Körbejárod, mégsem látod: újabb láthatatlanná tevő technológia
Nagy Lehel 2005. március 11. 16:55, utolsó frissítés: 16:20Egyelőre csak tudományos cikk formájában létezik, de mikroszkopikus tárgyak esetében akár működhetne is. Nagyméretű eszközeket csak a mikrohullámok nem látnának, de ez is elegendő például egy űrhajó „eltüntetésére”.
Többféle módon kíséreltek már meg láthatatlanná tenni tárgyakat: ezek a technikák nagyrészt a kaméleon-elv, vagyis a háttérrel való egybeolvadás alapján működnek. Erre példa az észak-karolinai Ray Alden feltaláló fény-detektoros rendszere, mely a tárgy mögött levő teret rávetíti az előtérben (nem) látható felületre. A Tokiói Egyetem kutatói hasonló elv szerint működő szöveten dolgoznak, melynek felületén a háttér látható.
Az amerikai Defense Advanced Research Projects Agency, azaz a DARPA által is támogatott, philadelphiai Pennsylvania Egyetem keretén belül dolgozó kutatók más, „plazmonikus fedő” nevű megközelítési módot ajánlanak, mely a „tárgyakat majdnem láthatatlanná teszi a megfigyelő számára.”
Az – egyelőre csak elképzelés formában létező – plazmonikus fedés-technika úgy tűnik, a fizika egyetlen törvényét sem sérti. Az erről szóló cikküket Andrea Alù és Nader Engheta a Nature című, etalonnak számító tudományos folyóiratban tette közzé. Az írás szerint az álcázóeszköz nem alkalmaz
semmiféle külső segítséget,
antennákat vagy számítógép-hálózatokat, s a láthatóságot attól függetlenül redukálja, hogy milyen szögben nézi a szemlélő a tárgyat: így azok akár körüljárhatók, mégis tökéletesen rejtve maradnak.
„Az új elképzelés tartalmaz néhány igen figyelemreméltó elemet a lopakodó- és az álcázási technológia számára.” – értékel Sir John Pendry, a londoni Imperial College fizikusa.
A „plazmonikus fedés” azt jelenti, hogy a technológia megelőzi a fény szétszóródását: ugyanis ha a fény nem verődik vissza egy tárgyról, akkor az nem látható. A visszaverődést és szétszóródást akkor lehet megakadályozni, ha a felület, amellyel találkozik, ugyanolyan hullámhosszon rezeg, mint maga a beeső fény. Bár
elméletben csodásan hangzik,
gyakorlatban problémás az új, láthatatlanságot biztosító technika: ugyanis minden egyes elrejtendő tárgyra külön kalibrálni kellene az eszközt. Ráadásul minden pajzs csupán egy, specifikus fény-hullámhosszon működik: például vörös fényben láthatatlan lehet egy tárgy, a látható fény hullámhosszán azonban nem. A tárgy látványa csak akkor enyészhetne el a levegőben az elmélet szerint, ha a fedő képes lenne különböző hullámhosszokon működni.
Végül az effektus csak akkor működik, ha a szétszórt fényhullám hossza nagyjából megegyezik az elrejtendő tárgy méretével: így a fény látható tartományaiban csak mikroszkopikus objektumokat lehet majd eltüntetni.
A nagyméretű tárgyak például csak mikrohullámokat tudnak visszaverni – így egyelőre szó sem lehet emberi szem számára láthatatlan emberekről vagy járművekről. Az ilyen technológiát használó űrhajókat azonban láthatatlanná lehet tenni a hosszú hullámokat használó szenzorok számára.