Bash: társasjáték hazugoknak – vagyis mindenkinek
szerk. 2005. január 24. 14:46, utolsó frissítés: 13:22Hogyan töltheti kellemes haszontalanságban az idejét egy közepes méretű társaság? A Transindex #b#válasza#/b#: játsszon Bash-t. Elmondjuk, hogyan.
Rátelepedett a társaságra a ragadós masszájú civilizáltság? Megmerevedett mosollyal társalogtok egymással, mindenki előzékeny, tiszteletreméltó, kedélyes és figyelmes? A többiek párosával táncolni kezdenek valami oldiesra, és már csak abban reménykedhetsz, hogy valaki udvariasan lehányja a háziasszony új Steilmann- osztümkéjét? A helyzet nem menthetetlen, dobd be a Bash-t.
Ha igen, lépésről lépésre elterebélyesedik rajtatok az emberek természetes gátlástalansága, és erre még büszkék is lesztek.
A cél
A játékban az nyer, akinek legalább egy élete marad a játék végén. Ehhez vagy szerencsésnek kell lennie, vagy jól kell tudnia hazudni (vagy a kettő ügyes kombinációja). Vagy annyira hülyének kell lennie, hogy magát is beleértve senki ne tudjon eligazodnia rajta, de ezt most hagyjuk.
A külső szemlélő számára
az egész úgy néz ki, hogy a játékosok körben ülnek, általában egyszerre csak ketten beszélnek, a többiek pedig vegyes érdeklődéssel figyelnek. Néha valaki húz két kártyát, vagy dob a dobókockával (bármelyikkel játszható a játék).
Párosban megy a duma, aztán eggyel odébb valaki megint húz két kártyát vagy dob, megint duma, aztán megint kártyahúzás stb. A-B beszélget, aztán B-C, aztán C-D, aztán a kör végén D-A. 4-12 személy számára már garantált élvezet, de elvileg ketten és 5 milliárdan is játszhatják.
A lényeg
Nagyobb számjegyű kártyákat kell húzni, mint az előző játékos, vagy ha nem, akkor jön a hazudozás.
Példa
Tételezzük fel, hogy a játékosok Mr. Blue, Mr. Green, Mr. Brown és Mr. Pink. Mr. Blue kezdi. Mr. Blue, mint mindenki, két kártyát húz. A kártyacsomagban két ász, két 2-es, két 3-as, két 4-es, két 5-ös és két 6-os van. Ennyi, sem több, sem kevesebb, és ezek közül húz Mr. Blue.
1. Szóval Mr. Blue kezdi, húz két kártyát. Megnézi. Ránéz a mellette ülő Mr. Green-re, és elmondja, mennyit húzott. Nem mutatja meg, csak elmondja. Mondjuk, azt mondja, 61. (Figyelem, a nagyobbik számmal kezdjük a bemondást. Tehát nem 16, hanem 61! Ha dobókockával játszunk, ez azt jelenti, hogy egy 1-est és egy 6-ost dobott. Kártyával ez egy ász és egy 6-os).
2. Mr. Green számára Mr. Blue 61-e azért fontos, mert most ő következik, és kötelezően nagyobbat kell húzzon (vagy dobjon), mint az elődje. Remember, ez a játék lényege, mindenki nagyobbat kell húzzon (vagy dobjon), mint az előző. Értelemszerűen úgy, ahogy az emberek egymás után következnek, erre egyre kisebb az esély.
3. Ha Mr. Greennek nem sikerül nagyobbat húznia, az ember akár hazudhatja is, hogy nagyobbat húzott, mint az előző, ami különös perverzitást kölcsönöz a játéknak. De erre még visszatérünk.
4. Tehát Mr. Green jön. Húz egy 65-öst. Huh, ez több mint 61, szóval nem kell hazudnia. Most Mr. Brown felé fordul, és elmondja: 65. Mr. Brown kételkedik egy kicsit, de végül elhiszi neki, hogy Mr. Green ennyit húzott.
5. A játék megy tovább. Most Mr. Brown húz, és Mr. Pink nagyon figyel, mert egyre kisebb esély van arra, hogy Brown 65-nél nagyobb számot húzzon. Brown húz, és azt állítja, 65 felettit húzott, mondjuk 2 bash-t (hogy ez mi, erről később). Mr. Pink gondolkodik. Ha elhiszi, neki még ennél is nagyobbat kell húznia.
6. Nem, Mr. Pink nem hiszi el Mr. Brown-nak azt, amit bemondott. És igaza van, Mr. Brown tényleg kisebbet húzott, mint amit mondott. Mr. Brown elvesztett egy életet. Ez azt jelenti, hogy az 5 gyufaszálból, ami induláskor nála van, egyet bedob az asztal közepére – marad négy élete. (Mr. Pink jól döntött, így nem ő, hanem Mr. Brown szívott.)
7. De mi van, ha Mr. Brown tényleg annyit húzott, amennyit mondott, és Mr. Pink mégsem hitte el? Akkor Mr. Pink dob be egy életet, mert rosszul ítélte meg a helyzetet. Ha nem hiszed el, de tényleg annyi az előző játékos húzása, te vesztesz életet.
8. És így megy ez, körbe-körbe, míg egyvalaki kivételével nem fogy el mindenki élete. Húzás, mérlegelés, húzás, mérlegelés.
Összefoglalva
Egyre nagyobbat kell húzni. Ha nem húzol nagyobbat, tégy úgy, mintha. Ha valóban nagyobbat húztál, akkor viszont tégy úgy, mintha csak hazudnál, erre a következő kételkedni kezd, azt mondja, hazudsz, mire te megmutatod, amit bemondtál, a másik meg elvesztett egy életet, hi-hi.
A húzások vagy dobások értékei
Mindegy, hogy dobókockával vagy kártyával játszol. A legkisebb kombinációs érték a 31 (ugye ez nem 13, mert a nagyobb érték a kezdőszám). Aztán a 32. De értékben nem a 33 következik! Miért? Mert a dupla számok, azaz a 11, 22, 33, 44, 55 és a 66 a bash-ok.
A bash nagyon jó húzás. A 11 (amit egy bash-nak hívnak), kisebb, mint a 22 (vagyis a két bash), de nagyobb a 65-nél. Mert 65 felett jönnek a bash-ok, a bash-ok erősebbek a 65-nél. 65-nél kisebb a 64, a 63, a 62, a 61, az 56, de az 55 nem, mert az 5 bash (mint tudjuk, az kurva jó húzás).
Tehát az értékerősség a következő: előbb a nem dupla számkombinációk, majd a duplák, vagyis a bash-ok. De van egy szuperhúzás is, ami a bash-oknál is nagyobb. Ez a 21. Szóval a 21 nagyobb a 66-nál is (vagyis a 6 bash-nál.) A 66 alatt az 55, alatta a 44, 33, 22, 11 majd a 65 van.
Alkudozás
Különös romlottságot ad a játéknak, amikor elkezdődnek az alkudozások. Egy klasszikus párbeszéd:
B: Na mennyit húztál?
A: Ötvennégyet.
B: Ó, na. Nem alkudozhatunk egy kicsit?
A: Rendben, legyen 51.
B: Ó, gyere már, legyen 43.
És így tovább. Ha a résztvevők elfogadják, akkor lehet alkudozni, a lényeg mindössze annyi, hogy nem lehet jobban lealkudni, mint az előzőleg beállított tét. Ha A előtt a tét például 43 volt, B legfeljebb 54-re alkudhatja le.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!