2022. május 20. péntekBernát, Felícia
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Miért nem akar (szinte) senki sem oltást Székelyföldön?

G. L. 2022. január 18. 10:45, utolsó frissítés: 10:52

Hiába mondja Orbán Viktor, hogy az oltás a megoldás, ha pont onnan nem kapnak ebben támogatást, ahonnan a leginkább kellene.


Az egyházias vallásosság, elsősorban a katolikus egyházba vetett bizalom, illetve a családorvosok nem meggyőző viszonyulása lehet a kulcsa a székelyföldi alacsony oltási hajlandóságnak - derül ki a Bálványos Intézet tavalyi év végén készített felméréséből, amelyet hétfőn mutattak be a készítők, Toró Tibor politológus, a Bálványos Intézet kutatási vezetője és Kiss Tamás szociológus.

"Nem a bizalom vagy szolidaritás hiánya, hanem inkább az elit és a közvélemény közötti dinamika magyarázza a székelyföldi oltásszkepticizmust. Az a mechanizmus látszik kirajzolódni, hogy a különböző székelyföldi elitek és szakértői hálózatok nem álltak be az oltási kampány mögé. Azt viszont nehéz meghatározni, hogy ők formálódtak az oltásszkeptikus tömeghez vagy pedig ők alakították ki az oltásszkeptikus tömeget" - magyarázta a látványosan alacsonyabb székelyföldi oltási hajlandóságot Kiss Tamás.

A felmérést készítők arra szerettek volna egyértelműbb válaszokat kapni, hogy mi állhat az európai összehasonlításban kifejezetten alacsony oltási hajlandóság és magas oltásszkepticizmus hátterében, illetve mi állhat a romániai viszonylatban is nagyon-nagyon alacsony székelyföldi oltási hajlandóság hátterében. Számos elmélet látott eddig napvilágot, kisebb felmérések is voltak Románia szinten, de ezek értelemszerűen nem tértek ki külön az erdélyi magyarokra, illetve a székelyföldiekre. Eddig.

Kiss Tamás és Toró TiborKiss Tamás és Toró Tibor


A mostani felmérés telefonos lekérdezésben készült 2021 novemberében és decemberében. A kérdőív két fő komponensből épült fel. Egyrészt, az oltási hajlandóságra, illetve a COVID-19-cel közvetlenül összefüggő véleményekre, attitűdökre kérdeztek rá, másrészt pedig olyan tényezőkre, amikről – az erre vonatkozó szakirodalomból kiindulva – az feltételezték, hogy hatással vannak az oltási hajlandóságra.

Milyen arányban vannak beoltva a romániaiak?

Bár a hivatalos statisztika rendszerint 40 százalékos átoltottsági arányról beszél, a mostani felmérés szerint valamivel magasabb az arányuk. A felmérés eredményei szerint a romániai 18 év fölötti népesség 48 százaléka kapott legalább két oltást decemberig. Közülük 8 százalék már a harmadikat is bekapta, míg további 6 százalékuk kapott egy dózist. Ez egyben azt jelenti, hogy az oltatlanok a népesség mintegy 47 százalékát tették ki a felmérés időpontjában. A kutatók szerint az eltérés abból adódik a hivatalos statisztikához képest, hogy a 40 százalékos arány kiszámításakor a lakosságnyilvántartóban szereplő 12 év fölötti népesség (populația stabilă) számából indultak ki, ami nyilvánvalóan irreálisan magas. Jóval reálisabb képet kapunk, ha a teljes körűen beoltottak számát a statisztikai hivatal által nyilvántartott lakónépességhez (populația rezidentă) viszonyítjuk, ami így már 48 százalékos teljes körű átoltottságot jelentene a 12 év fölötti lakosságra számítva. Emellett érdemes figyelembe venni, hogy a 12-18 éves népességen belül az oltottak aránya alacsonyabb a többi korosztályhoz képest, illetve, hogy a statisztikai hivatal által megadott lakónépesség is messze felülbecsüli a tényleges népességszámot. A felmérést készítő szerint ezek alapján nem irreális az az eredményt, hogy Romániában azok aránya, akik egy dózissal sem lettek beoltva 47 százalékot tesz ki.

A felmérés szerint az erdélyi magyarok körében az átoltottság ennél összességében valamivel magasabb: 53 százalékuk kapott legalább két oltást (17 százalék ezen belül három dózist) és további 5 százalékuk egy dózist. Így az oltatlanok aránya az országos 47 százalékkal szemben 42 százalékos. A Székelyföld esetében ezzel szemben az átoltottság kiugróan alacsony. 60 százalék nem részesült egyáltalán vakcinában, ami jóval magasabb az országos és az erdélyi magyarokra jellemző aránynál. 36 százalék részesült legalább két dózisban (ezen belül 9 százalék kapott 3 dózist) és további 3 százalék kapott egy dózist. Vagyis miközben a Székelyföldön kívüli magyarok jóval az átlag felett oltották be magukat, addig a székelyföldiek esetében ez az arány jóval az átlag alatt maradt.

Romániában az oltatlanok 60 százaléka, vagyis a teljes nagykorú népesség 28 százaléka zárkózik el kategorikusan az oltástól. Ezek az arányok az erdélyi magyarok között 57, illetve 24 százalék, a Székelyföldön pedig 65, illetve 40 százalék. A felmérésben őket nevezték oltásszkeptikusnak.

A romániai, erdélyi magyar és székelyföldi átoltottság és oltási hajlandóság. A romániai, erdélyi magyar és székelyföldi átoltottság és oltási hajlandóság.


Ha régiós szinten nézzük, akkor Romániában Székelyföld mellett Moldvában magasabb az oltatlanok és oltásszkeptikusok aránya. A felmérés szerint emellett a falun élők, az alacsonyan képzettek, a rossz anyagi helyzetben lévők között magasabb az oltatlanok és az oltásszkeptikusok aránya. Ez utóbbi három alapváltozó a magyar és a román minta esetében egyaránt hat. A magyar mintában magasabb az oltási hajlandóság és alacsonyabb az oltásszkepticizmus az idősek, illetve a protestánsok között. A katolikusok nagyobb arányú oltásszkepticizmusa és alacsonyabb oltási hajlandósága részben a Székelyföldön való koncentráltságukkal függ össze a kutatók szerint.



Milyen oltással kapcsolatos félelmek állnak az alacsony átoltottság hátterében?

Több állításra is rákérdeztek a felmérésében, ezek között volt olyan, amely kifejezetten a mostani járványra és oltáskampányra vonatkoztak, mások általánosan nézték az oltásellenességet. Romániában a lakosság 47-47 százaléka fél az oltás mellékhatásaitól, illetve véli úgy, hogy „aggasztó, hogy az oltás túl gyorsan került kifejlesztésre”. Ezek az arányok az erdélyi magyarok esetében 50 és 43, a székelyföldiek esetében pedig 61, illetve 52 százalék. A mellékhatásoktól való félelem értelemszerűen nagyon nagy mértékben átfedést mutat az oltatlanok csoportjával. A románok 32, az erdélyi magyarok 35 és a székelyföldiek 40 százaléka tekinthető vírusszkeptikusnak, vagyis gondolja azt, hogy a COVID-19 valójában nem jelent veszélyt. 36, 31, illetve 44 százalék véli úgy, hogy az oltás nem jelent hatékony védelmet a COVID ellen. A székelyföldiek csupán az általános oltásellenességben maradnak el az országos arányoktól, míg Romániában a lakosság 30 százaléka tekinthető oltásellenesnek, addig Székelyföldön ez az arány 24 százalék. Az erdélyi magyarok körében még ennél is alacsonyabb, mindössze 14 százalékos az arányuk.

A kijelentésekkel egyetértők aránya.A kijelentésekkel egyetértők aránya.


Megkérdezték ugyanakkor, hogy mennyire értenek egyet a hatóságok különböző intézkedéseivel. A romániai lakosság 44 százaléka gondolja helyesnek, hogy bizonyos helyekre csak oltottak mehetnek meg. Székelyföldön ez az arány 19 százalék.

Azt is megnézték, hogy a különböző összeesküvős elméletek milyen táptalajra találtak Romániában, illetve az erdélyi magyarok és a székelyföldiek körében. Romániában a lakosság 84 százázalék hiszi el - részben vagy egészben -, hogy a járványt szándékosan robbantották ki, 81 százalék gondolja azt, hogy a COVID-19 nem rosszabb, mint egy szezonális influenza, míg 36 százalék lát abban igazságot, hogy az oltóanyagban az emberek követésére alaklamsa chipet helyezetek el.


Hogyan viszonyulnak a különböző összeesküvés-elméletekhez?Hogyan viszonyulnak a különböző összeesküvés-elméletekhez?


Hogyan érintette eddig a járvány a lakosságot?

A romániai népesség 13 százalékának volt pozitív COVID-teszt eredménye, ami 2,03 millió pozitív tesznek felel meg. Az erdélyi magyarok esetében a pozitív tesztel rendelkezők aránya 12, a székelyföldiek esetében pedig 9 százalék. Romániában további 5, az erdélyi magyarok között 9, a Székelyföldön 13 százalék nyilatkozott úgy, hogy egyértelmű tünetei voltak azonban nem tesztelte magát. Amennyiben a tüneteket produkálókat is fertőzöttnek tekintik, Románia szinten az egyértelmű tüneteket produkáló fertőzöttek 72, az erdélyi magyarok között 59, a Székelyföldön pedig csupán 41 százaléka lett tesztelve. A kutatók szerint így Székelyföldön nem is a fertőzöttségi aránya alacsony, hanem a fertőzöttek tesztelése maradt el jelentősen az országos átlagtól.

A Covid-19 érintettség a járvány kitörése óta. A Covid-19 érintettség a járvány kitörése óta.


Ezek után nem meglepő, hogy míg Románia szinten a kérdezettek 11 százalékának van koronavírusban elhunyt és 34 százalékban korházi kezelésre szoruló családtagja, közeli ismerőse, addig Székelyföldön ezek az arányok 10 és 27 százalék, az erdélyi magyarok esetében pedig 15 és 34 százalék. Pozitív teszttel rendelkező családtagja, ismerőse a romániaiak 70, az erdélyi magyarok 57, a székelyföldiek 45 százalékának van. A kisebb tesztelési hajlandósággal magyarázható az is, hogy a Székelyföldön – szemben az országos 26 és az erdélyi magyarokra jellemző 40 százalékkal – 51 százaléknak nincs olyan családtagja, ismerőse, aki visszaigazoltan megfertőződött volna. És értelemszerűen, ha láthatatlan a járvány, akkor az oltási hajlandóságot sem élénkíti.

Van olyan családtagom, közeli ismerősöm, aki...Van olyan családtagom, közeli ismerősöm, aki...


A COVID érintettség hatása az oltási hajlandóságra és az oltásszkepticizmusra jóval erősebb a romániai, mint az erdélyi magyar mintán, ahol csupán az elhunyt családtag esetében növekszik meg az oltási hajlandóság. Ha tehát van valakinek egy bizonyítottan COVID-19 betegségben elhunyt rokona, akkor hajlandóbb beoltatni magát. A román mintán a fertőzöttek, pozitívan tesztelt, korházban kezelt, vagy elhunyt családtaggal, ismerőssel rendelkezők esetében egyaránt alacsonyabb a vírusszkepticizmus és magasabb az oltási hajlandóság.

Milyen tényezők befolyásolják még az oltási hajlandóságot?

Az oltásellenességgel foglalkozó szakirodalom szerint a társadalmi szolidaritás és részvétel pozitívan hat a oltottsági hajlandóságra is. A hipotézis szerint nagyobb arányban oltja be magát az, aki szolidárisabb a társadalommal, hogy a vírus ne terjedjen tovább, illetve, hogy az egészégügyi szempontból sérülékenyebb egyének védve legyenek a megbetegedéstől – magyarázta Toró Tibor. A felmérésben során az önkéntes munkában való részvételre, az önkéntes szervezeti tagságra, illetve a közéleti részvételre kérdeztek rá, illetve ezeknek a hatását vizsgálták az oltási hajlandóságra.

Az eredmények azt mutatják, hogy az önkéntes munkában/szervezetekben való aktivitás magasabb a magyaroknál (beleértve a Székelyföldet), mint a romániai átlag. A magyarok 24, a székelyföldiek 28 százaléka nyilatkozott úgy, hogy végzett önkéntes munkát az elmúlt félévben. Románia egészére nézve ez az arány 7 százalék. Ez alapján azt várhatnánk, hogy körükben magasabb az átoltottság is. Székelyföldön viszont nem igaz ez az állítás, mert az önkéntes munkát vállalók körében nem magasabb az oltottak aránya. A romániai magyarok körében viszont már releváns az önkéntes tevékenység, és ténylegesen alacsonyabb esetükben az oltatlanok és oltásszkeptikusak aránya. A román minta esetében a közéleti részvétel növelte az oltási hajlandóságot és csökkentette az oltásszkepticizmust.

A szakirodalom szerint a bizalom is összefügg az oltási hajlandósággal. A személyközi bizalom az előbb már részletezett társadalmi szolidaritással szorosan összefüggő változó, az intézményes bizalom pedig az adott szervezet legitimitásának fokmérője. Értelemszerűen, hiába érvel egy intézmény az oltás mellett, ha az emberek nem bíznak bennük, akkor nem fogják követni a tanácsaikat.

A mostani felmérés is megerősítette, hogy nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony a bizalomi szint Romániában, és nem csak az intézményekkel kapcsolatban. Romániában csupán az emberek 12 százaléka bízik meg azokban az egyénekben, akiket először lát, de még a szomszédjában is csak a megkérdezettek 49 százaléka. Sokak számára a bizalom köre kizárólag a családra terjed ki. A romániai magyarok körében viszont valamivel magasabb az emberekbe vetett bizalom, inkább a közép-európai szint közelében van. Az erdélyi magyarok 84, a székelyföldiek 86 százaléka bízik a szomszédokban, az ismerősök esetében ez az arány 80 és 84 százalék. Vagyis a magyarok esetében nem csupán az általános (vagyis az ismeretlenekben való) bizalom magasabb, hanem a személyes környezetbe vetett bizalom is. A székelyföldiek még a magyarokhoz viszonyítva is kisebb mértékben részesei a bizalmatlanság Romániára jellemző kultúrájára.



Románia vonatkozásában a kutatók szerint elmondható, hogy a bizalomhiány valóban táplálja az alacsony átoltottságot és az oltásszkepticizmust, a magyarok esetében viszont a személyközi bizalom szintje és az oltási hajlandóság között nincs összefüggés. Így történhet meg, hogy a relatíve magas személyközi bizalommal jellemezhető Székelyföld esetében az oltási hajlandóság kiemelkedően alacsony.

Rendkívül alacsony a politikai és adminisztratív intézményekben való rendkívül alacsony bizalomi szint. A románok csupán 10 százaléka bízik az államban, 7 százalékuk a parlamentben, 3 százalékuk a kormányban 2 százalékuk a pártokban, 22 százalékuk a polgármesteri hivatalban és 20 százalékuk az EU-ban. Az erdélyi magyarok esetében a bizalmi szint ezekben az intézményekben rendre magasabb, a Székelyföldön az állam és a parlement esetében alacsonyabb a romániai átlagnál. Ugyancsak rendkívül alacsony a bizalom a multinacionális vállalatokban, a sajtóban és a közösségi médiában (12, 18 és 9 százalék). Az erdélyi magyarok mindhárom intézményben kicsit jobban, a székelyföldiek a sajtóban és multikban az romániai átlagnál is kevésbé bíznak. Az egyház viszonylag magas, 58 százalékos bizalomnak örvend a románok, 78 százalékosnak az erdélyi és 76 százalékosnak a székelyföldi magyarok között.




A felmérésből az derül ki, hogy az oltás határozott elutasítását, azaz oltásszkepticizmust - az egyházat leszámítva - az összes felsorolt intézményben való bizalmatlanság növeli. Tehát akik bizalmatlanok az állammal, a parlamenttel, a kormánnyal, a párokkal és hasonlókkal szemben, azok körében nő az oltási szkepticizmus. Ez mind a romániaiak, mind a románi magyarok körében igaz.

Az oltatlanok esetében - tehát akik esetleg hajlandók lennének beoltatni magukat, de még bizonytalanok, nem sikerült őket meggyőzni ennek szükségességéről - az intézményekkel szembeni bizalmatlanság csak a román mintán mutat hasonló összefüggést. A magyar mintában egyedül az egyház esetében van szignifikáns hatás: mégpedig, aki megbízik az egyházban az kisebb eséllyel oltatja be magát. Ez az ortodox román többség esetében nem igaz.

Ez utóbbi kijelentést támasztja alá a világnézeti kérdésekre érkező válaszok is. A világnézetre vonatkozó kérdésblokkban a vallásosságra is rákérdeztek. Ebben a kérdésben a románok és a magyarok között nincs számottevő különbség, mindkét esetben 40-40 százalék fölötti az „egyház tanításai szerint”, illetve a „maguk módján” vallásosok aránya és 10 százalék körüli, vagy alatti a nem vallásosoké. A magyarok esetében viszont úgy tűnik, hogy aki az egyház tanítása szerint vallja vallásosnak magát, az kisebb eséllyel kéri az oltást. Bár az ortodoxokkal kapcsolatban gyakrabban merül fel az oltásellenség kérdése a felmérés szerint nincs összefüggés az vallásosságuk és az oltási hajlandóságuk között.

"Hallhattuk a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetőjének, Tar Gyöngyinek a kétségbeesett felhívását a médiában, de ez nem jelenti azt, hogy minden háziorvos ugyanezt csinálta. Az RMDSZ-nek is volt egy nagyon erőteljes oltási kampánya, de az sem jelenti azt, hogy minden falusi polgármester beleállt a kampányba. Elképzelhető, hogy a falusi polgármesterek szintjén egyfajta kettős beszédbe mentek bele, mert nem akartak választókat veszíteni, ezért inkább nem vállalták a felvilágosítói szerepkört. Ugyanez a mechanizmus működhetett az egyházak esetében is. Az egyházi vezetés ugyan kibocsátotta a körleveleket, de ki tudja, hogy mit mondott a templomban a helyi plébános. Az adatok azt mutatják, hogy az egyházias vallásosság Székelyföldön negatívan hat az oltási kedvre. Ez tény" - magyarázta Kiss Tamás hogyan lehetséges az, hogy míg az egyházak felsővezetői az oltáskampány mellett szólaltak fel, addig az egyházias vallásosság negatívan befolyásolta az oltakozási kedvet. A kutatók elmondták, hogy a családorvosok esetében már van empirikus anyag, ami azt bizonyítja, hogy létezik ez a fajta kettős beszéd.

A kutatók szerint a bizalom mellett az egészséggel, egészségüggyel, orvostudománnyal kapcsolatos attitűdök hatnak a legnagyobb mértékben az oltási hajlandóságra. Nem meglepő módon az általános oltásellenesség, a természetgyógyászatba és a természetes immunitásba vetett hit, a román egészségügybe vetett bizalmatlanság, illetve az egészségügyi korrupció észlelése mind nagymértékben csökkentették az oltási hajlandóságot és növelték az oltási szkepticizmust. És sok esetben jelentősek az orvostudománnyal szembeni attitűdök.

Az általános oltásellenesség Romániában jóval magasabb, mint a magyarok között. 10 százalék szerint a gyermekkori oltások nem szükségesek, szemben az erdélyi és székelyföldi 4-4 százalékkal. A természetes gyógymódokban a románok 52, az erdélyi magyarok 44, a székelyföldiek 52 százaléka bízik. A természetes immunitásba és az egészséges életmód összefüggésébe vetett hit ennél magasabb, 82, 72, illetve 77 százalékos. Ezek mind


Az orvostudományokkal szembeni attitűdök...Az orvostudományokkal szembeni attitűdök...


Az egészségügyi korrupció érzékelése/feltételezése nagyon elterjedt Romániában, ennél valamivel kevésbé általános az erdélyi magyarok között és a Székelyföldön. 77 százalék szerint nem számíthat Romániában becsületes egészségügyi ellátásra, aki nem fizet az orvosoknak, 67 százalék szerint, ha az orvosok hibáznak a kórházak eltitkolják azt, illetve 59 százalék véli úgy, hogy az orvosok sokszor nem tudják mit csinálnak. Székelyföldön ezek az arányok 60, 63 és 45 százalék, míg az erdélyi magyarok körében még alacsonyabb, 54, 64 és 28 százalék.

A román egészségüggyel és egészségügyi korrupcióval kapcsolatos bizalom alakulása. A román egészségüggyel és egészségügyi korrupcióval kapcsolatos bizalom alakulása.


Az előbb említett idézet is mutatta, hogy a kutatók külön vizsgálták a családorvosok szerepét. Állításuk szerint ez egy olyan tényező, ami a székelyföldi alacsony átoltottságot magyarázhatja. Már a romániai arányok is alacsonyak. A felmérés szerint a romániaiak mindössze 46 százaléka mondta azt, hogy a családorvosa biztatta őt arra, hogy oltassa be magát. A székelyföldiek esetében csupán 24 százaléka monda a megkérdezetteknek, hogy őt az oltás felvételére biztatta a családorvosa.



Még egyértelműbb az összefüggés, ha csak azokat nézzük, akik kifejezetten kikérték a témában a háziorvosuk véleményét. Romániában a válaszódók 88, a Székelyföldön csak 50 százalékuk kapott valamiféle biztatást, hogy kérje az oltást. A (válaszadók által megkérdezett) székelyföldi családi orvosok 18 százaléka kifejezetten az oltás ellen érvelt, 32 százalékuk pedig teljesen a páciensére bízta döntést. A felmérés készítő egy asszisztenssel készült interjú részletét is megosztották a helyzet illusztrálására. Azzal, hogy az oltásellenes közegben az egészségügyi személyzet gyakran nem érvel az oltás mellett, reprodukálja az oltásszkepticizmust:

„Azt mondták, hogy mikor elvivődött, nem is avval a betegséggel vivődött el, hanem egyéb betegséggel, de COVID-nak hozták ki. Befektették, tesztelték, kijött pozitívnak, s két napra pont meg is halt. A családtagok fel vannak veszve, hogy ők evvel vitték el, mert itthon ilyesmi tünete nem volt a betegnek. Nézik a médiát, a tévét, rádiót mind csak ezeket hallgatják. Én nehezen tudom rávenni, hogy most az éppenséggel kell vagy fontos vagy nem tudom. Én nem erőszakolok senkit, mert én is félek, nem tudom, kinek a szervezete, hogy bírja ezt, hogy… Isten őrizz, legyen valami más tünete, baja, s akkor aztán engem a családtagok megesznek, én ettől tartok. Meg aztán hallottam is, hogy valaki bekapta az oltást, és lebénult másnapra. Igen. S akkor én is úgy vagyok, hogy tartok, biza tőle, hogy már valakire én ráerőszakoljam. Én elmondom, s aztán mindenki döntse el. Mindenki felnőtt, s maga felett döntsön, hogy mit akar. Aztán ne rám vessenek, hogy én akartam, s miattam… Azt nem szeretném” - idéznek a jelentésben egy székelyföldi egészségügyi asszisztenst.

És hol van Orbán Viktor?

Sokesetben felvetődő kérdés, hogy az erőteljes magyarországi oltáskampány van-e valamiféle mérhető hatása Székelyföldön. A kutatók szerint a magyarországi politika iránt érdeklődők esetében van egy enyhe hatása az ottani erőteljes oltáskampánynak, esetükben alacsonyabb mind az oltási szkeptikusok, mind a bizonytalan oltatlanok aránya.

És az is egyértelmű, hogy Romániában az oltási kérdés erőteljesen átpolitizálódott. Az AUR szimpatizánsai az átlagnál jóval nagyobb eséllyel oltásszkeptikusok, a PNL és az USR+ hívei pedig jóval kisebb eséllyel azok. Létezik egy úgymond aktív bizonytalan réteg is (akik biztos szavazók, de nincs pártjuk), akik szintén az oltás-pártiak táborát növelik. Ők minden bizonnyal a jobboldal (USR, PNL) kiábrándult szavazói, akiknek jelenleg nincs politikai otthona. A PSD szimpatizánsai és a passzív réteg az országos átlagnak megfelelően viselkednek.

A magyarok esetében az RMDSZ aktív támogatói, akik a legkevésbé oltásszkeptikusok és legnagyobb mértékben oltottak. Velük a passzív (vagyis nem biztos választó) RMDSZ-esek állnak szemben, akik kisebb eséllyel veszik fel az oltást és nagyobb arányban oltásszkeptikusok.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

ÉletmódRSS