol Nyugaton.
A magyar cigánylány: 15 éves korában ment feleségül egy alkoholista szeméthordóhoz, akivel egy omladozó városszéli vityillóban lakik (villany, víz persze nincs). Állást nem talál, utolsó reménye is elszáll, amikor érdeklődés hiányában elmarad a romák számára szervezett állásbörze.
Férje állandóan veri, őt is, meg a négy gyereküket is. Sorsa jobbra fordul, amikor férjét bezárják. Végre munkát is talál, egy gazdag cigány család palotájában takarítgat, de alkalmazója molesztálja, és amikor fizetnie kéne, lopással vádolja meg, ezért a lányt szülei is kitagadják.
Szöveg: Papp Sándor Zsigmond, továbbá Sipos Zoltán, Soós Róbert és Balázsi-Pál Előd. Karikatúrák: Tóth Szabolcs
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!