2023. szeptember 21. csütörtökMáté, Mirella
8°Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Fejetlenség előzte meg Románia rákkezelési tervét. Mi véd meg a rákkal szemben?

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2022. január 20. 12:09, utolsó frissítés: 12:09

Miközben az ország a rákellenes tervre gyúr, van még egy s más, amit helyre kellene tenni. Jó lenne például megérteni, hogy mi ellen harcolunk.


Az egyik legnagyobb szaktekintélynek tartott lapban publikálta a BBTE magyar kutatója, a világ első olyan tanulmányát, amely közel kétszáz emlősfajon vizsgálta, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Ennek apropóján a tanulmány első szerzőjével, Vincze Orsolyával beszélgettünk, majd megkerestük Dégi L. Csabát is, a BBTE docensét. Ő ugyanis az Európai Rákszervezet igazgatója és a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság ügyvezető titkára, aki feszült figyelemmel követi a nemzetközi rákos megbetegedésekről szóló kutatásokat.

Múlt évben vele beszéltük át az Egészségügyi Világszervezet (WHO) éves jelentését is, ami rémisztő adatokkal szolgált. Többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben nem történik globális, átfogó erejű változás a rákellenes harcban, akkor 20 év leforgása alatt a daganatos megbetegedések száma 60-80%-kal emelkedhet meg. Ez pedig a Romániához és Magyarországhoz hasonló közepes életszínvonalú országokban akár 81 százalékkal több rákos megbetegedést is jelenthet.

Dégit nem sokkal a rák világnapja előtt (február 4.), a Naturben megjelent daganatos kutatások eredményeiről kérdeztük, illetve a romániai onkológiai helyzetről

A hazai rákellenes harcban ugyanis végre előrelépés történhet azzal, ha Románia valóban az Európai Unió kérését figyelembe véve dolgozza ki az ország rákellenes tervét, amelyet Dr. Patriciu Achimas-Cadariu professzor, a román parlament szintjén létrehozott rákellenes csoport elnöke szerdán mutatott be Klaus Johannis államfő és Alexandru Rafila egészségügyi miniszter jelenlétében.




„Románia eddig a rákkezelési fősodorral ellentétes szélirányba haladt”


Dégi L. Csaba szerint a daganatos témával kapcsolatban jó, ha nemcsak a kutatások, hanem a hús-vér valóság szintjén is beszélünk, hisz a rák egyszerre többféle szakmát érint. Nem lehet ugyanis mindent az orvosok és az egészségügyi rendszer nyakába varrni, mert mindenki a személyes és közösségi szintjén tud valamit ezzel kezdeni. Az érintett szakembereknek pedig kötelezően érteniük kellene a daganat élettanát (kialakulását, működését), mert különben a lelki vagy a társas résszel nem tudnak foglalkozni. „Ez egy nagy közös történet” – tette hozzá.

Mint az Európai Rákszervezet igazgatójától megtudtuk, Romániában az elmúlt évben az volt a jellemző, hogy – bár nőtt a törvényhozásban kezdeményezett rákkal foglalkozó kezdeményezések száma –, ezeket egyének indítványozták annak alapján, épp mit tartottak fontosnak. Az EU rákellenes stratégiája viszont világos útmutatást tartalmaz: átfogó, egymással összhangban lévő rákellenes törvényeket várt volna el.

Dégi szerint az eddigi szervezetlenség és átgondolatlanság bizonyos szempontból hasznosnak tűnhetett, de a teljes képet látva érdemi előrelépéssel nem szolgált. Ugyanis a rákszűrésre (a betegség észlelésére) kevés hangsúlyt fektetett, pedig az a túlélők számát jelentősen növelné. Ugyanakkor az országos rákregiszter hiánya szerinte azért is borzalmas, mert Kolozsvárt leszámítva csak becsléseink lehetnek, hogy mekkora a rák előfordulása az ország egyes részein.

Érdeklődésünkre hozzátette, hogy az eddig katasztrofálisan alacsony mértékű rákszűrés a járványhelyzet alatt tovább zuhant. Egyrészt időszakosan a lehetőségét is megszüntették, másrészt a betegek félnek a kórházak közelébe menni, és ez azok számára is káros, akik nem tudnak róla, hogy rákosak lehetnek.

„Románia a szakadék szélén áll a tudőrákos túlélést illeti. Aki tüdőrákos diagnózist kap, annak jelenleg a 10 százaléka lesz még 5 év múlva életben. 90 százaléka meghal” – tette hozzá az időbeli észlelés hiányának érzékeltetése miatt. Az ötéves tüdőrák túlélési ráta ugyanis Európában nálunk a legalacsonyabb, máshol akár bőven 30 százalék feletti.

Bizonyos emlősöknek több idejük volt a Földön rákellenes stratégiát kidolgozni, nekünk viszont van eszközünk ahhoz, hogy immunitást szerezzünk

A kutatók azzal tudnak hozzájárulni a rákellenes harchoz, ha - akárcsak Vincze Orsolya evolúcióbiológus - tudományos eredményekkel eszközöket adnak az orvostudomány kezébe. A Nature-ben megjelent tanulmány első szerzője az emlősöknél tapasztalt rákos megbetegedések hátteréről közölt tanulmányt. Ebben a világon elsőként 191 fajt tartalmazó innovatív módszertant dolgoztak ki: állatkerti állatok adatait használták fel a kutatáshoz, ezzel segítve a humán kutatásokat is abban, hogy olyan fajokat térképezzenek fel, amelyek az evolúció során természetes védekezési rendszer alakítottak ki a daganatos betegséggel szemben.

A tudomány ugyanis az emlős állatokat és az embert érintő daganatokkal kapcsolatban egyformán gondolkodik. Az emlősök rangsorában a rákos megbetegedés előfordulásának gyakorisága általában annak függvényében változik, hogy mióta élnek a Földön. Egyes állatok szervezete pedig az evolúciós fejlődés során -úgy tűnik- a rákkal szemben ellenállóbbá vált, legalábbis erre utalnak a Nature-ben megjelent emlősöket kutató tanulmányok.

Vinczéék kutatása a természettudományt a '70-es évek óta foglalkoztató kérdésben is sikerült előrelépést elérnie

Dégi elmondása szerint a Peto-paradoxon megoldásához is közelebb jutottunk a Vincze Orsolya tanulmánya által. A Peto-paradoxon ugyanis lényegében abból áll, hogy a nagy termetű állatok immunisnak tűnnek a daganatos megbetegedésekkel szemben, ami egyáltalán nem tűnik logikusnak, mert statisztikailag ennek pont fordítva kellene történnie.

Azaz, minél nagyobb az élőlény, elvileg annál több daganata kellene hogy legyen, mert annál több sejtje osztódik, és az ebből eredő DNS hibák fixálódásai okozzák a rákot, és mert minél idősebb a test, annál több a hibalehetőség is. Ennek a megoldásához szolgált további adatokkal a kutatás, amely nem a méret, hanem az evolúciós régiség felé tolja el az erről szóló diskurzust. Peto-höz hasonlóan ugyanis Vincze Orsolyáék is arról értekeznek, hogy a rák kialakulása nagy mértékben független a testtömegtől és az életkortól.


Dégi ennek a témának az érzékeltetéséhez egy másik Naturben megjelent kutatás eredményét ismertette

Az elefántokat hozta fel példának, amelyeknek mindössze 3 százaléka lesz rákos, ez pedig az ember 11-25 százalékához képest nagyon alacsony. A fejlett országokban élő embereknél a második halálozási ok a daganatos megbetegedés (az első a kardiovaszkuláris betegségek).

Peto ugyan nem tudta megmagyarázni, hogy mi okozza a paradoxont, de azt feltételezte, hogy létezik valamilyen biológiai mechanizmus, ami megvédi a sejteket a ráktól ahogy öregszenek és terjeszkednek. Neki azonban még nem volt ismerete ekkor a p53-as génről, amely felelős a sejtek programozott haláláért - ami egyébként a természetes rák elleni védekezésnek az alapja. Az elefántoknak húsz p53-as génjük van, míg az embernek mindössze egy. Azaz egy elefánt hússzor jobban meg tudja ölni az elrákosodott sejteket, mint az ember.

A p53-as gén tehát a rákellenes harc kulcsfontosságú eleme, hisz ez a génünk felelős azért, hogy sejtjeink úgy haljanak meg (programozott sejthalál), hogy azok a körülöttük lévő sejteket ne bántsák. És azért is bonyolult a történet, mert épp ennek a génnek a meghibásodása okozhat rákot.

Minden egyes sejtünk szintjén vannak ugyanis onkogének vagyis rákra hajlamosító tényezők, és vannak protoonkogének, vagyis rák elleni védő tényezők – ezek pedig minden egyes pillanatban dolgoznak. A finomhangolásuk és egyensúlyuk véd meg minket. Teljesen rákmentes szervezetről azonban nem tudunk, mert folyamatosan fennáll annak az esélye, hogy valahol megjelennek elrákosodási folyamatok . A szervezet leküzdi, vagy ha nem tudja leküzdeni, akkor elkezdődik a szomszéd sejtek elnyomása, és emiatt kialakul az a daganat, amelyik már valóban életveszélyes.


Dégi szerint ahogy az elefántok meg tudják gyógyítani magukat a daganattal szemben (97 százalékban sikeresen, a p53-as gén segítségével), az onkológiai terápiák egyike, az immunterápia nálunk is csodákat tud művelni. Az ember ugyanis, bár az evolúciós érkezési sorban még nagyon újnak számít, és nálunk még nem alakult ki az emlősökéhez mérhető rákkal szembeni rezisztencia, az állatokkal ellentétben, mi képesek vagyunk előállítani a megfelelő technológiát hozzá.

„Amiről nem szoktunk gondolkodni, pedig nagyon kellene: a sejtek halála”

„Lehet, hogy nem szoktunk így erre gondolni, de a szervezetünkben vannak különböző felületek, amelyek állandó, sűrű osztódásban vannak, ilyen a legnagyobb szervünk, a bőr. Ezért is rettenetesen veszélyesek a bőrrákok” – mondta Dégi. A szakember elmondása alapján az élettudósok és matematikusok becslései átlagosan 37 billió sejttel számolnak, ami az emberi test tömegétől és a sejtek méretétől függően változhat.

A sejtekből naponta “egy tányérnyi” sejt meghal és újjászületik bennünk. A leggyakoribb halálok a programozott öngyilkosság (azaz apoptózis, a programozott sejthalál). Amikor a sejtek elérik az időskort, be van állítva náluk, hogy úgy haljanak meg, hogy ezzel ne ártsanak a szomszédos sejteknek. (Kivételt képez ez alól a sejt nekrózis, amelynek ártalmas hatása van a szomszédos sejtekre.)

A rákos sejt azonban törvényen kívüli

A daganat önálló lényként működik a szervezetünkben: miközben a sejtek betartják a szabályokat, és csak annyit osztódnak, amennyit kell, halálukkor meg másokat nem igazán bántanak, ez az egy daganatos sejt azt mondja, hogy „I don't give a shit, örökkévalóságig fogok osztódni”.

A rák tehát kijátssza a programozott öngyilkosságot, ami minden sejtbe be van állítva, és amiért többek sejtciklus óra és a p53-as gén felel, illetve megtanul úgy osztódni, hogy ne veszítsen DNS-t. A szolid, azaz látható daganatok esetében az az életveszélyes, amelyiknek kialakult a saját vér-érrendszere: a legagresszívabb sejtjét ilyenkor kiküldi a véráramban máshová is, és arra készül, hogy megölje a gazdatestet.

Ezért is van az, hogy a kezelése olyan nehéz, mert hiába vágsz ki egy daganatot, nem lehetsz biztos abban, hogy valahol máshol a szervezetben nincs-e már ott az életképes daganatos sejt. Rákos műtét előtt és után ezért szoktak kemoterápiát alkalmazni, mert az az egész szervezetre hat.


Egy másik Nature-ös kutatásban két statisztikus 69 országban vizsgálta az ős sejtek osztódását.


Vizsgálatuk azért volt fontos a rákkutatásban, mert ezek a Jolly Joker sejtek, amelyek azért olyan értékesek, mert megfelelő módszerekkel bármilyen sejtet fel lehet építeni belőlük. Más sejtek (például a májsejtek is) behatároltak.

A legtöbb szolid (látható, tapintható, nem nem folyékony) daganat pedig épp ebből az őssejtből indul ki. A tudósok az őssejteket vizsgálva arra jöttek rá, hogy környezettől függetlenül, kétharmadrészt ezek a sejtek felelősek az emberi szervezet károsodásáért. Tíz rákosodásból hat esetben ugyanis összefüggést tapasztaltak a rák és az őssejtek osztódása között: minél gyakrabban osztódik egy őssejt, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy elrákosodik.

„Ez közel húsz különböző daganatot megvizsgálva sajnos azt is jelenti, hogy 10 daganatból 6 esetében, a daganat kialakulása nem megelőzhető, mert nagyon kegyetlen biológiai, genetikai folyamatok összessége. Négy esetben megelőzhető, mert a környezettel, életmóddal, dohányzással, vörös hús fogyasztással függ össze” – tette hozzá a lesújtó tényt.


A legnagyobb kockázatnak kitett emlősök a húsevők, de kijelenthető, hogy a növényi táplálék a biztos recept?

Ahogy gazdagodik a tudástárunk, úgy árnyalódnak bizonyos dolgok. Ha szigorúan az onkológiai betegségeket nézzük, akkor kezdetben a túlzott zsírok, cukrok fogyasztását, az elhízást emelték ki mint a rák kockázati tényezője, helyette a növényi alapú diétát ajánlották.

Az elmúlt években pedig az egészségügyi világszervezet (WHO) rákkutató központja a vörös húsokat besorolta a rákkeltő anyagok közé. Pontosabban ugyanolyan károsnak gondolják a vörös húsoknak a mértéktelen fogyasztását, mint a dohányzást. Ez sokaknál kiverte a biztosítékot, de ez annak is a függvénye, hogy ebből mennyit és milyet eszünk. A füstölt húsok és az erősen feldolgozott (rettenetesen átsütött, szárított) húsok egészen másfajta kockázatot jelentenek, nem feltétlenül a hús miatt, hanem a feldolgozásból származó kémiai melléktertermékek miatt. Ázsiai területeken pedig nagyon sok a gyomorrák, mert rengeteg füstölt ételt fogyasztanak.

A rákos betegek a kezelés aktív időszaka alatt nem nagyon szoktak hús alapú terméket fogyasztani, figyelembe véve, hogy a gyógyító eljárás gyakori mellékhatása a hányinger.

Ennek ellenére, bár elsőre azt hihetnénk: a tudománynak egyértelmű álláspontja van arról, hogy húst vagy növényt kellene fogyasztania az embereknek, ez még Dégi szerint az emberek esetében sem egyértelműen kijelenthető. Egyelőre csak az látszik, hogy bizonyos húsok fogyasztásának mértéke növeli a rák kialakulásának kockázatát. Ezt erősítette az állati kutatások esetében Vincze Orsolya evolúcióbiológus kutatása is, amely azt mutatta meg, hogy az állatkerti húsevő állatokkal szemben a növényevők kevésbé lettek rákosak, de ő is úgy vélte, hogy ez további vizsgálatot igényel.

Azonban mint előbb Dégi említette, a daganatok többsége (10/6) esetében akárhogyan táplálkozunk, ha valaki kényszeresen másképp táplálkozik, akkor sem lehet kizárni a daganat kockázatát, egészséges életmóddal csupán csökkenteni lehet a kialakulásának lehetőségét. Lehet törekedni, és kell is törekedni, hogy a szervezetünket értékeljük, de abba a tévhitbe ne essünk bele, hogy egészséges életmóddal (mozgással, növényi alapú ételekkel) garantáltan védettséget szerezhetünk bármivel szemben, ami rákos betegséget jelent. Sajnos 10 esetből 6 esetben nem mindig így történik.

„A szervezetünknek az, hogy milyen fizikai és földrajzi környezetben élünk, mindig egy adaptációs kihívás. Az evolúciós állóképesség pedig nem azt jelenti, hogy valaki a legerősebb, legkeményebb, legjobb rendszerrel rendelkezik. A legjobban alkalmazkodni tudó egyed éli túl.”

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS