Bolognai folyamat: mitől és miért félnek az egyetemek?
Sipos Zoltán 2005. február 09. 13:56, utolsó frissítés: 13:47Hároméves alapképzés, utána mesteri: Románia az elsők közt írta alá a vitatott Bolognai Nyilatkozatot, de a megvalósítás nulla. A késlekedés az egyetemi reform elszalasztásához vezet – állítja Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese.
A Bologna-folyamatnak sok ellenzője van. Vázolná a főbb kifogásokat?
– Van néhány ország – többek közt Olaszország – ahol már megjelentek az első végzősei a Bologna-rendszerű, három éves alapképzésnek. Az első tapasztalatok nem a legbiztatóbbak: ennek oka – véleményem szerint – a bolognai folyamattal kapcsolatos, megfelelően széles körű társadalmi viták elmaradásában keresendő.
Egyrészt azon kellett volna elgondolkozni, hogy mi a legszerencsésebb módja annak, hogy az 1999-ben elfogadott Bolognai Nyilatkozat elveinek alkalmazására a különböző nemzeti kontextusokban sor kerüljön, másrészt arra kellett volna több figyelmet fordítani, milyen mértékben van felkészülve a munkaerőpiac arra, hogy fogadja a nyilatkozat szellemében átalakított felsőoktatási rendszer keretei között képzett munkaerőt.
Az európai szintű egységesítésre vonatkozó jogos elképzeléseken túl maga a harmonizációs folyamat nagyon nehezen megy: ennek egyik oka az, hogy jól bejáratott, esetenként rangos hagyománnyal rendelkező rendszereket kell nagy dinamizmussal átalakítani.
Két markáns szemléleti pólus
létezik ezzel kapcsolatban. A politikai szándéknyilatkozatok szintjén nyilvánvaló, hogy amennyiben akarjuk az EU-t, akkor a felsőoktatási rendszerek harmonizációja elkerülhetetlen, függetlenül attól, hogy mekkora felfordulással jár.
A másik póluson a szakemberek, oktatók állnak: ők nem mondják azt, hogy nem akarják az uniós harmonizációt, de úgy gondolják, hogy a nyilatkozat által elindított folyamatnak nem egy káros következményével is számolni kell.
A romániai szakmai berkekben is tapasztalható ellenkezés szerintem sajnálatos, mert a bolognai rendszerre való áttérés komolyabb reform lehetőségét is hordozza, amire a romániai felsőoktatásnak nagy szüksége lenne. Sajnálattal tapasztalom, hogy a felkészületlenség, az elsietett döntések egyre inkább azt eredményezik, hogy a reform nem fog létrejönni. Amennyiben mégis, akkor annak esetünkben is több kára lesz, mint haszna.
A kérdéssel kapcsolatos szakmai viták ezekben a napokban az új nemzeti szakirány-listával függenek össze, amelynek a Bolognai Nyilatkozat előírásai szerint lényegesen kevesebb szakirányt kellene tartalmaznia, mint korábban. Abból, ahogyan ez a vita zajlik, pontosan látni lehet, hogy milyen sok érdek fűződik ahhoz, hogy elszabotálják az áttérésben rejlő reform-lehetőségeket.
A szakirány-listával kapcsolatos vita
tétje természetesen nem csekély: e vita kimenetele fogja eldönteni, hogy az akkreditált felsőoktatási intézmények milyen, a minisztérium által finanszírozott oktatási programokat hirdethetnek meg. A Bologna-elv azt írná elő, hogy a szakirány-lista minél rövidebb legyen, mivel így a hároméves alapképzésnek sokkal általánosabb és előkészítőbb jellege lehetne.
A hároméves alapképzésből, két éves magiszteri programból és a három-négy éves doktori iskolából álló felsőoktatási rendszer elvileg lehetővé tenné, hogy a felsőoktatás tovább tömegesedjék az alapképzés tekintetében, és megőrizze a szűkebb szakosodás, illetve elitképző szerepét a magiszteri programok és a doktori képzés vonatkozásában.
Pillanatnyilag a változásokkal való szembehelyezkedésnek egyik logikája az, hogy az érintett oktatók nem látják a magiszteri programban rejlő lehetőségeket, és az átszervezéssel tulajdonképpen veszélyben érzik saját pozíciójukat. Az a törekvés jellemző, hogy mindenki az alapképzés leszűkülő keretei között próbálja megtalálni a helyét.
Mennyire értelmezhető szabadon a nyilatkozat?
– A Bolognai Nyilatkozat ajánlás-jellegű, amit minden állam szakminisztériuma belátása szerint alkalmaz. A Nyilatkozat egyébként egy, a harmonizáció céljára nézvést veszélyes dolgot is magába foglal: megerősíti az egyetemek autonómiájának gondolatát. Tehát úgy akarja elérni a kitűzött célt, hogy annak kivitelezését egyre nagyobb mértékben rábízza a felsőoktatási intézményekre.
A dolog azért bonyolult, mert a felsőoktatási intézmények hajlamosak konzervatív álláspontra helyezkedni a nyilatkozat szellemiségével szemben, amit elvileg lehetővé tesz számukra az egyetemi autonómia elvére való hivatkozás.
Ilyen körülmények közt a Bologna-szellem érvényesítésének hatékony módja az volna, ha nagyon erős, koncepciózusan fellépő minisztériumok diktálnák azt, hogy mit kell csinálni. Ha viszont ez történik, akkor megint sérül a Bolognai Nyilatkozat szellemisége, mert nem az egyetemek döntik el, hogy miként járnak el a harmonizáció érdekében, hanem felsőbb hatóságok nyomják le a torkukon azt, amivel nem értenek egyet.
A diploma, illetve a birtokosának valós tudása nem mindig egyezik…
– Ennek a dilemmának az egyik kezelési módja az ún. kompetencia-elv: eszerint nem az oktatási programok tartalmára és módszerére kell összpontosítani a harmonizáció során, hanem az oktatási folyamat finalitására. A Bologna-folyamat keretében azt várják el minden felsőoktatási intézménytől, hogy a kompetenciák kérdését szem előtt tartva gondolja újra saját tanrendjét.
A kompetenciák kérdése forradalmasítani fogja az egész oktatás-módszertant: nem fog nagyon hamar menni a dolog, de végső soron arra fogja kényszeríteni a tanintézményeket, illetve oktatókat, hogy nagyon világosan meg tudják fogalmazni: melyek azok a kompetenciák – ismeretek, készségek és jártasságok –, amelyeket nyújtani tudnak a diákjaiknak.
Ezek az Európa-szerte bárhol értelmezhető nyelvezetben megfogalmazott kompetenciák fogják lehetővé tenni értelemszerűen, hogy az ún. Európai Felsőoktatási Térségben megszerzett képesítések korlátozások nélkül kamatoztathatókká váljanak az európai munkaerőpiacon.
Romániában gyakorlatilag nem készült felmérés arról, hogy hogyan fogadja a munkaerő-piac a frissen végzetteket. Hogyan lehet eldönteni, hogy milyen szakirányú képzésre van inkább szükség?
– Amikor a felsőoktatás elkezdi újragondolni saját munkájának finalitását, nagyon szorosan együtt kellene működnie a munkaerő-piaccal. A probléma az, hogy ez utóbbi sokkal amorfabb közeg: szuverén terület, ahol magán és állami aktorok keverednek. Itt a felsőoktatásnál is sokkal nehezebb a koordinációt elképzelni.
Nagyon nehéz lesz rövid távon látványos eredményeket elérni ezen a területen. Tulajdonképpen a felsőoktatásnak a saját eszközeivel folyamatosan kutatnia kell azt, hogy mi a kelendő a piacon, ahhoz igazítva a saját programjait.
Mi fog megváltozni egy tanár életében a Bologna-rendszer életbe lépése után?
– A bolognai reform nem alaptalanul okoz riadalmat a tanár-társadalomban. Egyik okát már említettem: sokan tartanak attól, hogy a folyamat az álláskeretek szűkülésével, és így elbocsátásokkal jár majd.
A félelem másik fontos összetevője, hogy olyan erőfeszítések elé állítja az oktatókat, melyre azok általában nincsenek felkészülve. Nézzük a kompetencia-kérdést: egy-egy kiváló, sokat tapasztalt oktató ennek számlájára írhatóan szembesülhet azzal, hogy azt a munkát, amelyet évtizedekig kiválóan végzett, most alapjaiban kell újragondolnia.
Másik bonyolult vonatkozása a kérdésnek a mobilitás: ez azt jelenti, hogy az oktatóknak más mezőnyben kell megállniuk a helyüket, mint korábban. Ha ők maguk nem is vállalják, hogy időnként különböző helyeken, Európa különféle egyetemein kipróbálják magukat, legalább arra fel kell készülniük, hogy bármikor megjelenhet náluk egy francia, angol, német stb. diák, aki arra kíváncsi, hogy itt mire tanítják a diákokat.
Mi történik majd a BBTE-n ősztől, a 2005-2006-os tanévtől kezdődően?
– A helyzet meglehetősen ellentmondásos: Románia 2000-ben, az elsők között csatlakozott a Bolognai Nyilatkozathoz, ennek ellenére talán a legnagyobb lemaradást halmozta fel az áttérés feltételeinek megteremtésében. A nyilatkozatban foglaltakkal kapcsolatos hivatalos felelősség-vállaláshoz képest négy év telt el, mialatt gyakorlatilag semmi nem történt az erre vonatkozó, sebtében előkészített törvény kihirdetésén kívül.
A BBTE nehéz helyzetben van: egyrészt lelkes híve a Bologna-rendszerre való áttérésnek, másrészt a vezetőségnek kötve keze-lába amiatt, hogy a hivatalos intézkedések semmilyen kapaszkodót nem adtak arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények közt kerül sor a Bolognai Nyilatkozat
elveinek romániai alkalmazására.
Az BBTE keretében folynak mindazonáltal az előkészületek a szerkezeti reform életbe léptetésére. Van már belső konszenzus a szakirány-lista lehetséges változataival kapcsolatban, szakmai tanácskozások folynak a kompetenciákra alapozott szemlélet meggyökereztetése érdekében, készülnek az új tanrendek a különböző karokon belül.
A törvény arra kötelez, hogy a 2005-2006-os tanév megszervezésére már Bologna-rendszer előírásainak megfelelően kerüljön sor, ugyanakkor az is elő van írva, hogy a felvételi a vizsgák időpontja előtt hat hónappal közre kell bocsátani a felvételivel kapcsolatos információkat.
Ha néhány napon belül nem érkezik nagyon világos jelzés a minisztérium részéről azzal kapcsolatban, hogy milyen szakirányok keretében lehet államilag finanszírozott helyeket meghirdetni, akkor az egyetemek ez utóbbi előírásnak nem tudnak megfelelni.