Etimológia A karnevál ünnep eredete az olasz szájhagyomány szerint Velencéből származik. A valóságban azonban a karneválnak több „eredete” van, több tradíció kapcsolódik hozzá, elég ha a latin Saturnaliákra gondolunk vagy a dioszüszoszi mitikus kulutszokra. Már az antik időkből ismerünk, de különböző népszokások is megőriztek olyan, a télről a tavaszra való átmeneti rítusokat, amelyek során minden a visszájára fordul: a királyból koldus és a nőből férfi lesz, amikor „mindenki megbolondul”.
A karnevál szó etimológiája. Egyesek szerint jelentése a latin carnis laxatio szókapcsolatból ered, az antik olaszban ez „carnalasiale”-vá alakult, amelynek jelentése a hús elhagyása volt. (lasciare il carne = elhagyni a húst). Ez a karácsony vége és a hamvazószerda közötti periódus valójában a nagy őrület mellett a következő periódust, a böjtöt is előrejelezte: az önmagunkból való kifordulás után a szigorú hetek, az önmegtartóztatás következnek.
A Repubblica Serenissima Szenátusa 1296-ban a nagyböjt előtti napot nevezte ki ünnepnapnak. Innen indul magának a velencei ünnepnek az eredete. A város ezentúl hatalmas palotáiról és gazdag ünnepélyeiről, táncmulatságairól és drága ruháiról lesz híres, ne feledjük a maszkokat sem, amelyek nélkül nem volt elképzelhető a karnevál.
A Köztársasaág megszűnésével fokozatosan a karnevál elveszíti korábbi jellegét, „allegriáját”, mígnem a 18. századtól meg is szűnik. Az 1970-es évektől azonban újból a jelentőssé válik (a színház és a városháza jóvoltából), ismét visszanyeri népünnepély-jellegét.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!