2022. május 20. péntekBernát, Felícia
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Az hittem, hogy a tokiói olimpián korlátoztak minket, pedig ehhez képest már-már szabadság volt

G. L. 2022. február 13. 14:14, utolsó frissítés: 2022. február 14. 11:20

Szép Zoltán egyetlen erdélyi magyar újságíróként vesz részt a pekingi olimpián. A tapasztalatairól kérdeztük.


"Sportszempontból nagy élmény a magyar érmeseket látni, Pekingben pedig a 351 km/h-val repesztő vonat megy nekem élményszámba. Ebben a zárt buborékban nincs meg az a sokk lehetőség, ami az eddigi más olimpiákon megadott. Itt a várost is csak a buszból lehet látni, a Tiltott Város közelében eddig még nem jártunk, egyedül a Nyári Palota mellett suhanunk el minden nap. A kínai nagy falat már láttam, a sífutó pálya fölött helyezkedik el, és éjszaka is ki van világítva, így nappal és éjszaka is megcsodálhattam. Ma is megnéztem, s el is gondoltam, milyen nagy élmény lenne, ha még rá is léphetnék, nem csak figyelhetném" - mondta beszélgetésünk végén Szép Zoltán, a Marosvásárhelyi Rádió újságírója, aki egyetlen erdélyi magyar sajtósként vesz részt a pekingi játékokon.

Egy hosszú buszos utazása alatt szakított időt arra, hogy nekünk is beszámoljon az olimpiai élményeiről. Bár hivatalosan pekingi olimpiaként emlegetjük, de igazából három egymástól viszonylag nagy távolságra lévő zónában zajlanak a versenyek. Az említett sífutó versenyeket a Pekingtől 180 kilométerre északnyugatra található Zhangjiakou zónában szervezik. Az újonnan épített Peking-Zhangjiakou helyközi járat pedig az említett gyorsvasút, amely mindössze egy óra alatt szállítja át a résztvevőket a helyszínre. Utána vár még rá egy buszos utazás, ami már a versenyhelyszínre viszi a résztvevőket.

Elmondása szerint neki összesen 4 órába telik a szállásáról eljutni az említett helyszínre, így napi 8 órányi időt is felvehet az utazás. Ezek után szinte természetes, hogy megkérdezzük, mennyire tartja igaznak a kijelentést, hogy aki a helyszínről közvetít az sokkal kevesebbet lát a versenyekből, amint aki a tévében követi azokat.

"Az biztos, hogy a tévében több sportágat lehet követni, de a helyszínen mégis jobban átlátod. A médiaközpontokban mi is a tévében követhetjük a versenyeket. Viszont a lelátókon is vannak a média számára fenntartott helyek, és a sífutásnál a mix zóna (az a helyszín, ahol a médiamunkatársak a sportolókkal interjúzhatnak) is nagyon jó helyen van. Szinte be lehet látni a teljes pályát. Az egyik legjobb mix zóna, amit én tapasztaltam. Az egyetlen hátránya, hogy ki vagyunk téve a szélnek, ami interjúkészítés közben is kihívás. A járvány miatt most, ugye, alapból van egy minimum méteres kordon köztünk. Plusz nehezítő tényező az is, hogy a versenyzőkön és rajtunk újságírókon is maszk van. A szervezők ugyan odafigyeltek arra, hogy 5-6 méterenként mikrofonállványokat tegyenek ki, és hangfalakat helyezzenek mellé, tehát ha a versenyző nyilatkozik, akkor csak halljunk valamit belőle, de néha így is kiabálunk egymásnak. Nem azért, mert mérgesek vagyunk, csak simán azért, hogy halljuk egymást" - osztott meg néhány kulisszatitkot a Marosvásárhelyi Rádióban hallható interjúk hátteréről. Beszélgetett már a gyergyói Lőrincz Tímeával, illetve a magyarországi Pónya Sárával, akinek az edzője a csíkszeredai Szőcs Emőke.




"Őt még abból az időből ismerem, amikor otthon versenyzett. Gyerekként még talán edzőtáborban is voltunk együtt. Négy évvel ezelőtt versenyzőként készítettem vele interjút, most pedig mint edző van kint. Nagyon örvendtem, amikor a mix zónában találkoztunk, és ha nem is pacsiztunk le, legalább integethettünk egymásnak, majd beszélgettünk egy jót" - mondta. És persze első sorból tudósított a magyar rövidpályás gyorskorcsolyások sikereiről: a vegyesváltó bronzérméről, illetve Liu Shaolin Sándor 1000 méteres kizárásáról. Természetes, hogy azt is megkérdeztük,

milyen a pekingi visszhangja a kizárásnak.

"Két példát is tudok említeni. Az egyik rögtön az esemény után történt a mix zónában, amikor vártunk Bánhidi Ákos szövetségi kapitányt, hogy nyilatkozzon. Egyszer csak jött a hollandoknak sajtóattaséja, aki pont úgy néz ki, mint Gulyás László, aki a Magyar Rádió kommentátora. Hirtelen azt hittük, hogy ő jelent meg álruhában, mert holland felszerelésben volt. Hozzánk szólt, és kérdezte, mi történt. Látszott, nagyon kíváncsi arra, hogy mi mit gondolunk. Visszakérdeztünk, ő mit látott. Elmosolyodva csak annyit mondott, hogy ez azért egy elég fura döntés volt. Ő sem merte kimondani, mert azért itt más a rendszer, az ember vigyáz arra, hogy mit mond.

Utána visszamentem a szállodába. Pont a hallban dolgoztam, mert csak ott működik a Facebook, a Messenger, a Whatsapp és az ehhez hasonlók, a szobában korlátozva vannak ezek, mint bárhol máshol Kínában. Ahogy ott ültem, hallottam, egy amerikai újságíró beszél egy örménnyel és egy moldávval angolul. Az örmény fotós magyarázta: – Srácok, én kint voltam a short tracken, basszus ott elloptak egy aranyérmet a magyaroktól. A srác beért elsőnek a célba, két kézzel húzta vissza a kínai ellenfele, és mégis a magyart zárták ki. Sorozatot lőttem arról, hogy rajta van a két keze, és húzza vissza. Nem értem ezt a sportágat. Erre felkaptam én is a fejem, s jeleztem neki, hogy én is ott voltam, és amúgy meg magyar vagyok. Megkérdezte, megmutathatja a képeket. – Persze, sőt – válaszoltam. Gyorsan köré gyűltünk, és megmutatta a sorozatot. Természetesen mindenki el volt képedve. Mondta, ő nem ért a short trackhez, de azért, amit a képeken lát, korábban másokat kizártak, és számára tényleg érthetetlen a döntés" - mondta, hozzátéve azt is magyarázatként, hogy egy sajtóattasé a mix zónában, ahol azért elég sok a helyi és rengeteg a felszerelt mikrofon, ott nyilván vigyáz arra, hogy mit mond ki.



A pekingi olimpián nem csak a doppingtesztek eredményére kell figyelni, hanem a Covid-tesztekére is, mert a kínai hatóságok nagyon komolyan veszik a tesztelést. Az olimpia résztvevői mindenkitől elzárva, egy buborékban élnek, és naponta kell tesztelniük, aki pedig fennakad a rostájukon, azt elkülönítik, és ő már nem versenyezhet. Az olimpia kezdte óta számos esetről lehetett hallani, akinek a versenyzését a szigorú járványügyi szabályok húzták keresztbe. Ha már a rövidpályás gyorskorcsolyánál tartottunk, akkor elég a lengyel Natalia Maliszewska esetére gondolni, aki a nők 500 méteres számában éremesélyesként érkezett Pekingbe, ahol aztán karanténból nézhette a versenyt. Szép Zoltán már a tavalyi, szintén a Covid-járvány időszakában szervezett tokiói olimpiáról is tudósított, így értelemszerű, hogy a szabályokról, illetve

a szigorú kínai hatóságokról is kérdeztük.

"A tokiói Covid-olimpián is részt vettem, és azt hittem, hogy nagyon korlátoznak minket és tényleg nehéz dolgozni. Itt nehéz dolgozni, nem ott. Ehhez képest Tokió már-már szabadság volt, pedig 14 napig ott is buborékban voltunk. Itt a szállodám körül 2-3 méter magas kerítés van, sőt olyanról is hallottam, ahol a kerítés tetejére szögesdrótot is tettek, hogy érezze az ember, törődnek vele, és esélye sincs kimenni. A sorompónál katonák és biztonsági emberek állnak, és ha közelítünk a kerítés felé, hogy egy fotót csináljunk, máris ránk szólnak. Nem ezért szólnak, mert fotózzuk, hanem azért, mert közelítünk a kerítéshez.

Két lehetőségünk van, ha kijövünk a szállodából. Vagy tesztelünk, mert a szálloda előtt egy kis bódéban van beöltözve tetőtől talpig egy egészségügyi dolgozó, aki két hosszú gumikesztyűbe dugva csinálja a tesztet, hogy még véletlenül se kerüljünk érintkezésbe. Beolvassa az akkreditánciós kártyánkat, és aszerint azonosítja a teszteket. Ha nem teszteltetni jövünk ki a szállodából, akkor csak a buszra szállhatunk. Egyedüli alternatív szállítási lehetőségünk, az olimpiai taxi, amit egy applikáción keresztül lehet rendelni, és csakis versenyhelyszínekre szállít. Beszéltük a moldáv újságíróval, hogy milyen jó lenne, ha itt is olyanok lennének a taxisok, mint otthon, ahol 100 lejért bevinnének a központba, hogy egy kicsit lássunk is valamit. Itt nem lehet. Még beszélni sem tudunk velük, mert elválaszt tőlük egy plexifal. Amikor beülünk, már megvan az útvonal, mert előre meg kell adni, hogy hova szeretnék menni. Mondjuk, annak is kevés a valószínűsége, hogy a taxis beszéljen angolul, tehát esélytelen a történet" - részletezte.

Persze arról is kérdeztük, hogy mennyire nehéz a sztárokkal beszélgetni, kivel szeretne még interjúzni, illetve milyen körülmények között kérdezheti egy erdélyi újságíró őket.

"Aki nem szeret beszélni, azzal nehéz interjúzni.

Ne feledjük, hogy a sportolók kötelesek nyilatkozni a jogdíjakért kemény pénzeket fizető médiumoknak a mix zónában. A futottak még kategóriában vagyok én az akkreditációmmal, nekünk megtehetik, hogy azt mondják, nem. Sportolótól függ. Az ő nagyságát is méltatja, ha megáll és válaszol egy-két kérdésemre. Korábbi példát mondok. Michael Phelps Rióban nagyon korrekt módon megmondta, hogy két kérdésem lehet, és ment tovább. Hiába többszörös bajnok, nem utasított vissza, teljesen korrekt volt. Hasonlóan Usain Bolthoz. Előtte nem csak a pályán mutatott teljesítménye miatt emelem a kalapom, hanem azért is, amit a mix zónában tett. Én másfél órán keresztül voltam a mix zónában, és ő másfél órán keresztül végig interjúkat adott. És lehet, hogy tizedik alkalommal kellett elmondja ugyanazt a dolgot. Akkor éreztem, hogy nem semmi ez a srác" - mondta. Idén a sztárok közül a négyszeres olimpiai bajnok síugró Simon Ammann-nal sikerült már interjút készítenie.

"A normál sáncon rendezett verseny után állt meg, hatalmas élmény volt. Kimondani is eszméletlen, hogy a most már 40 éves versenyző a hetedik olimpiáján vesz részt" - lelkendezett.



"Mindenképp szeretnék a csíkszeredai Imre Emillel, a magyar short track válogatott technikusával interjúzni. A Messengeren már egyeztettünk, de addig nem nagyon akarom zavarni őt, amíg tartanak a versenyek. Megvárom az utolsó versenyt, és utána kihívom egy interjúra. Már megbeszéltem a Magyar Olimpiai Bizottság kommunikációs igazgatójával, hogy hozza majd ki nekem. Alpesi síben mindenképp szeretnék beszélgetni Kékesi Mártonnal, mert négy évvel ezelőtt Phjongcshangban már beszélgettünk, és azóta nagyon sok minden történt vele. Volt műtéte, majd rehabilitációja, ami után felépült, és kvalifikálta magát Pekingbe. Elég sok minden van, amiről beszélhetünk. A román sportolók közül a bobosokkal szeretnék beszélni, illetve a gyorskorcsolyázó Mihaela Hogaşsal. Biatlonban pedig a sztárokkal, bárkivel, aki igent mond, és megáll egy interjúra, bárkinek örvendenék" - mondta, hozzátéve, hogy jó lett volna Kozuback Kamillával is beszélni, mert első magyar hódeszkásként állhatott rajthoz, viszont olyan messze volt a snowboard pálya, hogy hajszálon múlott volna a visszaérkezése a rövidpályás gyorskorcsolyára, így azt ki kellett hagynia.

"A román bobosokat mindenképp a helyszínen szeretném követni, és ha már oda (a bobosok jégcsatornája a pekingi városközponttól 75 kilométerre északnyugatra található Yanqing zónában van - szerk.) kimegyek, akkor remélem, hogy a jamaikai bobosokat is elkapom. Négy évvel ezelőtt a jamaikai női kettes bobosokkal már tudtam interjút készíteni, tényleg nagy élmény lenne, ha a férfi négyes bobosokkal is szóba tudnék állni. Az a helyzet, hogy többezer újságíró van itt, nem azt mondom, hogy verekedni vagy gyúródni kell egy interjúért, de azért meg kell küzdeni. Ahhoz, hogy bejussak a mix zónába, a helyszínre való megérkezésem után minden egyes alkalommal az első utam rögtön a helyi média menedzserhez vezet, akivel közlöm, hogy szeretnék bemenni interjúzni. Olyankor mindig előkerül a bizonyos lista, ha beférek, akkor adnak egy színes cetlit vagy ráragasztanak egy pöttyöt az akkreditációmra. Ma (az interjú csütörtökön készült - szerk.) a sífutáson már elfogytak a cetlik, elfogyott minden. Egy papírlapot adtak, amire felírták a hatvanas számot, mert hatvanadiknak regisztráltam, meg valamit kínaiul. Mondta a médiamenedzser, hogy ezzel nyugodtan mehetek a mix zónába, mert a kollégája be fog engedni. Segítőkészek, tudják, ha az ember bemegy a mix zónába, akkor nem órákat fog ott eltölteni, hanem pár perc alatt elkészít egy interjút, majd elmegy onnan, és szabadul a hely. Próbálják ők is segíteni a munkánkat, de vannak olyan események, ahol nehezen lehet bejutni. Ilyen a rövidpályás gyorskorcsolya, ahol gyorsnak kell lenni, konkrétan futni kell a helyért" - mesélte.

FRISSÍTÉS: Az interjúnk után viszont kiderült, Kozuback a snowboardosok big air versenyében is elindulhat, ezért tovább maradhat az olimpián, így végül ezt az interjút is sikerült elkészítenie Szép Zoltánnak. Ezt is meg lehet hallgatni:



fotó: Marosvásárhelyi Rádió Facebook oldala

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS