2020. aug. 14. péntekMarcell
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Gonoszság-tanfolyam VII: a közeledés mesterfokai

Horvát Zsolt 2005. február 15. 12:52, utolsó frissítés: 11:08

Ismertünk egy fickót, kiállhatatlan volt. Gátlástalanul és lelkesen. Körülményesen kidolgozott, natúr kiállhatatlansággal bírt, olyannal, amitől az ember akváriumban tartja a papagáját.






Szólni nem nagyon lehetett hozzá, minden hangnak elkapta a farkát és körülmetélve dobta vissza, félúton velőzte ki a mássalhangzókat, tüske volt a veleje, chili a gőze, és az ember fiának bőrödzött a lúdja, ha kapott retúr egy pár zamatos mintapéldányt. Ki nem állhatott senkit, ezt a szó a szótári értelmében, precízen tette.

Rohadék faszfejnek is mondhatnánk, de minek metázni.


Hogy ezt az istenadta tehetségét minek dobta el magától, senki nem tudja. Pedig mindenki szerette őt, sőt voltak olyanok, akik nemtől és kortól függően esetenként szerelmet is éreztek iránta.

Tény, hogy a törés időpontjára is emlékszünk. Egy sötét féldélutánon szülinapra egy cirill betűs zongorahangoló könyvet ajándékozott valakinek, aki ennél sokkal kevesebbet érdemelt volna. Az ünnepelt nem beszélt oroszul, és semmiféle affinitása nem volt a hordofón csoportú hangszerek iránt.

Az ajándék mindazonáltal kiábrándítóan kedvesnek tűnt, és az ünnepelt a konyhába menekült, sőt az utókor hamis szája szerint idegességében pirosra mázolta magát egy pohár száraz fehérborral, és közben ijedezve kérdezgette, hogy mi lehet, mi lehet, mi lehet ezzel az emberrel.

Ez volt az a pillanat, amikor a fickó évek alatt kigyúrt tetszésindexe görbét bukott. És onnan már csak lefele ment. Ettől fogva kedvesebb lett mindenkivel, és ezért mindenki egyre jobban utálta. Menekültek előle ezerrel. Úgy járt, mint a juhász, aki kiköti a nyájat a kocsma elé. A bégetés messze megelőzte.

Tanfolyamunk előzménye ezzel az valós elemeket hordozó előzményzáró részbefejezéssel zárul. Gyakorlottabb olvasóink már ebből a prelúdiumból kiszűrhetik, mi éppen aktuális gonoszságtanfolyamunk tanácsa. Ezeknek ajánljuk, EGY GYORS KLIKKEL ITT ugorjanak át boldogabb adatmezőkre. Aki mégis a praktikusabb és a butább felvezetéseket szereti, olvasson tovább. Gonoszkodni akarunk?


1. Barátkozzunk.

Semmivel sem lehet keserűbb perceket szerezni, mint egy belevaló, szenvedélyes barátsággal. Anno a társadalmi udvariasság megkövetelte a polgártól, hogy tisztelje a parasztot barátságtalanságával. Manapság mosolygunk a postásra, ha nagyon utáljuk. A postások látják a legtöbb kedves mosolyt, öngyilkossági rátájuk ettől uniós szinten is a felső limeszben lebeg. Anno a király az udvari bohóchoz volt a legkedvesebb. Okkal.

Ha valakinek mindenképpen rossz perceket akarunk szerezni, alkalmazzuk az elődeink által merevített barátkozási sémákat. A minőségi barátkozás alapfeltétele, hogy célpontunk intimszféráját egyre gyakoribb és vehemensebb jelenlétünkkel terheljük. Ennek ütése van és szele. Szadistább lelkületűek a lélegezni-se-engedjük-többet alfajú barátkozást is bevethetik, de előtte azért jól gondolják meg: valóban annyira utálják a célpontot? Az Öncélú barátkozás ugyanis visszaüthet.

[Egy kitérőnyi méretű etimológia. A barátság szavát a (réveteg többség által még mindig fantázianyelvnek hitt) Eskh szójárásból eredeztetik. Borva (múlt időben: borvat, jövőidőben: borvata, lásd elfajult formájában még: -> brythoni) az eskh szótár szerint azt jelöli: gyilkolni. A majdnem teljes eskh szótárat ITT olvashatja az érdeklődő olvasó. (Félhivatalos változat.)]


2. Szeressünk.

Haladjunk. Amennyiben az átlagos barátkozásnál is gonoszabb céljaink vannak, szeressünk. Vigyázzunk ugyanakkor az őszintén szeretőkre: nem biztos, hogy a földkéreg bármely oldalán találunk elvetemültebb negatívizmust. A szeretés gonoszságának metafizikájával könyvtárakat töltött meg a hálátlan előkor. Erejét az adja, hogy nem maradunk meg a részkommunikatív gonoszság határán (mint a barátságnál), hanem célpontunkkal folyamatosan konzultálunk gonoszságunk irányát és mélységét illetően.

A mélység lényeges. Ha igazán gonoszak akarunk lenni, szeressünk őszintének látszó beleéléssel. Ajánlatos lenne ugyanakkor leszámolni azzal a tévhittel, hogy a szeretésből való procedurális kiugrással a gonoszság fokozható. Ez már csak azért is abszurdum, mert a kilépéssel megadjuk célpontunknak a lehetőséget, hogy válasszon, esetleg úgy érezze, lehetőségei és opciói vannak. Ezt ne tegyük!


3. Imádjunk.

Majdnem a legütősebb gonoszkodási forma, és csakis az igazán kitartóknak tudjuk ajánlani. Mint a romlottság apoteózisa, elhivatottságot igényel. Nem árt tudni ugyanakkor, hogy nem megfelelő adagolásával halálba is kergethetjük a célpontot. Gyengébb immunrendszerűeknél allergikus reakciókat okozhat.

Vállaljuk? Akkor egy pár praktikus tanács. Sírjunk a célpont ölében a meghatottságtól. (Az ő zsebkendőjét használjuk, ha lehet. Majd adjuk vissza.) Minden reggel írjunk neki egy esemeshimnuszt (az se árt, ha rímel az előző napival). Amikor nem látja, helyezzünk el apró meglepetéseket a szobájában. Telefonunkban Ő AZ név alatt szerepeljen, és ezen kívül még az ő száma szerepeljen az IGEN, Ő AZ, illetve a SENKI MÁS regiszterek alatt is. Nem fogja sokáig bírni, az embert nem erre tervezték. A segítségünkre lehet, hogy a csapdában csak azok maradnak, akik valamilyen okkult félreértést alapul véve azt hiszik, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy szívgyógyszer.


4. Toleráljunk.

Gonoszságtanfolyamunk végére érkeztünk. Ennek hangsúlyozása azért is szükségszerű, mert negyedik fázisunk gonoszságával még a cikk írója se tud azonosulni, és ezért szeretné idő előtt befejezni ezt a paragrafust. Csak sejtetéssel dolgozunk: ha rombolni akarsz, tépni, gyilkolni, akkor tolerálj.

Példával jönnénk. Toleranciáddal fogadd el, kedves olvasó, hogy ez a tanfolyamrész egy jól elfogadható, olvasható, megalapozott írásmű. Ha az írás tükrözte a véleményedet, akkor gonoszságban jártasnak minősülsz. Amennyiben pedig nem, a cikk elolvasása némi toleranciát mutat, ami azt is jelentheti, elméletileg elfogadtad ezt a másvéleményt. Ami más szemszögből megközelítve azt jelenti, le se szarod. Az imádatot is meghaladó passzivitás a legmenőbb gonoszság. Gratulálunk, használd egészséggel!

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS