2020. szeptember 26. szombatJusztina
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Miért buliznak manele-re a székelyek?

Sipos Zoltán 2005. február 01. 14:50, utolsó frissítés: 14:45

Mi legyen a divat, a freejazz? – kommentál egy néprajzkutató, amikor szó esik arról, hogy Székelyföldön és Kolozsváron egyre gyakrabban ráznak Nicolae Guta-ra a magyarok. A rajongók szerint a dallamok igen bonyolultak, szakértők szerint a zenei nevelés hiánya miatt terjed.





Ki a romániai gyermekek kedvenc énekese, zenekara?

Adrian Minune és Nicolae Guta az előkelő negyedik-ötödik helyre kerültek egy e témáról készült közvélemény-kutatásban a 9 évnél idősebb gyerekek körében. A felmérést a Gallup-Metro Media Transilvania készítette 2004-ben, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) megrendelésére.

A volt és jelenlegi „manele-királyok” a gyerekek 10-11%-ának kedvencei. A másfél méternyi termetű Minunera a kicsik 1%-a hasonlítana szívesen, ha majd nagy lesz.



A CNA egyébként már nem tiltja a manele sugárzását a tévében és rádióban: a műfajt csak addig próbálták irtani, míg ki nem derült, mekkora a népszerűsége – kommentált Gáspárik Attila CNA-alelnök a Transindexnek. A manele


lassan Székelyföldön is hódítani kezd:

Csíkban még nem annyira elterjedt, de Gyergyóban, Kézdivásárhelyen már gyakran nyomatnak a helyi DJ-k ilyen zenét a bulizóknak és szovátai, borszéki lokálokban is pezsdült már ilyen zenére magyar vér állítólag. Információink szerint Pesten, egy értelmiségi kocsmában is lehet manele-t csemegézni, és a műfaj a Kolozsváron tanuló egyetemisták körében is egyre népszerűbb.

Egy belvárosi klub a közelmúltban magyarra fordított manele-rigmusokkal reklámozta buliját. Megkeresésünkre a manele-parti egyik szervezője elmondta: az átlagosnál körülbelül 30%-kal többen jöttek el, 200-250-en voltak, és szinte mind magyarok. A hangulat jó volt, vetkőztek a csajok – meséli.



A zene nem is olyan primitív. Inkább annyira bonyolult, hogy az már egyszerűnek tűnik – mondja egy manele-rajongó egyetemista. „Én is meglepődöm, amikor társaságban elárulom, hogy szeretem a manele-t és kiderül: mások is hallgatnak ilyent,


egy csomó embernek van Guta-albuma” – válaszol,

amikor rákérdezünk: szerinte lehet-e manele-szubkultúráról beszélni a magyar diákok körében. „Ami a zene fílingjét illeti, akkor tudja igazán beleélni magát az ember, ha azelőtt már ráérzett a telenovelák ízére, melyekben ritmikus keleti zenére dobálják a fenekük a lányok” – magyarázza a rajongó.

Az emberek egyre igénytelenebbül szórakoznak. Nem gondolkodnak el, inkább a könnyű, olcsó műfajokat kedvelik – kommentált Nagy Tivadar, a csíkszeredai Role együttes zenekarvezetője, aki elárulta: rengeteg jó zenész játszik ma már manele-t – az egyik ilyen egy bákói rockzenész, aki valamikor egy alternatív rockzenekarban játszott.

A manele ugyanolyan zenei divathullám, mint akármelyik másik, csakhogy ez nem nyugatról, hanem délről terjed – elemez Könczei Csongor néprajzkutató és kulturális antropológus. Az, hogy zeneileg mennyire értékes vagy maradandó a manele, kevésbé érdekli a piacgazdaságot. Ameddig valamiből


sokat lehet olcsón adni, addig árulják.

Tulajdonképpen zeneileg egy ritmikában balkáni jellegű, hangzásban havasalföldi-olténiai tradicionális cigányzene (mahala) eredetű zenekultúrát pumpolnak fel – az elektronikus hangszerelésnek köszönhetően – egy poposított, diszkósított vagy technósított stb. előadásmóddal. És ha úgy tekintünk rá, mint egy populáris zenei divathullámra, akkor nem kellene kétségbe esnünk, hiszen köztudott: a divathullámok mulandóak.

A manele terjedése miatt Könczei többek közt a román – és ezen belül a romániai magyar – közoktatási rendszert okolja, mely semmilyen zenei ízlésre nem nevel. Szerinte ez a rendszer, eltekintve a hivatásosokat képző zeneiskolák és a néhány tiszteletre méltó zenepedagógus esetétől, még azt is elrontja, amit esetleg a gyerek vagy a fiatal saját tradicionális közegétől átörökölhet. „Hogy ebben a zeneileg képzetlen társadalomban divat a manele?


Miért, mi legyen a divat, a freejazz?” – sommáz.

Más megközelítésben Könczei a manelet mind a magas, mind a tradicionális népi kultúrával szembenállónak látja: „az erdélyi magyar fiatalok jelentős része gondolja úgy, hogyha a hivatalos úzus a kötelező kórus és néptánc, vagy egy gitárpengetős versdalolás gyertyaláng mellett, akkor miért ne bulizhatna akár egy kis manele-ra?”

„Nekünk érthetetlen, hogy az echte magyar/székely székelyföldön echte balkáni zenére táncolnak, hisz a manele balkáni zene, és mint ilyen zsigerből elutasítandó – ámbár könnyen látható, hogy ez egy értelmiségi konstrukció, az antropológus saját világának a része, és nem magyarázza a másik világot” – állítja Szabó Árpád Töhötöm antropológus. „A nyolcvanas évek végén születettek, a mostani diszkólátogatók már szembesültek a román sztárvilággal,


azt fogyasztják, ami lejön a gyártósoron.

Nekünk a román és a magyar világ a populáris kultúra szintjén (is) élesen szétválik, nekik nem: a honi populáris – mivel csak az van – egyértelműen román. Itt az etnicitás és a kulturális különbözőség általunk tételezett, tudatosan újratermelt kategóriái hatástalanok. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a manele a románok szemében is populáris alatti világ, ha szabad ezeket a kategóriákat értékhierarchiába rendezni.

De hát miért feltételeznénk valakiről, akinek a zenei ízlése befogadja a manelet, hogy értékvilága kifinomultabb lenne, és azért utasítaná el, mert tudja, hogy egy másik etnikus világ populáris alatti rétege termékével áll szemben?

Van a kérdésnek egy másik, az eddigiektől függetlenül nem vizsgálható oldala: mire jó a diszkó, és ezen belül mire jó a manele? A továbbiak egy spekuláció részei, hisz a kérdés megválaszolásához a fogyasztókat kellene megkérdezni – magyarázza a szakember. Úgy vélem mégis, hogy


feltételezhető: a diszkó valamit felszabadít,

akár a szexualitást is, és ezen a ponton azt kellene megnézni, hogy mi az a mozgáskultúra, vagy akár test-technika, ami magában hordozza az elszabadulást.

Hisz bármennyire is a kifinomult, utalásos erotikára, vagy a szexualitás nyers, de művészi megjelenítésére vagyunk mi vevők, elképzelhetőnek tartom, hogy abban a közegben a manele a maga vulgaro-erotomán képeivel és kliséivel, valamint az ezekre alapozó, közvetlenül fogalmazó test-technikájával része a szexuális felszabadulásnak.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS